Meglepetések
  2006.08.09. 18:24

A lány egy ideig próbált magánál maradni és visszatartani a lélegzetét, de nem ment neki sokáig.

Miközben egyre zuhant lefelé, csak egyetlen dologra tudott gondolni. Arra, hogy miután James Norrington megkérte a kezét, majdnem ugyanígy esett a tengerbe. Akkor Jack Sparrow mentette meg.

Elisabeth ugyan mindennél biztosabb volt abban, hogy a Gyöngy kapitánya a közelben van, mégsem bízott hasonló szerencsében.

Tudta, hogy most senki sem lesz, aki összevizezné a ruháját csak azért, hogy Őt megmentse.

Aztán végre leért a tenger fenekére.

Először nem látott senkit és semmit, az egyetlen furcsa dolog az volt, hogy a tenger mélyén is kapott levegőt.

A kimerült lánynak ez is sok volt, alig tudott gondolkozni. Perceket töltött mozdulatlanul, míg végül összeszedte magát és megnézte, megvan-e mindene.

Csak egy dolgot nem talált, de ez az egy dolog mindennél többet jelentett neki. Ez a bizonyos elveszett holmi pedig nem más volt, mint a Jack Sparrowtól kapott iránytű.

- Honnan tudhatnám, hogy minden igaz volt és nem csak egy szép álom? Elvesztettem az egyetlen dolgot, ami bizonyította, hogy létezik számomra - suttogta a semmibe. Legnagyobb meglepetésére azonban választ is kapott.

- Talán Te magad alakítottad Őt álommá! Ő kalóz, egy csók nem jelent neki semmit. Pláne, ha a lány csók közben a hajóhoz bilincselte, hogy mentse a maga és társai bőrét. Úgy is fogalmazhatnánk, a lány feláldozta Őt.

- Ki vagy Te? – Kérdezte Elisabeth az ismeretlen hangtól, aminek gazdáját még nem látta.

- Aurélienek hívnak. Na félj tőlem- tette hozzá mikor észrevette, hogy Elisabeth reszket. - A Világ Végének vagyok a királynéja. Itt férjem, Ben az úr. Ő irányít mindent.

- Oh! - Elisabeth csak ennyit tudott kinyögni annyira meglepték az Aurélietől hallott információk.

- Már Te is ide tartozol, nem mehetsz el!

- Véletlenül kerültem ide és el sem mehetek? - Elisabeth most már semmit sem értett.

- Nem hiszek a véletlenekben és ha jól sejtem, Te ide készültél. Nem Elisabeth, véletlenről szó sincs. Mi több, Te önként indultál ennek a helynek a keresésére, hisz tudtad, itt van akit keresel. Akit ideküldtél, anélkül, hogy megkérdezted volna tőle, mit szeretne. Jacknek nem volt választása!

- De tényleg itt van? -  kérdezte reménykedve Elisabeth. - Már semmit sem hiszek, nem értem ezt az egészet. Egy dolog azonban mégiscsak van Aurélie. Beszélni szeretnék a férjeddel, ha lehetséges. Kérlek, vezess hozzá.

- Nem. Vagyis, nem lehetséges. Te itt csak egy egyszerű polgár vagy, nem várhatod el a királytól, hogy akkor fogadjon, amikor Te szeretnéd.

Auréie itt elhallgatott, hiszen fogalma sem volt róla, hogyan közölje Elisabethel azt, hogy Ő itt tulajdonképpen csak egy fogoly.

Elisabeth sem erőltette tovább a beszélgetést, szemmel láthatóan lezárnak tekintette azt. Nem akart látni senkit. Sem Auréliet, sem mást.

Magányra vágyott, hogy végiggondolhassa a történteket. Már percek óta álltak szótlanul, de Aurélie még mindig nem távozott. Végül Elisabeth, csak hogy önmag-át megnyugtassa, egy régi dalt kezdett dúdolgatni, majd egyre hangosabban énekelni.

„Yo ho, yo ho, a pirate's life for me.
We pillage, we plunder, we rifle, and loot,
Drink up, me 'earties, yo ho.
We kidnap and ravage and don't give a hoot,
Drink up me 'earties, yo ho.

Yo ho, yo ho, a pirate's life for me.
We extort, we pilfer, we filch, and sack,
Drink up, me 'earties, yo ho.
Maraud and embezzle, and even high-jack,
Drink up, me 'earties, yo ho.

Yo ho, yo ho, a pirate's life for me.
We kindle and char, inflame and ignite,
Drink up, me 'earties, yo ho.
We burn up the city, we're really a fright,
Drink up, me 'earties, yo ho.

We're rascals, scoundrels, villans, and knaves,
Drink up, me 'earties, yo ho.
We're devils and black sheep, really bad eggs,
Drink up, me 'earties, yo ho.

Yo ho, yo ho, a pirate's life for me.
We're beggars and blighters, ne'er-do-well cads,
Drink up, me 'earties, yo ho.
Aye, but we're loved by our mommies and dads,
Drink up, me 'earties, yo ho.”

Mikor a dal végén felnézett azt vette észre, hogy már nem Aurélie áll mellette, hanem valaki más.

Hírtelen hatalmas lelkiismeret fordulása támadt a férfi jelenlététől.

- Csak nem egy bizonyos csecsebecse miatt aggódsz?

- Mr Sparrow? - kérdezte a lány, bár tudta, tisztán látta, hogy valóban a Gyöngy kapitányával beszél.

- Egy iránytű kedvesem… Ha belegondolsz, lehet akár maga a szabadság!

- Értékelem a buzgóságát mr Sparrow, de ettől még nem lesz más, nem lesz meg az iránytű!

- Még szerencse, hogy nem vagyok becstelen. Ha az lennék, hagynám, hogy szenvedj. Így viszont másodszor is neked ajándékozom!

Azzal Jack átnyújtotta Elisabethnek az iránytűt.