A Világ Közepén
  2006.09.02. 16:38

A Világ Közepén

- Jack Sparrow! – Elisabeth csak ennyit mondott, mikor reggel kilépett szobája ajtaján. Rettentően dühös volt a kalózra és a legkevésbé sem akarta titkolni, hogy ismeri titkát.

- Mondjad kedvesem – húzta el a száját Jack. – Nem értem miért vagy dühös, gyönyörű napra ébredtünk.

A lány alig talált szavakat. „Van bőr a képén ilyeneket mondani azok után, amiket pár órája mondott! Még ha azt is hitte, alszom…”

Végül nehezen, de nyugalmat erőltetett magára, és úgy szólalt meg.

- Játszunk tiszta lapokkal. Egész éjszaka le sem hunytam a szemem, mert… Jack, ébren voltam, mikor bent voltál nálam! Tudom, hogy apád szolgaságra akar kényszeríteni és azt is tudom, hogy van egy menyasszonyod is! Sajnálom, hogy nem mondtad el, jól esett volna. Én őszinte voltam.

- Megkönnyítetted a dolgom, az biztos. Legalább nem kell átélnem a közeljövőben egy igencsak kényes beszélgetést.

- Mert már a közepében vagyunk. Időnk, mint a tenger, hallgatlak.

Jack megadóan bólintott, majd belefogott mondókájába.

- Régen kezdőtött ez a történet, alig voltam húsz éves. Felnéztem apámra, olyan akartam lenni, mint Ő. Akkor kezdtem lázadozni, mikor egyezséget kötött Isabella Black szüleivel. Egyességet, melynek lényege az volt, hogy én és Isa összeházasodunk. Ő egyébként mindig is odavolt értem, nem is lepett meg, hogy szívesen hozzám jött volna. Én azonban többre vágytam. A szabadságra. Mikor apám elmondta, hogy házasodnom kell, azt is hozzátette, hogy a mézeshetek után az Ő hajóján kell majd szolgálnom az első tisztjeként. Sokan ugyan megtiszteltetésnek tekintették volna, de én sosem vágytam erre. Megmondtam apámnak, hogy nem leszek szolga, rab pedig még inkább nem. Aztán otthagytam egykori otthonomat és megszereztem a Gyöngyöt. Sokáig úgy éreztem, szabad vagyok.

- Sokáig? Hiszen csak két évig voltál kapitány – szólt közbe Elisabeth.

- így igaz kedves. Sokáig azonban nem sejtettem, hogy valaha is vége szakad ennek a jólétnek. Aztán Barbossa vezetésével fellázadtak ellenem. Ami ezután történt az nem érdekes. Idővel visszaszereztem a Gyöngyöt, William közreműködésével megmenekültem a hóhér kezei közül és egy kis ideig boldog voltam, hisz tudtam, vár rám a Horizont. Ismét csalódnom kellett, hiszen Tortugán találkoztam apámmal. Elmondta, hogy Isabella Black még mindig a jegyesem és vár rám. Kis szünet után persze azt is hozzátette, hogy tisztségről ne is álmodjak, csak egy matróz leszek a hajóján. Ennyi lenne a történetem kedves, remélem nem untattam vele.

- Ne haragudj Jack, én azt hittem, volt valami közted és Isabella között. Sajnálom, hogy haragudtam rád, borzalmas lehet Neked így élni.

- Valóban, de most legalább kellemes a társaság – húzta el a száját a kalóz.

- Miért nem maradunk itt? A Világ Végén senki sem találhat ránk!

Elisabeth először el sem hitte, hogy kimondta. Tudta, most elárulta magát, egyértelműen Jack Sparrow tudomására hozta, hogy fontos neki.

- A nevem azt jelenti veréb, a verebek pedig szabadok. Én is szabadnak születtem, ahogyan Te is.

- Jack – szólította meg Elisabeth a kalózt. – Valamiért úgy érzem, az utóbbi időben törődsz velem, és nem csak kihasználsz. Így van, vagy tévedek?

- Csak egy szó kedvesem: kíváncsiság.

- Akarni fogom… Nem, már most is akarom – mondta Elisabeth elhalványuló hangon.

- Vedd el ami kell, és vissza ne add! – Miközben ezt mondta, Jack közelebb hajolt a lányhoz, majd megcsókolta azt. Elisabeth pedig nem ellenkezett, élvezte, hogy Jack ajkai ismét szájára tapadnak.

Majd, miután ajkaik elváltak egymástól, Elisabeth megszólalt.

- Bízz bennem Jack, ki fogunk jutni innen, és legyőzzük apádat Isabellel együtt. Te leszel a Karib-tenger legrettegettebb kalóza, és szabadok leszünk!

- Nem csak a Karib-tengeré Elisabeth! Az egész Óceáné, az egész Világé! Bármit elérhetünk, amit csak akarunk. Nem lesz olyan, amit ne tudnék majd megadni neked.

- El sem hiszem, ez olyan, mintha a közös jövőnket terveznénk. Lehetséges ez?

- Minden lehetséges kedvesem. Ez a Szabadság.

Elisabeth szemei boldogan felcsillantak, úgy érezte, végre hazatért. Boldog volt, hogy Jack egyenrangú félként kezeli őt, mi több, a jövőt is elképzelhetőnek tartja vele. Úgy érezte, most vagy soha, de be kell vallania, mit érez a férfi iránt. Azonban bárhogy is szerette volna, sehogy sem bírta kimondani azt az egy szót. Inkább egy régi dalt kezdett énekelni. Remélte, Jacknek ez is elég lesz.

„Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek.
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén.”

Edda

A dal végén elhallgatott, és várta, mit szól hozzá Jack. Abban sem volt biztos, hogy a kalóz megérti, mit próbált a tudtára adni ezzel a pár sorral. Mindenesetre szíve hevesen vert és úgy várta az „ítéletet”.

- Kedvesem, ez még nem a Világ Közepe. Ez a Világ Vége, ahol senki sem lehet boldog! Viszont ha kiszabadulunk egyszer innen, akkor sem leszünk kettesben. Ott már ott lesz harmadiknak a rum!

Elisabeth halványan elmosolyodott, nem is számított arra, hogy Jack szerelmet vall Neki. Tudta, ez távol áll a kalóztól.

- Ezt szeretem benned Jack Sparrow, nem is akarom, hogy megváltozz – mondta halkan Elisabeth, mire Jack hírtelen felkapta a fejét. Persze, majdnem biztos volt Elisabeth érzéseiben, de nem számított arra, hogy a lány ilyen nyíltan ki fogja mondani.

Elisabeth megrémült, mikor rájött, mi is történt. Nem akarta hangosan kimondani gondolatait, de nem volt mit tenni.

Ami megtörtént az megtörtént, és még a Világ Végén sem lehet nem megtörténtté tenni.