Akik szabadnak születtek
  2006.09.09. 11:52

9. fejezet

Ugyan Elisabeth reggel szólta el magát, azon a napon azonban sokáig nem került Jack Sparrow szeme elé. Úgy gondolta, magányra van szüksége, hogy átgondolhassa a történteket. Csak azt tudta, hogy van Ő, Elisabeth Swann, aki mihelyst rájött, hogy mit érez Jack Sparrow iránt, rögtön el is szólta magát a kalóz előtt. Aztán, van a kalóz, akit az apja házasságra, illetve szolgaságra akar kényszeríteni.

Tudta, hogy cselekednie kell, hisz félt, hogy elveszítheti a kalózt. Most, mikor nagyon közel került hozzá, hogy megszerezze.

Így hát kis idővel dél elmúlása után elindult visszafelé az erdei ösvényen. Fejébe vette, hogy beszél Aurélievel, és megpuhítja a nőt.. Másképp fogalmazva, rá akarta beszélni  arra, hogy segítsen Neki és Jacknek elhagyni a Világ Végét.

Ugyan még csak pár napja volt fogoly, máris hiányzott neki a Szabadság, és néhány régi ismerőse. Például Barbossa, Annamaria, az édesapja, és… Magának is nehezen ismerte be, de Will Turner is nagyon hiányzott Neki. Mióta beismerte önmagának, hogy mit érez Jack Sparrow iránt, igyekezett nem gondolni Willre, de be kellett látnia, ez lehetetlen. Hiszen több mint tíz évig ezért a férfiért dobogott a szíve.

„Azért szerettem bele, mert tudtam, hogy kalóz.” – próbálta csillapítani magát, de rájött, hogy ez korántsem ilyen egyszerű.

Hiszen, Jack Sparrow is kalóz, lehet, hogy benne is csak ezt szereti? Azonban Elisabeth görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy ezt csak egy gonosz belső hang súgja Neki.

Ezen gondolatok között érkezett meg Aurélie és Ben otthonához. Az ajtó nyitva volt, így kopogott és bement.

- Aurélie! – kiáltotta Elisabeth, mikor belépett. A kis szalonból, ahol állt, több ajtó vezetett kifelé, s nem tudta, merre induljon.

Így hát érthető, hogy nagyon megörült, mikor megpillantotta Auréliet, aki éppen felé igyekezett, minden bizonnyal, mert meghallotta kiáltását.

- Elisabeth, micsoda kellemes meglepetés!  - Aurélie boldogan ölelte át barátnőjét, majd hátrébb lépett, és megkérdezte.
- Miért jöttél? Jack küldött el? – A nő szemmel láthatóan aggódott.

- Nem, Ő nagyon rendes volt Velem, túlságosan is. Őszinte volt Hozzám, s olyan dolgokat is elmondott, miket sosem képzeltem volna Róla. Megőrül így, Aurélie segíts Nekünk! Ki kell jutnunk innen, nem érdekel mi az ára! Csak egy dolog számít, a Szabadság. Tudom, hogy Jack is erre vágyik leginkább. Mi szabadnak születtünk, és ezt mindketten tudjuk is. Azonban olyan kevés a remény. Jack ugyan próbál magabiztosnak tűnni, de tudom, hogy ez csak álca. Ő nagyon is fél. Meg merem kockáztatni, hisz sokkal jobban ismerem, mint bárki más, így tudom, hogy fél. Egyszerően érzem. – tette hozzá Aurélie értetlen arcát látva.

- Tudom Lizzy, tudom. Csak azt nem, miben segíthetnék.

- Ő nevezett így, mielőtt először megcsókolt. Csak akkor nevezett így, pedig mindig reméltem, máskor is hallhatom ezt Tőle. Már sejtem, itt sosem fog így nevezni. Mikor először csókolt, szabadok voltunk. Az a Jack és az a Lizzy boldog volt, még akkor is, hogy tudták, halálos veszély, és az elválás fenyegeti Őket. A mostani Jack és Elisabeth viszont nem boldog, mert itt nem lehet az!

- Kérlek, ne folytasd, nem segíthetek! Ben megtiltotta – tette hozzá lesütött szemmel.

- Megtiltotta? – Elisabeth arcán látszott az őszinte csodálkozás. Sosem gondolta volna, hogy a férjek is parancsolgatnak, akárcsak a kapitányok.

- Igen. Nagyon sajnálom. – Aurélie arcán látszott, hogy tényleg sajnálja.

- Akkor tégy ellene! Azért mentél hozzá, hogy megmondja, mit tehetsz és mit nem? Ezért mentél el érte egyszer a Végsőkig?

- Honnan tudod, meddig mentem el?

- Gondolom. Minden nő elmegy a szerelméért a Végsőkig. Akár a Világ Végére is.

- És a barátaiért?

- Van, aki értük is elmenne. Sajnos nem mindenki.

- Te elmennél?

- Igen – felelte Elisabeth, mire Aurélie bólintott.

- Akkor segítek. Nem érdekel mit mondott Ben, vannak, akik szabadnak születtek. Sajnos Én nem tartozom közéjük, ellentétben Veled.

- Köszönöm – felelte Elisabeth, majd kitörölt egy könnycseppet a szeméből.

- Lizzy, Te sírsz! – Aurélie meglepetten nézett barátnőjére.

- Miattam és Jack miatt szeged meg Ben parancsát. Nem tudom, máshol mit tesz ilyenkor a kapitány, de a Fekete Gyöngyön egy kis szigetre rakják ki az árulókat, és a hitszegőket.

- Árulókat?

- Igen Aurélie. Bent egy kapitányhoz hasonlítanám, házatokat pedig egy hajóhoz, ahol Ő az úr. Te talán egy tiszt vagy, talán csak egy matróz, ezt már nem tudom.

- Bolond vagy Elisabeth. Nem mindenki lehet olyan szerencsés, mint Te. Nem mindenkit szeretnek annyira, mint Téged.

- Engem szeretnek?

- Nézz csak Jack Sparrowra, bolondul érted! – Aurélie úgy mondta ezt, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne.

- Remélem igazad van. Akkor hát, segítesz Nekünk?

- Segítek. Este kilenckor legyetek az erdei ösvény város felöli részén minden olyan holmitokkal, amire szükségetek lesz.

- Köszönöm! – mondta Elisabeth, majd átölelte barátnőjét, s elindult vissza, Jackkel közös otthona felé.