A két gyűrű
2006.09.24. 19:57
2. Fejezet
A két gyűrű
A Fekete Gyöngy nagy sebességgel szelte a hullámokat. Will és Elizabeth a kabinúkban voltak. Jack a fedélzeten szövögette a tervét, hogy hogyan fogja elcsenni Raveenától a gyűrűt. Meg azon, hogy honnan tud ez a lány mindent róla? A gondolatiba merült, mikor Elizabeth jelent meg mellette.
-Elizabeth!- Fordult a nőhöz Jack.
-Csak azért jöttem, hogy szóljak. Mindjárt megérkezünk.
-Jól hallom ki, a bársonyos hangjából, hogy neheztel rám?
-Mr. Sparrow, magára csak haragudni lehet.- Közölte Elizabeth.
-Óh, most összetörte a szívem.- tette a kezét hülyéskedve a szívére Jack.
-Maga nem változik.- Dőlt a korlátnak Elizabeth.- Miért nem hagyja, hogy itt maradjon Raveena? Elvégre kalóz.
-Csak egy kislány.
-Óh, valaki nem tud mit kezdeni a ténnyel, hogy rajongója van. Igaz, szerintem is találhatott volna valaki, arra méltóbbat.
-Mondjuk Barbarossát?- Vágott Elizabeth szavába Jack.- Tudja mit tett volna ő, mikor Raveena a vízbe esett? Később közölte, hogy ott hagyta volna. Egyszerűen nem akarom, hogy bajba kerüljön. A Twain család nagyon előkelő, de ezt önnek mondanom se kell.
-Ismerem őket. Nagy becsben tartották a családot, míg ki nem derült, hogy a vagyonukat Mr. Twain gyilkosság útján szerezte.
Jack erre felkapta a fejét.
-Gyilkosság?
-Igen, az. Mr. Twain és Mr. Kirkland társak voltak. Megrögzötten keresték a Midász kezét ábrázoló szobrot, ami a legenda szerint mindent arannyá változtat. Állítólag megtalálták, de összevesztek. Mr. Twain megölte a társát, és ő vitte magával a szobrot. Sok aranyat szerzet vele, de egy nap, a kéz eltűnt. Azt beszélik, hogy egy elvarázsolt szigetre került. Esti mesének jó.- Legyintett Elizabeth.- Csak az irigyek találták ki.
-Valószínűleg.- Bólintott Jack.
-Elizabeth! Idejönnél egy percre?- Szólt Will a menyasszonyának.
-Elnézést.- Hagyta ott Jacket Elizabeth.
A Midász keze. Jack nagyon jól ismerte a regét. Óh, és milyen régóta akarja már megszerezni. Az Elvarázsolt sziget miatt kell megszereznie Raveena gyűrűjét. A két gyűrűt, ha összekapcsolják, és a két kígyót ábrázoló zárba helyezik, akkor feltárul a sziget, és csak így léphet be. A szobor pedig egy kastélyban van elrejtve. Jack Sparrow pedig meg akarja szerezni ezt.
Éppen ezért belopózott Raveenához. A lány még aludt. Jack körbenézett, és meglátta a gyűrűt az asztalon. Nesztelenül elcsente, és egy hasonlót tett a helyére, ugyanis már készült rá, hogy megtalálja a másik gyűrű tulajdonosát.
Raveena mocorogni kezdett, de Jack szerencséjére nem ébredt fel.
Jack visszament a fedélzetre, ahol Annamária egyből szólt neki, hogy megérkeztek.
Elizabeth felébresztette Raveenát. Raveena még mindig bosszúsan vette fel a gyűrűjét. Nem vette észre a különbséget.
-Ha Sparrow azt hiszi, ennyivel elintézett, nagyon téved.- Mondta Elizabethnek.
-Sparrow nem törődik mással, csupán önmagával. Igaz, szereti megmenteni, a vízbe zuhant nőket.
-Miből gondolja ezt, Miss. Swann?
-Kérlek, hívj Elizabethnek.
-Rendben, Elizabeth.
-Azért mondtam, mert engem is kimentett a tengerből, akkor ismerkedtünk meg.
-Áh, világos. Menjünk, nehogy azt mondja a kapitány, hogy lopom az idejét.- Indult el a fedélzetre Raveena. A Gyöngy már lehorgonyzott a parttól kicsit távolabb. Jack és Will a hölgyeket várta.
-Kipihente magát Miss. Twain?- Kérdezte Will barátságosan.
-Ki, de a rosszkedvem nem szállt el. Csalódtam magában Jack.- Fordult a kapitány felé Raveena. Jack már-már megijedt, hogy a lány rájött a cserére.- Sosem hittem volna, hogy képes kirakni a hívét.- Ült be a csónakba Raveena, amivel Will viszi a partra.- Óh, és még valami! Nem kell aggódnia, mert már nincs rajongója.- Nézett vissza a kalózra, majd mosolyogva fordult Willhez- Mehetünk.
Will el kezdett evezni. Raveena vissza se nézett a hajóra.
-Ne csüggedjen! Jack egy faragatlan alak.- Mondta Will kedvesen.
-Mondja Will, volt már példaképe?
-Igen, az apám.
-És csalódott benne?
-Kiderült róla, hogy kalóz.- Mondta egyszerűen a férfi.
Raveena kihallotta a hangjából, hogy kicsit csalódott.
-Akkor érti, mit érzek most.- Sóhajtott a lány. A csónak finoman hozzáért a mólóhoz. Will kiugrott, és segített Raveenának kiszállni.
-Köszönöm Mr. Turner. További jó kalózkodást.- Ajándékozta meg egy mosollyal Willt Raveena.
-Köszönöm. Önnek pedig sok sikert, az új hajóhoz.- Köszönt el Will.
-Óh, Will!- Fordult még vissza Raveena.
-Igen?
-Mondja meg Jacknek, tudom, hogy hol van, amit keres. Mind a kettőt.
Will értetlenül nézett rá.
-Csak mondja meg neki, ő tudni fogja, miről van szó.
-Megmondom.
Raveena biccentett, és folytatta az útját.
Will visszaevezett a Gyöngyhöz. Mikor felszállt, elindultak.
-Hol van Jack?- Kérdezte Will Gibbst.
-A kormánynál.
Will a kormányhoz ment, ahol Jack bosszúsan csukta le a tájolóját.
-Jack!
-Mi az?
-Raveena azt üzeni, hogy tudja, hol van, amit keresel. Mind a kettő.
Jack értetlenül nézett rá.
-Beszélt az a nő, össze-vissza.- Legyintett Jack.
-Nagyon megbántottad.
-Ne kezd már te is azt, amit a menyasszonyod! Erről jut eszembe! Titeket, hol rakjalak ki?
-Jack! Ne akarj átvágni! Nagyon jól tudod, hogy miről beszélt Raveena.
-Rendben van, William.- Nézett szembe a fiúval Jack.- Raveenánál volt ennek a gyűrűnek a párja.- Mutatta fel Jack a gyűrűt.- A két gyűrű nyitja az elvarázsolt sziget mágikus ajtaját, ott pedig egy kastélyban van Midász keze, ami mindent arannyá változtat.- Vallotta be Jack, a jellemző gesztusaival.
Will egy percig némán nézett farkasszemet a kalóza.
-Na persze! Ne hazudj nekem!
-Jól van.- Tette fel a két kezét Jack.
-Londonba megyünk.- Mondta Will, majd otthagyta a kalózt.
-Ezért érdemes igazat mondani.- Fordult vissza a kormányhoz Jack.
Raveena Brestben felöltött egy női ruhát. Utált ilyenekben járni, de most, muszáj volt.
A halászvárosban sétálgatva betért, egy előkelő házban. A szolgáló elésietett.
-Miss. Twain! De rég járt nálunk.
-Üdvözlöm Julietta. Michel úr itthon van?
-Az irodájában. Oda vezetem.
-Köszönöm.- Mosolygott az öregasszonyra Raveena.
Az irodához átmentek egy tágas szalonon. Raveena emlékezett, mikor itt táncolt Michellel. Már akkor 14 évesen szerelmes volt belé.
Julietta kinyitotta a nagy tölgyfaajtót.
-Mr. Cocteau! Miss. Twain érkezett önhöz.
-Engedje be!- Állt fel az íróasztalától, a 23 éves férfi, akinek aranybarna dús haja, és jellegzetes francia arcvonásai voltak. Égkékszeméből sütött az öröm. De valami más is.
Raveena mosolyogva lépett be.
-Üdvözlöm Michel.
-Ravy, kedvesem. Azt hittem, meghalt.- Lépett a lányhoz Michel, és lágyan megcsókolta.
-Majdnem így is történt, szerelmem. De a segítségemre siettek.
-Hála az égnek. Foglaljon helyet. Julietta, kérem, hozzon egy pohár bort Miss. Twainnek, a kedvenc évjáratából! Mi pedig, menjünk át a szalonba.
Julietta meghajolt, és elment eleget tenni ura kérésének, de fájószívvel keverte a borba, az altatót.
Öt perc múlva átadta Raveenának a vérvörös színű nedűt.
-Hol járt ennyi napon át?- Kérdezte Michel.
-Itt is, ott is. Elmenekültem attól a férfitől, akit férjemnek szántak.- Ivott egy kortyot Raveena.
-Megértem kisasszony.
-Tudom, ön mindig megért.- Mosolygott Michelre Raveena.
-Raveena! Kérem, bocsásson meg nekem.
-Miért?- Kérdezte értetlenül Raveena, de hamarosan megértette. Abban a pillanatban elnehezültek a szempillái, s lassan lecsukódtak.
-Ezért.- Mondta Michel, és az arca megkeményedett.- Julietta hívja be Mr. Kirklandet!
|