Jack megint megússza

Természetesen Elizabeth nem törődött bele, hogy elveszítette két barátját, és a férjét. Tortugán a Gyöngy legénységével elnyertek egy hajót az egyik kocsmában. A kétárbocos Meer Angel fregat-tal egyből Port Royal felé vették az irányt. Kétnapi járásra voltak csupán.

Jack hiába gondolkodott, nem tudott okos tervet kovácsolni, arra, hogy szökhetne meg. Will trükkjét se használhatta fel, mivel mikor Will csatlakozott a legénységhez, Jack kérésére úgy megerősítette a rácsokat, hogy ne tudjon onnan megszökni senki, így ő maga se.

Lemondóan ült a földön. Azon gondolkodott, vajon miért ül az utóbbi időben átok rajta, és az egész hajóján. Remélte, hogy egy időre vége szakadt a hagyaték üggyel a veszélyes kalandoknak, de nem. Nekik alig két hónappal később máris újabb bajba kell keveredniük. Ráadásul a jelek szerint Will és Raveena meghaltak, s lehet Elizabeth is. Nem lett volna szabad engednie, hogy itt maradjanak. De ez az ő döntésük volt. Az ő lelki ismerete tiszta… vagyis csak majdnem. Elizabethet és Willt tényleg nem ő kérte, hogy maradjanak itt, de Raveenát nagyon is.

Sőt! Szinte parancsba adta a lánynak.

-A fene essen bele!- Morogta.- Megérdemlem az akasztófát.

A hajó félóra múlva kikötött. Két katona lement Jackért, és felhozták a fedélzetre.

-Isten hozott Port Royalban, Jack.- Lépett elé a Véreskezű. Jack szeme elkerekedett. Ismerte jól a kalózt. Régen egy hajón szolgáltak.

-Dobson. De, te…

-Halott vagyok? Nem, hála a Kelet-Indiai Társaságnak, és Lord Becket utódjának, Lord Graynek.

-Mi folyik itt?

-Téged az ne érdekeljen, mert téged már nem fog érinteni. Nézz csak oda!- Mutatott a férfi a három felakasztott kalóz felé, akikből már csak csontváz volt.- Ma hajnalban te is csatlakozol hozzájuk.- Súgta Jacknek a Véreskezű. Jack elhúzta a száját.- Vigyétek!

Azzal Jacket levitték a hajóról, a már jól ismert Port Royal-i tömlöcbe.

Jack éberen várta a hajnalt. Annak az esélye, hogy most megszökjön, egyre kisebb lett. De valahogy nem is nagyon törte magát. Bízott benne, hogy Raveena majd megmenti, de akkor rá kellett jönnie, hogy a lány már soha többé nem menti meg.

A Nap lassan feljött, és vele együtt a perc, mikor Jacket kivezették a bitófához.

Will kezdett megőrülni. Csak azért nem folytja még vízbe Raveenát, mert tudja, hogy milyen valójában a lány. Csakhogy a visszaemlékezés, a kedves, önfejű, hirtelen haragú, kitartó és még sorolhatná magában Will, Rav a kalóz tulajdonságait, akkor sem használ. Ugyanis a kisasszony ott cincog a fülébe, míg ő a kardjával a harmadik fát vágja.

-Már igazán ideérhetnének. Ezt a lustaságot. Hé, Will! Miért nem haladsz gyorsabban? A kovácsok gyorsabban dolgoznak. Elég lomha vagy. És…

-Fogd már be a szád!- Vágta a földhöz a kardját Will.

-Ne merészelj így beszélni velem! Te csak pornép vagy hozzám képes!

- Csak tudnám, mikor változtál meg, és lettél az, aki valójában vagy. Egy igazi kalóz.

-Ne mondogasd ezt! Én nem vagyok kalóz!

-Már pedig az vagy. Jack Sparrow mentett meg, és te utána évekig a példaképednek tekintetted, majd 10 év múlva újra találkoztál vele, és…- Hallgatott el Will, mert Raveena egy hatalmas pofont kevert le neki.

-Ne hazudj itt össze mindent nekem! Történetesen emlékszem egy Jack Sparrow nevű utolsó gazalakra. Ő a felelős apám haláláért.- Remegett meg Raveena hangja.- Ha ő nem támad meg minket, akkor…- Mozgatta meg a vállát Raveena, amibe hirtelen fájdalom nyílalt.

Will jobbnak látta, ha nem feszegeti tovább a témát. Megdörgölte a fájó arcát, és meglátta, hogy Raveena a vállát dörzsöli.

-Fáj a vállad?

-Igen. Biztos beütöttem.

-Nem, nem ütötted meg.- Mondta halkan Will. Ő már tudta. Jack bajban van, hacsak már meg nem halt. Az esély, hogy megmeneküljenek egyre jobban csökkent. Will úgy döntött jobb ha sétál egyet, és minél messzebb kerül a lánytól. Nagyon meglepte ez az eddig titkolt fejlemény, hogy Raveena egy ideig utálta Jacket. Ha Jack esetleg életben marad, és megmenti Elizabethtel őket, akkor itt még nagy bajok lehetnek.

Jack magában megjegyezte, hogy milyen sokan kíváncsiak a halálára. Oda se figyelt a vádak felolvasására. Maga mellé pillantott, ahol két éve Raveena is állt, ugyancsak a kivégzésére várva. Miután megmenekültek, akkor kellett volna örökre elválniuk. De most már késő bánat. Jack visszanézett a bíróra, akinek a válla felett észrevette Elizabethet. Összevont szemöldökkel körbenézett. A legénysége több tagját is felfedezte a tömegben. Mégsem ez a nap lesz, mikor elkapják Jack Sparrow kapitányt.

-… S ezért kötél általi halálra ítéletet, melyet ma hajnalban végre kell hajtan!- Fejezte be a bíró.

-Állj!- Jelent meg sietve Mr. Swann.

-Kormányzó!

-Az ítélet elmarad.

-De…

-Ez a kalóz amnesztiát élvez Port Royalban. Elengedni!

Azzal egy katona eloldozta Jacket, aki meglepődve sétált le az emelvényről.

-Elizabeth, elmondanád mi folyik itt?- Lépett a nőhöz Jack, akivel már tegező viszonyba voltak, hiszen a lány is kalóz.

-Az apámnak elmeséltem mi történt, aki megígérte, hogy segít neked. De van egy feltétele.

-Rögvest sejtettem!- Vette fel a cuccait Jack.

-Ínyére lesz az alku Mr. Sparrow. Le kell győznie Lord Grayt és a Véreskezűt. Ők ketten félelemben tartják az egész Karib tengert, miközben a Térképet keresik.

-Mivel úgyis tartozom nekik három barátom, és egy… ismerősöm halála miatt, az alku ennek felével nincs bajom. De milyen térképről beszél?

-Az már nem érinti magát.

-És a hajóm?

-Az sajnos nincs itt. Gray és a kalóz azzal mentek el.

-Rendben van, majd én visszaszerzem. Áll az alku. Mehetünk Elizabeth. Köszönöm Mr. Swann.- Ugrott fel a párkányra Jack.- Óh, és még valami! Ez az nap, amit nem fognak elfelejteni, mert ma, majdnem sikerült elkapniuk Jack Sparrow kapitányt.- Azzal leugrott a tengerbe.

-Én inkább a csónakkal megyek. Köszönöm apám.- Mosolygott az apjára Elizabeth, és elindult.

-Elizabeth!

-Igen?

-Vigyázz magadra! S remélem épségben, megtaláljátok Willt, és Miss. Twaint.

-Érzem, hogy így lesz.- Bólintott a lány, és elment.