4. Fejezet
Derengő emlékek, és látomások
Raveena nagyon elkeseredve ült egy kabinban. Hátát a falnak vetette, és próbált valamire emlékezni. Bármire, akármire. Behunyta a szemét, de hiába minden próbálkozás, csak ugyanarra a három dologra emlékezett. S a csókra, amit a szigeten kapott Jacktől. Ahogy az a nyomorult kalóz megcsókolta, hirtelen őrülten kezdett verni a szíve. A szája kiszáradt, és forrni kezdett a vére. Még sose érezte így magát, vagy csak nem emlékszik?
Lemondóan hunyta be a szemét, és hamarosan elnyomta az álom.
A fedélzeten Jack még mindig Will-lel beszélgetett. Elizabeth hozzájuk sétált.
-Hogy van Raveena?
-Beszélgettem vele, és elmondtam, hogy egyáltalán nem utáljátok egymást. Számomra is derült ki új dolog.
-Mi?- Kérdezte Will.
-Már régebb óta ismerem Raveenát, mint hittem. Rám emlékszik, egy bálról.
-Érezd magad kitüntetve.- Morogta Jack.- Ugye te tudod, hogy milyen térképről beszélt Mr. Swann?
-Én… Ezt csak akkor mondhatom el, ha mind a négyen készen állunk rá.
-Amíg Rav emlékezete nem jön vissza, addig itt fogunk rostokolni?- Kérdezte Jack.
-Pontosan. Üdvözlek a Karib-tengeren.- Mosolygott Elizabeth.
Jack gúnyosan nézett rá.
-És, ha évekig ilyen marad?- Kérdezte Will.
-Két nap.
-Utána pedig kitesszük Port Royalban.
-Nem lehet. A Társaság rád, és az embereidre vadászik köztük Raveenára.- Mutatott rá Elizabeth.
-De most már legalább tudjuk ki pontosan a hóhér.- Morogta Jack, és ott hagyta Willéket.
-Lemaradtam valamiről?- Kérdezte Will.
-Csak a szokásos. Mindig van egy titok.
-De most neked is.
-Nem is egy. Gyere, neked mindent elmondok.- Mosolygott a férjére Elizabeth.- Annyira borzalmas volt az a robbanás. Egy pillanatra azt hittem meghaltál, de tudtam, hogy az nem lehet.
-Nélküled nem halok meg, ígérem.- Húzta közelebb magához Will a nőt, és lágyan megcsókolta.
Jack lement a kabinokhoz. Úgy döntött, hogy jelen állás szerint nem kapitány, ami elég rossz érzéssel fogta el, ráér pihenni. Lassan el kéne mondania Willnek és Lizzynek, hogy kivel is akadtak össze, de ezzel ráér, ha Raveena jól lesz. Már úgy megszokta, hogy Raveena mindent tud róla, s így valószínűleg a Véreskezűről is tud. Csak most nem tud. Pont a lány kabinja előtt ment el, mikor furcsa, nyöszörgő hangot hallott. Ismerte már ezt. Ha Raveena rosszat álmodik, ami az utóbbi hetekben gyakran előfordult, főleg azután, ami majdnem történt a Carrabian Satanon Raveenával, és Edward társával.
Jack nem törődött azzal, hogy valószínűleg a lány ki fogja penderíteni, és belépett a kabinba. Jól sejtette, Raveena nyugtalanul forgolódott. Jack az ágyhoz lépett, és elkezdte ébreszgetni.
-Raveena, ébredj fel.- Mondta kedvesen. Raveena kinyitotta a szemét, amiben könnyek csillogtak. Jack már felkészült a kiabálásra, de helyette a lány a nyakába borult.
Jack élt a gyanúperrel, hogy a lány emlékszik.
Elkezdte simogatni a hátát.
-Mit álmodtál?- Kérdezte Jack.
-Azt, hogy megöltek téged.- felelte Raveena.- Egy férfi, aki régóta ismer téged. Megölt. A szemem láttára. Nem tehettem semmit. S még azt, hogy meg próbált bántani egy férfi egy hajón, és te mentettél meg. Lelőtted. Már tudom, miért vagyok itt.
-Tényleg?- Jack szeme reménykedve felcsillant.
-Igen, mert Port Royalból elraboltak, és te mentettél meg. Köszönöm.- Akarta megcsókolni Raveena a kalózt, de az megsemmisülve felállt.
-Hova mész?
-Sétálok egyet. Amúgy meg, az egész nem így történt Raveena. Az igaz, hogy megmentettelek, de ez nem ennyire egyszerű, kedvesem.- Mondta Jack, és elment.
Raveena pár percig még a kabinba maradt, de de ja vou érzése támadt. A felismeréstől rémülten kiugrott az ágyból. Kiviharzott a kabinból fel a fedélzetre.
-Hol van Jack!- Kérdezte sürgetően.
-A partra ment sétálni. Mi történt Raveena?- Kérdezte Elizabeth.
-Meg fogják ölni.- Indult le a hajóról Raveena, de a fegyverdörrenést hallva, megtorpant. Eszébe jutott, hogy Edward Jackre lő, és ő ellöki az útból, így ő kapta a neki szánt golyót. S eszébe jutott, hogy miért tette. Még gyorsabban kezdett rohanni, nyomában Willékkel. A homok visszafogta, de próbált gyorsan haladni. Már látta Jacket, aki egy pálmafa rejtekéből lő a támadójára. Raveena tudta, hogy honnan fogja érni Jacket a gyilkos golyó.
-Jack!- Kiabált neki Raveena.- Feküdj!
Jack meglepődve nézett a lányra, majd a baloldalára. A Véreskezű ott állt vele szembe.
-Ez túl könnyű volt Jack.- Vigyorgott, és elsütötte a fegyvert. Jack még elugrott, de a golyó így is a karjába fúródott.
Willék lőni kezdtek. A Véreskezű elmenekült az embereivel együtt. Raveena a földön ájultan heverő Jackhez térdelt. Remegő kézzel tépte le a kalóz ingének ujját. Jack bal karja intenzíven vérzett. Raveena leszorította a sebet.
-A hajóra kell vinnünk.- Mondta Will.
-De gyorsan.- Tette hozzá Elizabeth.
A gyors, gyors is volt. Jack alig öt perc múlva már egy kabinban feküdt. Raveena kijelentette, hogy ő látja el, így Will és Elizabeth miután a kért rumot, tisztavizet, kést és rongyot bevitték neki. Raveena elkezdte fertőtleníteni a sebet, majd egy késsel, amit szintén fertőtlenített, ki szedte a golyót. Jack erre felordított. Raveena őrülten dobogó szívvel kötötte be a sebet, majd betakarta Jacket.
Megsimogatta az arcát. Olyan fura érzések dúltak benne, melyek égették.
-Mi van köztünk Jack, hogy ilyen furcsa érzéseim vannak?- Kérdezte suttogva, majd megcsókolt Jack arcát, és vele maradt egész nap, és este is. Próbálta megfejteni, hogy miért törődik ezzel a kalózzal, mikor eddig pont, hogy a halálát kívánta. Biztosan nem véletlenül. Bárcsak eszébe jutna minden. Vagy legalább a kérdéseire a válasz. Egész éjjel próbálta összerakni, amire eddig emlékszik, de nem jutott semmire, mígnem fel nem jött a Nap…