5. Fejezet

Jack másnap hajnalban ébredt fel. Raveena a homlokát törülgette egy nedves ronggyal.

Jack hirtelen azt se tudta, hol van.

-Fura álmom volt. Nem emlékeztél semmire, kedvesem.

-Nem álmodta.

Jack lemondóan sóhajtott.

-Csak egyre több mindenre emlékszem. Mint, ahogy arra is, hogy leitatott, és kihasználta a helyzet. Kihasználta, hogy fiatal vagyok még.- Közölte Raveena méltóság teljesen. Jack fel akart ülni, de amint megmozdította a karját, abba fájdalom hasított.

-Ez egyáltalán nem így történt!

-Dehogyisnem! Emlékszem!

-Arra meg már nem, hogy mi is előzte meg, igaz?- Kérdezte Jack, és a plafont bámulta. Most már biztos. El van átkozva. Raveena megsajnálta a magába roskadt Jacket, és elnevette magát.

-Most meg mi van?- Kérdezte Jack. Raveena mosolyogva nézett Jack szemébe, és felállt.

-Emlékszem, nagyjából mindenre.- Lépett az asztalon lévő tálcához, és Jack elé helyezte a reggelijét.

-Pontosabban?- Kérdezte gyanakodva Jack, és Raveena segítségével felült.

-Hú, hát lássuk csak.- Kezdte összeszedni a gondolatait Raveena.- Arra, hogy Port Royalban Willék a kivégzésünkről mentettek meg. Aztán arra, hogy valami pasi megmérgezz, és te a segítségemre sietsz, s arra, hogy jó sokat ittunk, és egymásnak estünk, de én voltam, aki kezdte. Majd arra, hogy egy másik hajón vagyok, és meg akar erőszakolni egy férfi, és akkor is megmentettél, mert lelőtted. Utána meg a Gyöngyön maradtam. Óh, és még, arra, hogy azaz alak, aki megmérgezett, meg akart ölni, téged, de megmentettelek. Meg egy robbanásra. Ennyi.

-Ez is több mint a semmi. Legalább már nem úgy emlékszel rám, mint, akit gyűlölsz.

Raveena arcáról lefagyott a mosoly.

-Ezt jobb, ha akkor beszéljük meg, mikor már minden tiszta.

-Miért nem most?- Kérdezte Jack.

-Mert még nem emlékszem, hogy mi vezetett az egyikhez, és mi a másik érzéshez.

-Milyen másik érzés?- Kérdezte gyanakodva a kalóz.

-Hát, hogy most felnézek rád.

-Harmadik érzésed nincs?- Reménykedett Jack. Raveena értetlenül nézett rá.

-Mi lenne, a harmadik?- Kérdezte értetlenül Raveena.

-Majd rájössz.- Akart felkelni Jack, de Raveena nem engedte.

-Nem mész sehova! Meglőttek, pihenned kell!

-Ez csak egy karcolás, és te már elláttad.

-Nem.- Feszítette a tenyerét Raveena Jack mellkasára.

Jack lenézett a lány kezére.

-Jobb, ha magad mellett tartod a kezd, kedvesem.

-Miért?- Kérdezte Raveena.

-A te érdekedben.

Raveena szélesen elmosolyodott, és végig simított a kalóz meztelen felsőtestén.

-Miért?- Ismételte meg Raveena.

-Jó ötletnek tartod? Újat húzni egy kalózzal?- Kérdezte Jack, és a lány szemébe nézett. Az csak kihívóan állta a tekintet. Jack eltolta a lány kezét, és elment mellette.

-Jack!…- Szólt utána Raveena, de ő már elment. Jobb, ha nem kínzom tovább. Gondolta, és utána indult.

Jack a fedélzeten találta Elizabethet.

-Jack! Hogy érzed magad?

-Ahhoz képest, hogy meg is ölhettek volna jól.

-Meglepett, hogy a Véreskezű rád támadt, úgy láttam, ismer.- Mondta a hajóra visszatérő Will.

-Ismer is. Rég óta.- Ült le Jack, egy ládára.

Elizabeth és Will érdeklődve hallgatták a kalóz szavait. Jack belekezdett meghökkentően drámai történetbe, miközben Mr. Gibbs hozott egy üveg rumot neki.

-A Véreskezűt Mark Dobsonnak hívják. A Gyöngyön szolgált, amikor az még rabszolgaszállító hajó volt. Ismeritek már a történet, de valamit még nem tudtok. A rabszolgák között volt egy Celien nevű lány. Többek között miatta is akartam felszabadítani a rabszolgákat. Dobson egy erőszakos alak volt. Verte a rabszolgákat, mikor Celient is megverte, akkor robbantottam ki a lázadás. Az események során többen meghaltak. Celien kiszabadult, de később elkapták és megölték. Dobson a szemem láttára vágta el az alig 20 éves lány torkát.- Ivott a rumból Jack.- Ezt követően Becket elkapott.

-Bosszút akarsz állni rajta, igaz?- Kérdezte Will.

-Abban biztos lehetsz William.- Állt fel Jack, és meglátta Raveenát.- Nem is egy dolog miatt. Mikor indulunk?

-Mivel már jobban vagy, és Raveena is emlékszik jó pár dologra, ezért a következő dagállyal mehetünk. Amit meg tudnotok kell, mindjárt el is mondom.

-Rendben van.

-Jack, beszélhetnék veled?- Lépett Jackhez Raveena. Az szó nélkül felállt, és távolabb lépett a lánnyal.

-Szerelmes volt abba a Celienbe.- Jelentette ki Will.

-Kezdem végre teljesen kiismerni Jacket. Mint, ahogy már beszéltük egyszer, ő jó ember. Aki szerelmes volt, és azt követő események tették ilyenné. S ezért nem meri még mindig bevallani magának, hogy szerelmes Raveenába.

William bólintott, hogy egyetért vele.

-Mond, mit szeretnél Raveena?

-Aki tegnap rád lőtt, ugyanaz, aki megölte a szerelmedet, igaz?- Kérdezte a lány kedvesen.

-Igen. Honnan tudsz te erről?

-Onnan, hogy az álmomban láttam az egészet, s az dereng, hogy már több ilyen álmom is volt.

-Lassan már mindenre emlékezni fogsz.- Gyúlt fel a remény Jackben.

-Segítek neked bosszút állni rajta.

-Nem. Szó se lehet róla. Téged is majdnem megölt.

-Na és?

-Hamarosan rájössz, hogy mit is jelent nekem. Nem mondom el, mert most úgy se hinnéd el.- Cirógatta meg a lány arcát Jack.

-De elhinném.

-Nem, nem hinnéd.

-Óh, de nagyon is.- Biztosította Raveena.

-Jó. Őrülten egymás szerettünk, ezért maradtál itt, de egyikünk se hajlandó ezt a másiknak elmondani, mert részemről nem akarom még egyszer elveszíteni, akit szeretek. Sőt, eddig csak a tengert szerettem, meg a Gyöngyöt. Sikerült kiirtanom a szerelmet magamból, de te újra élesztetted bennem. Ezért akarom, hogy kimaradj ebből az egészből, mert Dobson majdnem megölt téged, és nem tudnám elviselni, ha legközelebb sikerrel járna. Azt nem tudom te mit érzel, csak sejtem, hogy még friss benned a seb, amit a francia szerelmed árulása okozott.- Robbant ki Jackből. Raveena pislogva, és meglepetten meredt Jackre, majd forrón megcsókolta. Jack átölelte a lány derekát, ugyanis, ez a csók olyan volt, mint, amit Raveena mindig is adott Jacknek. Raveena neki szegezte Jacket a korláthoz, és a szemébe nézett.

-Ez meg mi volt?- Kérdezte Jack.

-Csak annyi, hogy hiszek neked. S, hogy ne is álmodj arról, hogy kihagyhatsz ebből. Engem nem lehet büntetlenül majdnem megölni, hisz ismersz.

-Néha ebben kételkedem.- Mondta Jack.

-Figyelj. Tudod, ha ki is teszel valahol, én akkor is neki megyek Dobsonnak.

Jack bólintott. Be kellett látnia ez így van.

-Amúgy meg, már majdnem mindenre emlékszem. Sőt, nagyon kevés dologra nem. De minden eszembe jutott egészen Port Royaltól, Port Royalig. Azaz a kivégzéstől a lövésig, és a vitánkra is. Sajnálom, hogy vitatkoztam veled, és kétségbevontam a parancsod.

-Raveena, most megdöbbentettél.- Húzta magához Jack a lányt, és a karjaiba zárta.- Azt hittem, meghaltál. Szörnyen elszörnyesztő volt a gondolat.

-Nem szabadulsz tőlem, ilyen gyorsan.- Hajtotta Jack vállára a fejét Raveena.

-Elmesélnéd, hogy miért nem mondtad, hogy utáltál?

-Ezt majd elmesélem, máskor.

-Engem most érdekel.

-Becket egy este meghallotta, hogy milyen elismerően beszélek rólad. Egy csomó hazugsággal tele tömte a fejem, s én emiatt nagyon meggyűlöltelek, de hamar rájöttem, hogy hazudott.

-Mégis milyen hamar?

-Két év múlva.- Vallotta be Raveena.

-Hm. Hosszú idő.

-De nem a Gyöngyön. Vissza kell szereznünk.

-Vissza is fogjuk. Bármi áron.

-És elintézzük a Kelet-Indiai Társaságot, meg Dobsont.

-És megszerezzük ehhez a Hatalom Kardját.- Csatlakozott hozzájuk Elizabeth.

-Abba hagytad végre a kínzását, és elmondtad, hogy mindenre emlékszel az elmúlt két évvel kapcsolatban?- Kérdezte mosolyogva Will.

Jack neheztelve engedte el Raveenát.

-Ne haragudj. De olyan jó volt kicsit szórakozni veled. Ha láttad volna reggel az arcodat.- Nevetett Raveena.

-Csak tudnám, miért lepődök még meg.- Morogta Jack.

-Várom a bocsánatkérésedet Raveena.- Mondta Will.

-Miért?

-Ne csinálj úgy, mint, aki most meg arra nem emlékszik. Tudjuk, hogy egy elkényeztetett kisasszony voltál.

Raveena elpirult.

-Ne haragudjatok. Kamasz voltam.- Kért bocsánatot Raveena.

-Nem haragszunk, de örülünk, hogy újra a régi… új vagy.- Mondta Jack.

-Csakhogy tud. Nagyon közel jártál hozzá, hogy ne legyek úriember veled szemben.- Vallotta be Will.

-Azt elhiszem. Mindenkit kiborítottam, abban a korszakomba. Ám arra még mindig nem emlékszem, hogy lettem ilyen, mint amilyen most vagyok. Milyen Hatalom Kardjáról beszéltél Lizzy?

-A térkép, a kulcs, a kard, és a kompasz. Ez a négy dolog vezet el a Kardhoz, mellyel végre örökre végezhetnénk a Társasággal. Apám megkért, hogy szerezzem meg neki, és vigyem el a kardot.

-Szabadkalóz lettél.- Jelentette ki Jack.

-Nem, csak teljesítem apám kívánságát.

-Ti női kalózok, milyen könnyen álltok rá az alkura.- Mondta Will.

-Vagy csak ennyire naivak.- Erre Raveena bordán vágta Jacket.

-Van, hogy az ember kalóza nem tehet mást.- Mondta Raveena.

-Te már csak tudod kedvesem.

-Te is alkut kötöttél.- Mutatott rá Elizabeth.

-Nekem csak a Gyöngy kell, és az, hogy holtan lássam Dobsont.

-A két célhoz vezető út egy, s ugyanaz.

-Ebben igazad van, be kell hogy lássuk.- Mutatott rá William.

-Legyen. Hol találjuk meg ezt a négy tárgyat?- Kérdezte Raveena.

-Ezek nem tárgyak. Hanem emberek. Négy ember, akiket meg kell találnunk. A Térképhez a Kompaszt tartozik, a Kardhoz, a Kulcs.

-Embervadászat. Hol találjuk meg őket?

-Ebben segít majd az iránytűd.

-Azt nem hinném, nekem a Gyöngy kell.

-Nem inkább azt akarod tudni, hogy szerezheted vissza?- Kérdezte Raveena. Jack elgondolkodva nézett a kalózra.