8. Fejezet

A szív szava

Másnap meg is érkeztek Port Royalba. Láthatóan még időben érkeztek, Dobson előtt.

Raveena elbúcsúzott Willtől és Elizabethtől. Jacktől nem, mert a kalóz nem bújt elő a kabinjából. Jobb is így, gondolta Raveena. Norrington és Annamária /mert ő is velük tartott/ megbeszélte Will-ékkel hogy három nap múlva találkoznak Tortugán. Azzal elhagyták a hajót. Raveena egész úton egy szót sem szólt. Mr. Swann már várta őket a főtéren, onnan együtt mentek a kormányzó házába, ahol Raveena elmesélte a látomást. Úgy döntöttek, hogy ott maradnak.

Raveena délben visszavonult a szobájába, és elő se bújt két napon keresztül.

Norrington és Mr. Swann kezdett aggódni érte.

A Meer Angel-en viszont semmi se változott. Csak Tortugán. Jack ugyanis egyáltalán nem foglalkozott azzal az aprócska ténnyel, hogy Tortugán vannak. A hajón várta, hogy kezdődjék a móka, ami két nap múlva el is érte Tortugát, ahogy a Fekete Gyöngy befutott. Will és Elizabeth szemtanúja volt, hogy kikötnek.

-Várjunk csak! Neki nem Port Royalban kellene lennie?- Kérdezte Will.

-De. Rav azt mondta, de…

-Siessünk!- javasolta Will, és az Angelhez rohantak. Felrohantak a hajóra, és Jack után kiabáltak.

-Mi történt?- Kérdezte a kalóz egykedvűen.

-A Véreskezű! Itt van.

-Az nem lehet. Neki Port Royalban kell lennie.

-A jelek szerint nincs ott.

Sikítozás rázta meg a szigetet, majd ágyúdörgés.

A három kalóz kardot rántott, és a csatába indultak.

Dobson és legénysége már gyújtogatni és fosztogatni kezdett.

A harc karddal, golyóval és egyéb hideg fém formájában fordult elő. Nem kíméltek se nőket, se gyerekeket. Tortuga utcáin úrrá lett a terror.

Raveena az ablaknál ült, és a hajókat figyelte, miközben egy szomorú dalt dúdolt. Jack talán egyszer rájön, hogy miért volt olyan rideg vele, hogy miért hazudott a szemébe. Szó se volt kíváncsiságról. Azért lett kalóz, mert mindig is ezt akarta, és csak jól jött neki, hogy férjhez akarják kényszeríteni. Az pedig, hogy csak tudni akarta, milyen egy kalózzal lenni, ugyancsak hazugság volt. Azért csinálta az egészet, hogy Jack biztonságba legyen. Mert, ha csalódunk egy emberben, az sokszor sok mindent megváltoztat, és Raveena remélte, hogy ez Jack esetében felér egy sors fordítással, és az ő iránti csalódottság legyőzi a bosszúvágyat, így Jack nem hal meg.

Az pedig, hogy nem lesz többé kalóz, csak azért döntött így, mert távol akar maradni a kalóztól, legalább pár hónapig, hogy elfelejthesse, mert az ő kapcsolatuk úgyse működne. Jack Celient szereti, és fogja szeretni. Másnak az ő szívében nincs hely.

-Szabad!- Szólt Raveena az ajtókopogásra. Az ajtón Mr. Swann lépett be.

-Kormányzó.- Állt fel Raveena.

-Maradjon csak.

-Mi történt? Megtámadták a várost?

-Nem. Nincs semmilyen veszély. Azért jöttem, mert az unokabátyával aggódunk önért.

-Nincs semmi bajom.- Nézett ki az ablakon Raveena.

-Napok óta ki sem lépett Miss. Twain. Nekem is van egy lányom, tudom, hogy ez mit jelent.

-Csak elfáradtam. Ennyi az egész.

-Ezért ennyire szomorú?

-Csak… azért mert, még mindig nem emlékszem mindenre.

-Na és Jack Sparrow?

Raveena szeme akaratlanul is könnyezni kezdett a név hallatán.

-Ő a múlté.- Fordult el a kormányzótól Raveena.

-Ugyan. Szerelmes vagy belé.- Mondta az ajtón belépő Norrington.

-Ha az lennék, akkor miért hagytam ott?- Kérdezte az unokabátyát.

-Áruld el ezt te.

-Mert csak így menthettem meg. Jack bármit tesz, a Véreskezű megöli, mert Jacket a bosszú hajtja. Valamivel meg kellett fordítani a sorsát, hogy ez ne történhessen meg. Most valószínűleg leköti az, hogy engem utál, és ez háttérbe szorítja a Dobson iránti utálatát. Érted?

-Én értem, de te értsd meg, hogy ezzel nem értél el semmit. Sparrow egy kalóz. Nála egyik nő jön, másik megy.

-Téved Norrington. Én láttam, hogy Mr. Sparrow, hogy aggódott Miss. Twainért.- Szólt közbe Mr. Swann.- Raveena.- Fordult a lányhoz a kormányzó.- Néha nem az a jó döntés, amit annak hiszünk. Mr. Sparrow csak még elvakultabb lesz, mert most már nincs mit vesztenie.

Raveena szeme rémülten kerekedett el.

-Csak rontottam a helyzeten.

-Félek, így van.

Raveena megszólalni se bírt. Ő erre nem is gondolt.

-Kormányzó! James! Raveena!- Rohant be Annamária.

-Mi a baj?

-Tortuga! A Véreskezű alig néhány órája megtámadta. Rengeteg halott van.- Hadarta a rémült lány.

-Nem.- Rázta meg a fejét Raveena.

-Most mit teszünk?

-Odamegyünk! Legalább is én azonnal indulok.- Nézett a kormányzóra Raveena.

-A Lopakodó a rendelkezésére áll.

-Köszönöm.

-Veled megyünk.- Mondta Norrington.- Köszönünk mindent kormányzó.

-Én köszönöm, hogy figyelmeztettek.- Intett búcsút a kormányzó.

A Lopakodó volt a leggyorsabb hajó, persze csak a Gyöngy után. Raveena, aki a kapitány lett, őrült módjára osztogatta a rögtönzött legénységnek a parancsokat.

Nagyon hamar megérkeztek Tortugára, ahol szörnyű látvány fogadta őket. Holtestek egymás hegyén, hátán. Lángoló épületek, siránkozó emberek.

-Úristen, mint egy mészárszék.- Járta az utcákat Raveena, és minden egyes holtestet remegő kézzel fordított meg.

-Scarlett!- Hajolt egy nőhöz Raveena, aki alig élt. Az arcát vér borította.

-Kapitány…

-Hol van Jack? Láttad?- Kérdezte.

-Elvitte… ő.- Mondta, és meghalt.

-A Véreskezű elkapta, Will-lel és Elizabeth kisasszonnyal együtt.- Mondta egy kalóz, akinek a feje vérzett. Ő is a Meer Angel tagja volt.

-Tehát, még élnek?- Reménykedett Raveena.

-Azt nem tudom. Elájultam.

-Élnie kell. Meg kell találnunk őket.

-De hogyan. Fogalmunk sincs róla, hova tarthatnak.- Mutatott rá Norrington.

-És iránytűnk sincs.

-De lehet.- Jutott eszébe Raveenának.

-Mégis… Ne.- Kérte Annamária.

-De igen. Indulás.- Mondta elszántan Raveena.

-Mit talált ki?- Kérdezte Norrington a feleségét.

-Jobb, ha nem tudod.- Azzal Annamária is visszaindult a Lopakodóra.

Jack, Raveena és Will a Gyöngyön volt, fogságban.

Mind a hárman megsérültek. Elizabethnek a lába, Willnek a mellkasa, Jacknek a feje.

-Innen, hogy jutunk ki?- Kérdezte Elizabeth, a hajó oldalának dőlve.

-Fogalmam sincs. Csak Norringtonban és Annamáriában bízhatunk.

-És Raveenában.- Egészítette ki William.

Jack felhorkant.

-Őt elfelejtheted, örökre.

-Nem. Oka volt, hogy elment. Biztos kitervelt valamit.

-Nem William. Tanuld meg! Egy kalózban nem lehet megbízni, főleg, ha nő az illető.

-Erre rácáfolnék?

-Tényleg, bilincselés mesternője?- Gúnyolódott Jack. Elizabethnek be kellett látnia, hogy ez jogos volt.

-Kifelé!- Nyitotta ki a rácsot egy kalóz.

-Hova megyünk?

-A kapitányhoz.

-Ideje lesz.- Jegyezte meg Jack.

A Gyöngy fedélzetén kajánvigyorral a képén várta Dobson a három kalózt. Az égen átcikázó villám még veszélyesé tette a kalózt.

-Hogy érzed magad Jack?

-Voltam már rosszabbul is, kösz.

-Leszel is.

-Meglehet, de te még jobban, miután megöltelek.

-Te sose veszted el az önbizalmad, igaz? Pedig vége a szerencsédnek. Eddig megúsztál mindent, de ennek vége.- Húzott elő egy tőrt Dobson, és végighúzta rajta a kezét.- Emlékszel erre? Ezzel öltem meg a szépséges Celient.- Vigyorgott a kalóz. Jack szemét elhomályosította a gyűlölet.- És tudod mit? A halálod után, ezzel fogom az új kedvesedet is megölni.

-Te nyomorult. Ha csak egy ujjal is Raveenához érsz…

-Sajnos ezt már nem akadályozhatod meg.- Mondta rejtélyesen Dobson. Jacknek rosszérzése támadt.- Búcsúzz el Sparrow, mert ma este, örökre elnyel a hullámsír.- Világosította fel Dobson Jacket, és elröhögte magát.

A szél felborzolta Raveena haját, aki elszántan állt az új hajója korlátján, készen arra, hogy megtegye azt, amivel megmentheti Jacket. A vihar már kitört. Egyszerre dörgött és villámot. Végig nézte, ahogy egy hajót kettétör egy hatalmas hullám. Ugyanilyen vihar tombolt akkor éjjel, mikor először találkozott Jackkel, ez most jutott eszébe.

-Raveena, biztos van más megoldás.- Kérlelte Norrington.

-Nincs James. Ez az egyetlen.

-És, ha a hajóján akar tartani?

-Nem fog. Drukkolj nekem.- Mondta Raveena, mikor a ködből előbukkant a Bolygó Hollandi. Raveene egy fejessel a vízbe vetette magát, és a hajó felé úszott. Megküzdött a hullámokkal, és hamarosan fel is mászott a hajóra.

-Hé! Te mit keresel itt!- Ripakodott rá egy tengeri szörny kalóz.

-A kapitányt keresem. Davy Jonest.- Vacogta Raveena.

-Hagyd őt!- Jelent meg a polipképű Jones pipázva.- Megőrült Kapitány?

-Beszélnem kell valakivel, aki a hajóján van.

-Jöjjön, még a végén megfagy.- Azzal Jones a kabinjába terelte a lányt, ahol az orgona is állt. A zenedobozból kedves zene szólt, ami megtöltötte az egész helyiséget. Raveena szíve elszorult a szerelmes dallamtól.

-Meglep a bátorsága.- Árulta el Jones, és leült.

-Jack miatt van. Meg kell mentenem. Dobson meg fogja ölni, ha már nem ölte meg.

-Dobson?- Kerekedett el Jones szeme.

-Ismeri?

-Persze, hogy ismerem. A legőrültebb kalóz, akit valaha is ismertem. Ő is a Fekete Gyöngyön szolgált mikor Jack, és ő ölte meg Celient.

-Jack élete szerelmét.- Mondta keserűen Raveena.

-Nem, téved. Jack szerette Celient, de van más, akit Jack jobban szeret.

-A Gyöngyöt.

-Buta lány, maga az.

-Ez nem igaz.

-Twain kapitány, ha valakinek, akkor nekem elhiheti. Én tudom milyen, ha egy kalóz szerelmes, és alig pár hónapja láttam Sparrown, hogy ő az. Csak egy szerelmes kalóz képes, úgy kalandba bonyolódni, hogy abból semmi haszna. Mikor alkut ajánlottam magának Jack nem hagyta, s mikor Port Royalban haldoklott, akkor Jackben olyan érzelmek dúltak, amik addig még soha. Ön pedig képes az életét kockáztatni az egyik legpusztítóbb viharban, és felmászik a Bolygó Hollandira, ahonnan senki se száll le éppen, s mindezt azért, mert Jack Sparrow csapdában van. Egy szó, mint száz maguk ketten a legfurcsább pár, akiket valaha láttam. Küzdenek az érzelmeik ellen, mert félnek bevallani. Féltik a szabadásukat, pedig úgyis szabadok lehetnek, hogy közben boldogak együtt. Higgyen nekem Kapitány, én is itt rontottam el. Ne akarja ön is így végezni.- Fejezete be Jones.

-Igaza van.- vallotta be Raveena.

-Most pedig mondja, melyik szolgámmal akar beszélni.

-Edward Lockkal. Ő tudja, merre van a Véreskezű.

-Ideküldöm.

Alig öt perc múlva Lock, aki már kezdett egy tengeri csigára hasonlítani. Belépett az ajtón.

-Mit akarsz tőlem.

-Őszintén többek között látni, hogy megy a sorod. Látom borzalmasan, ennek örülök.

-Te is itt fogod egyszer végezni.

-Azt nem hiszem. Mond meg, hogy találom meg a Véreskezűt. Milyen bűbájjal?

-Azt várod, hogy segítsek?

-Ha nem teszed, borzalmas világ vár a kalózokra. A Kelet-Indiai Társaság lesz az egyed uralkodó. Meg kell találnom a Hatalom Kardját, hogy megállítsam őket.

-A Hatalom Kardját?- Szólt közbe Jones.

-Igen. Ehhez kell a Térkép, a Kulcs…

-Várj! Még nem tudod?

-Mit?- értetlenkedett Raveena.

-Önnek látomásai vannak Jackről igaz? Gyerek kora óta.

-Igen, miért?

-A Térkép mindig tudja, hol van a Kompasz. És fordítva.- Mondta Lock.

-Én vagyok a térkép?- Lepődött meg Raveena.

-Igen, Sparrow pedig a Kompasz. Hallgasson a megérzésére, és megtalálja Jacket.

Raveena bólintott.

-Köszönöm.- Mondta, és azzal elrohant.

Jack már egy ugródeszkán állt, és farkasszemet nézett Dobson fegyverével.

-Most nem ment meg senki Jack! Üdvözlöm Celient!- Vigyorgott, és célzott. Elizabeth és Will rémülten zörgették a bilincsük, de hiába. Jack hidegvérrel nézett a vég elé.

-Ha esetleg találkoztok Ravvel, mondjátok meg neki, hogy nem haragszom rá.- Mondta Willnek.- Gyerünk! Lőj!- Nézett vissza Dobsonra Jack, az célzott, és felhúzta a kakast, csakhogy akkor ágyúdörrenést rázta meg a viharos estét. Az ágyúgolyó eltalálta az egyik árbocrudat, ami kettétört. A hajó megrázkódódott. Jack megfordult, és megpillantotta a Lopakodót, melynek fedélzetén Raveena állt, és egyre közelebb került hozzájuk.

-Rav!- Suttogta áhítattal Jack.

-Tűz!- Sodorta hozzá a lány hangját a szél.- Megcsáklyázzuk a hajót!

Azzal a Lopakodó már a Gyöngy mellett is volt.

-Ágyút tölts!- Kiabálta Dobson. Elkezdődött a vízi csata. A Lopakodó oldala megsérült, akárcsak a Gyöngyé. A két hajó kalózai egymáshoz ugrottak át, és harcoltak. Annamária megszerezte a bilincs kulcsait, és eloldozta Willt és Elizabethet, akik két halott kalóztól elvették a kardjukat, és harcolni kezdtek. Raveena is átment a Gyöngyre, és eloldozta Jacket, majd adott neki egy kardot. Egyszerre kezdtek harcolni. Közben Dobson elfoglalta a Lopakodót.

-Még találkozunk Jack Sparrow!- Ígérte a Véreskezű, és eltávolodtak a hajótól.

-Alig várom.- Sziszegte Jack.- Uraim! A hajó, újra a mienk!- Mondta boldogan Jack, és Raveenához fordult.- Hogy kerülsz ide. Azt hittem felhagytál ezzel.- Mondta kemény hangon Jack.

-Hazudtam.- Vallotta be Raveena.- Azt akartam, hogy engem utálj, és ez elnyomja a Véreskezű iránti utálatod, de Lizzy apja nyitotta fel a szemem, hogy ezzel csak rontottam a helyzeten.

-Ez így van. Mert mikor te elhagytál, már nem volt tovább, ki visszatartson az értelmetlen kockázatvállalástól.

-Azt hittem, neked Celien a legfontosabb, és én csak…- Akadt el Raveena szava a könnyektől, amik a torkát égették.

-Mond, pontosan mit nem értettél azon, hogy őrülten beléd szerettem?- Simogatta meg a lány arcát Jack. Majd a derekára fonta a karját, és közelebb húzta magához a lányt.

-Írd az amnézia számlájára. Én is őrülten beléd szerettem.

-Végre bevallod.- Azzal Jack szenvedélyesen megcsókolta Raveenát, aki hasonló szenvedéllyel viszonozta azt. Körülöttük a legénység felhőtlenül éljenzett, hogy újra övék a hajó.

-Mond, hogy találtál meg minket?- Kérdezte Will.

-Felmásztam a Bolygó Hollandira, és megkérdeztem Lockot, és Jonest.- Bújt Jack mellkasához Raveena.

Will és Jack ámultan csodálták a lány bátorságát.

-Óh, és eszembe jutott, hogy kell harcolni.

-Azt észrevettük.- Jegyezte meg Will.

-Megint vérzik a sebed, gyere, átkötözöm.- Nézett fel Jackre Raveena. A kalóz átölelte a lányt, és ezt súgta a fülébe:

-Azért nem ér kilyukadni a hajóm, kedvesem.

Raveena elmosolyodott.

-Tudom. De majd helyrehozzuk.

-Ugye, nem állsz többé elő ilyen butasággal?- Nyitotta ki a lány előtt az ajtót Jack.

-Nem én.- Lépett be Raveena.- Ülj le!

Jack engedelmesen leült egy székre. Raveena szépen átkötözte Jack vállát, miközben beszélgettek.