9. Fejezet

Nem várt meglepetés

-Kész is van.- Mondta Raveena, és finoman meghúzta a csomót.

-Szép munka.- Dicsérte meg Jack a lányt.- Ugye nem akarsz, többé ilyen csúnyán becsapni.

-Azt hittem, helyesen cselekszem.- Pakolt el Raveena. Jack felállt, és a kalózlány elé állt.

-Az sosem helyes, ha valami olyat cselekszel, amivel két embert is megbántasz, köztük önmagadat.

-Nagyon szenvedtél?- Billentette félre Raveena a fejét.

-Ez az, amit soha nem tudsz meg.

-Óh, csak nem sérti az önérzeted, hogy Jack Sparrow kapitány, egy nő miatt, szenvedett?

Jack a nőre mosolygott.

-Ezt igennek veszem.

-És te szenvedtél?- Kérdezett vissza Jack, válasz helyet.

-Örökké szoríts, örökké fájjon,
Örökké lássalak, ne érjél máshoz.
Örökkön örökké érezzem hatalmad,
Elveszíteni soha nem akarlak.- Válaszolta Raveena, és közelebb lépett Jackhez, aki a lány hajával játszadozott.- Ebben szerintem, minden benne volt.- Lehelte Raveena alig egy centire Jacktől.

-A lényeg mindenképp.

-Nem hagyom, hogy megöljenek téged, mert akkor én is veled halok.

-Azt meg én nem hagyom.

Az éjszaka folyamán a vihar elcsitult. A Gyöngy a nyílt vízen haladt, a part felé, hogy másnap kijavítsák a sérüléseket, és bevárják a Meer Angelt.

Raveena és Jack egymás mellett aludtak. Jacknek rémes álma volt. Ahogy Celient, úgy most Raveenát ölte meg Dobson a kalóz szeme láttára. Az egész álom olyan élethű volt, hogy Jack úgy érezte, mintha tényleg megtörténne. Mikor a Véreskezű elvágta Raveena torkát, Jack felriadt. Érezte a mellkasán Raveena meleg kezét. A lány kényelmesen feküdt rajta, és láthatóan nyugodtan aludt. Jack finoman kibújt az ágyból, hogy ne ébressze fel. Felvette a ruháját, és a kalapját, majd felment a fedélzetre. Úgy döntött, jobb, ha iszik egy kis rumot, és utána visszafekszik aludni. Holnap pedig elintézi Dobsont. Dühítette, hogy ma elszalasztotta, de legalább visszaszerezte a Gyöngyöt, és Ravet. Lement a raktérbe, és magához vett egy üveg rumot, majd visszatért a fedélzetre, ahol kellemes hűvös szellő fújdogált. Jack megsimogatta a hajóját. Majd a csillagokat nézte.

-Csillagokat nézel, szép csillagom.

Ég ha lehetnék, két szemedet nézném, csillagom ezreivel.

-Felébredtél, Rav?- Fordult a hang felé Jack, de nem Raveena volt az. Hanem egy barna bőrű fiatal lány, akinek csokoládébarna haja hullámokban keretezte az arcát. A szemei vidám barnán csillogtak, ajka pedig mosolyra húzódott. Jack döbbenetében kiejtette a kezéből az üveget, ami ezer darab tört.

-Szia, drágám.- Mondta lágyan csengő hangon a lány.

-Celien.- Hitetlenkedett Jack.

Celien nevetve vetette magát a kalóz karjaiba, és megcsókolta, aki döbbenten fogadta azt.

-Mi történt Jack!- Jött fel a fedélzetre Will és Elizabeth, akik megtorpanva nézték, mi folyik a fedélzeten.

-Megtámadtak, min…- Akadt Raveena torkán a szó, amint felért. A szája tátva maradt a jelenettől.

-Rav…- Vette észre Jack a lányt.

-Úgy látom minden rendben. A legnagyobb rendben van.- Mondta Raveena kimérten, és sarkon fordult.

Jack a lány után ment, aki, mikor utolérte Jack, egy hatalmas pofont kevert le Jacknek.

-Hát ezt érdemlem?- Kérdezte Jack.

Erre viszont még egy pofon volt a válasz, amit Elizabethtől kapott.

-Nem ezt érdemlem.

-Óh, de nagyon is ezt.- Azzal a barátnője után ment Elizabeth.

-Jack! Ki ez a lány, és mit keres itt?- Kérdezte Wil.

-Celien.

-A halott Celien?- Hitetlenkedett Will.

-Barbarossa is halott volt, nem?- Kérdezte Jack.

Will belátta, hogy ez igaz.

-Mond Celien! Hogy kerülsz ide?- Kérdezte Jack.

-Mikor Dobson megölt, és téged elkaptak, senki se törődött velem. Egy vénasszony talált rám, és még időben orvoshoz vitt. Megmenekültem, de csak most tudtam eljönni utánad, mert senki se tudta hol vagy.

-Értem.

-Látom, kalóz lettél. Miért? Te jó ember vagy.

-Csak voltam. A halálod megváltoztatott. Will, szólj Elizabethnek és Raveenának, beszélnünk kell.

-Ebben egyetértünk.- Gyanakodott Will, és elment.

Raveena leplezte a dühét, szomorúságát, és rémületét. Ám Elizabeth átlátott rajta.

-Biztos, csak valami félreértés az egész Rav.

-Ne hívj így.- Kérte kedvesen Raveena, és az övébe rakta a kardját.

-Ugye nem hiszed el, hogy Jack…

-Miért ne tenném? Jack kalóz.

-De jó ember.

-Ugyan! Lizzy, hagyjuk ezt. Nem érünk rá ilyen szerelmi eszmefutatásba kezdeni. Van más dolgunk is. A Meer Angel hamarosan beér minket. Nem gond, ha átmegyek rá?

-Nem, legyél a kapitánya. Én itt maradok.

-Rendben, kösz, hogy megértesz.

-Nem értelek meg, csak azt tudom, hogy majd megoldjátok.

-Hölgyeim.- Koppantott az ajtón Will.

-Igen?

-Jack üzeni, hogy gyertek a fedélzetre, hogy tisztázzuk a… helyzetet.

-Ki ez a nő, Will?- Kérdezte Elizabeth.

-Azt állítja, hogy Celien.

-Ő halott.- jelentette ki Raveena.

-Azt állítja, hogy megmentették.

-De te ezt nem hiszed el, igaz?

-Gyanakodom rá. Jobb, ha nyitott szemmel figyeljük. Nem hiszem el, hogy ő Jack Celienje.

-Ezt nem inkább nekem kéne mondanom?- Vetette fel Raveena.

-Dehogynem- Lépett be Jack.- Gyertek!

Will és Elizabeth ki is mentek. Raveena útját viszont elállta Jack.

-Te pedig ne játszd a szenvedő szerelmest, kedvesem.

Raveena pislogva nézett a kalózra.

-Ha ő Celien is, akkor se jelent az semmit. Világos? Ő a múlté. Semmi közöm nincs már hozzá, és nem is volt. Megértetted?

Raveena elszégyellte magát, és bocsánatkérően nézett Jackre.

-Bocsáss meg.

-Ezt is az amnéziád számlájára írjam?- Kérdezte Jack, és kiengedte a kabinból Raveenát.

-Igen.- Mosolygott Jackre a lány.

-Egyszer az őrületbe fogsz kergetni.- Jegyezte meg Jack, és elállt a nő útjából.- Óh, és el is felejtheted, hogy átmész az Angelre. Itt maradsz. Majd Annamária és Norrington elvezeti.

-Nem mondták még neked, hogy nem illik hallgatózni?- Nézett le a lépcsőről a kalózra Raveena.

-Rád mindig oda kell figyelnem. Ezért nagyon is illik. Menj!- Vágott vissza Jack.