10. Fejezet

Kapzsiság, és támadás

Raveena magában megjegyezte, hogy néha még mindig úgy viselkedik, mint egy úri fruska, rémlett neki, hogy ő már nem ilyen, de még sajnos nem nyerte vissza teljesen önmagát. Azt viszont érezte, hogy valami készülődik. Felérve a fedélzetre végignézett a hajó korlátján ülő Celienen.

-Máris egy rosszpont.- Mondta a mellette ellépő Will.

Raveena elmosolyodott. Igaza volt a férfinak, ugyanis ő szokott ott ülni, és ezzel az őrületbe tudja kergetni Jacket.

-Hello, Raveena Twain Kapitány vagyok.- Mutatkozott be Raveena Celiennek, aki leugrott, és kezet fogott a lánnyal.

-Celien.- Mosolygott a lányra Celien, az viszonozta a mosolyt, de magában egyáltalán nem tetszett neki a lány. Nem tűnt olyanak, mint amilyennek Jack mesélte.

-Most már mindenki ismer mindenkit. Üljünk le.- Javasolta Elizabeth. Így is tettek. Egy kalóz hozott nekik rumot. Celien elmesélte még egyszer, hogy hogyan menekült meg.

Raveena egyre gyanakvóbb lett, és összenézett Jackkel. Örömmel nyugtázta, hogy ő se hisz a lánynak.

-S ezután mit csináltál?- Kérdezte Elizabeth.

-Ott maradtam, és segítettem a megmentőmnek. Nem rég hallottam, hogy mibe keveredett Jack.

-Várj, azt hittem nem tudod, hogy Jack kalóz lett.- Vágott a szavába Raveena.

-Ekkor tudtam meg.- Vágta ki magát neheztelve Celien.

-És ezért jöttél? Hogy lásd Jacket?- Kérdezte Will.

-És, hogy segítsek neki.

-De hisz, te nem vagy kalóz.

-De lehetek, ha te lehettél.- Mondta érezhető lekicsinyítéssel a hangjában Celien. Raveena legszívesebben kardot rántott volna, de helyette lenyelte a dühét. Úgy döntött, itt az ideje, hogy a terve következő részét is, megvalósítsa.

-Úgy látom, mindent tudunk már. Kikötünk.- Állt fel Jack.

-Miért kötünk ki?- Kérdezte Celien.

-Mert a hajó, foltozásra szorul. Rav, ne menj sehova, beszélnem kell veled.- Szólt a lánynak, aki már elindult, hogy keressen valami munkát magának. A lány kicsit aggódva lépett hozzá.

-Miről szeretnél velem beszélni?

-Jobb, he előkészíted a kardod, mert a szigeten csapdába fogunk esni.- Vonta a hajó hátuljához a lányt Jack.

-Miből gondolod ezt?- Kérdezte Raveena, és összefűzte maga előtt a karjait, mert a hűvös levegőtől libabőrözni kezdett.

-Abból, hogy ez a nő, csak hasonlít Celienre.- Húzta magához Jack a lányt, mert észrevette, hogy fázik. Raveena bebújtatta a kezét a férfi kabátja alá.

-Miből jöttél rá?

-Abból, hogy Celien sose csipkelődött volna, visszafogott lány volt, aki igaz nagyon kedves volt, de nagyon zárkózott. S ráadásul, sose csókoltam meg.

Raveena nem leplezte meglepődését, és hátralépett egyet.

-Komolyan?

Jack bólintott.

-Akkor ki lehet ez a nő?

-Will szerint a Véreskezű és Gray egyik embere.

-És ők a szigeten fognak várni ránk.- Értette meg Raveena.

-Nem biztos, de készülj rá.

-Megyek, és megtöltöm a fegyverem.- Bólintott Raveena, és azzal ott hagyta Jacket.

Elizabethnek szólt Will, akinek Jack szólt. Mind

A négyen felkészültek az estleges csatára. Mire felkelt a Nap, a Gyöngy kikötött. Egész délelőtt a hajót javították, ami délutánra készen is volt. A Meer Angel hamarosan megérkezett. Will elmondta nekik, hogy mi történt. Ők is készenlétben álltak. Celien elhívta Jacket sétálni késő délután. Raveena, Will és Elizabeth úgy döntöttek, jobb, ha szemmel tartják őket. Negyedórával később utánuk indultak. A legénység pedig újabb öt perccel később indult.

Celien és Jack egy kis sétányon haladtak.

-Örülök, hogy élsz Celien, és annak, hogy újra látlak.

-Nagyon hiányoztál. Ugye nem felejtettél el?

-Ahogy a tengert, téged sem lehet.

-Pedig azt hittem, hogy az a nő…

-Ki Raveena? Ő csak oda van értem. Engem tart a példaképének. Gyerek még, én csak figyelek rá.- Mondta fennhangon Jack, mert tudta, hogy Raveena hallótávolságon belül van.

-Ezért még kapsz.- Morogta Raveena mosolyogva, és megmozgatta a vállát. Erre Lizzy és Will a kardjához kapott, és kérdően néztek Raveenára.- Jól látjátok, kezd bizseregni.- Nyúlt Raveena is a kardjáért.

Közben Jack egy hegylábához vezette Celient.

-Szép hajód van.

-Nem ismerted fel?- Lepődött meg Jack.

-Nem, miért.

-Mert ez ugyanaz a hajó, amelyiken te is utaztál. A Lidérc.

-Áh… Tényleg!- nevetett fel Celien. Jack viszont nem nevetett, hanem kardot rántott.- Jack? Mit csinálsz?- Lepődött meg Celien.

-Te nem vagy Celien. A hajó neve nem Lidérc volt.

-Óh? Valóban?- Rántott kardot a lány is.- Dühítő, hogy ilyen apróságon buktam le.

-Igazság szerint, ez a harmadik hibád volt.

-Oly mindegy. Csapdában vagy, a rühes kis bandáddal együtt. Azzal egy rakás kalóz, és katona jelent meg. A Véreskezű és Gray nem volt köztük. Ők a hajókon vártak.

-Szép sereg, de az enyém viszont jobb.- Közölte Jack.

Willék is előbújtak.

-Akkor táncoljunk!- Javasolt Celien, és támadott. Vad harc vette kezdetét. Mind két oldalon többen megsérültek, vagy haltak meg. Jack és a nő őrülten vívott. Jack karja kezdett fáradni. Raveena ezt észrevette, és a segítségére sietett. Magára vonta Celien figyelmét, addig Jack kifújta magát. Csakhogy igaz, hogy Raveena már emlékezett, hogy kell vívni, de mégsem tudta kivédeni Celien hirtelen támadását. Jacknek eszébe jutott az álma. Döbbenten jött rá, hogy ez pontosan ugyanaz a helyzet. Összeszedte magát, és Raveenát rohant keresni.

-Rav!- Nézett körbe, de nem látta a lányt.

-Csak nem őt keresed?

Jack csinált egy gyors hátraarcot. Ott állt a Celiennek nevezett nő, és kést szegezett Raveena torkának.

Jack fegyvert rántott.

-Lődd le, Jack!- Szólította fel Raveena hidegvérrel a férfit. Jack viszont vacillált, érezte, hogy most patthelyzetben van. Körülöttük folyt a harc.

-Ne hezitálj az istenért, kalóz vagy!

-Óh, csak nem meguntad az életed? Rajta, Jack, lőj!- Gúnyolódott Celien. Raveena megpróbált kiszabadulni, de nem járt sikerrel. Celien visszarántotta.- Óh, elkéstél!- Azzal hátrarántotta Raveena fejét, és elhúzta a kést a nyakán. Jack abban a pillanatban szinte sokkot kapott. Raveena a földre hanyatlott, Celien pedig örömittasan kacagott. Jacken úrrá lett a bánat. Az égen megjelent a teli Hold, és megvilágította őket. Jack gyászát hirtelen felváltotta a meglepődés, mikor a fegyvert tartó kezére nézett, ami csak csont volt.

Összevont szemöldökkel nézett Raveenára, aki egy élő csontvázként nagyon is élt. A lány kirúgta Celien lábát, aki hanyatt esett. Majd felállt, és Jackhez rohant, az a háta mögé tolta Raveet. A kalózlány Jack vállára simította a kezét. Jack a feltápászkodó nőre célzott, és lőtt. Celient pontosan szíven találta. Azonnal meghalt. Időközben a többiek legyőzték a támadóikat.

-Szép lövés volt, de mire vártál ennyit?- Kérdezte Raveena, aki megint emberi alakban volt. Jack nem kicsit dühösen és neheztelve fordult felé. Raveena nyelt egyet. Tudta, hogy Jack dühös lesz rá.

-Ha nem tűnt volna fel kést szegeztek a torkodnak. Meg is halhattál volna, sőt, halottnak kéne lenned, és itt elérkeztünk az igazi problémához. Áruld el cicám, hogy változhattál csontvázzá, és én hogy változhattam?

-Nos… Mielőtt a Hollandira mentünk… útba ejtettük az…

-Isla de Muertát.- Vágott a szívába Jack.

-Meglehet. És lehet kapzsi voltam, de nézd! Élünk. Ha nem teszem, akkor halottak lennénk.- Próbálta kimenteni magát Raveena, és közben hátrált, Jack pedig követte. Will, Elizabeth, Annamária és Norrington érdeklődve várták mi lesz ebből. Természetesen utóbbi kettő tudott mindenről.

-Nem kötöttem múltkor a lelkedre, hogy a közelébe se menj elátkozott kincseknek, s főleg annak a szigetnek?

-Nem volt jobb ötletem.

-Ennél csak jobb ötletheted lehetett volna.

-Kétségbe voltam esve. Minden álmomban, és látomásomban azt látom, hogy megöl a Véreskezű.

-Az én álmomban pedig az van, hogy ugyanúgy megölnek téged, mint Celient, mégsem rohantam a kalózmedálokért.

-Ezt eddig nem is mondtad.- Mutatott rá Raveena.

-Mert nem volt rá időm. Mond, hány darabot csentél el?- Kérdezte Jack.

Raveena hezitált válaszolni.

-Egyet.- Mondta.

-Akkor egyikünk nem lenne átkozott.

-Kettőt.- helyesbített Raveena.

-Akkor mi négyen, hogy lehetünk?- Vetette fel Will.

Raveena Jackre nézett majd a többiekre. Úgy döntött ebből már nem vághatja ki magát. Jobbnak látta, ha női trükkhöz nyúl: Elájult. Pár kalóz már ugrott volna segíteni a lánynak.

-Maradjatok.- Vizsgálta a kezét Jack.- Ez nem fog bejönni kedvesem. Nagyon jól tudom, milyen mikor elájulsz.

Raveena lemondóan kinyitotta a szemét. Majd felkönyökölt.

-Oké, hatot. Hogy mind a hatan életben maradjunk. Én csak jót akartam.

-Akkor osztogass pénzt a szegényeknek, ha jót akarsz. Túlontúl becsületes vagy, még mindig.

-Én csak nem akartam, hogy akiket szeretek megsérüljenek. Írd…

-És ezt nem írom, az emlékezet vesztésed számlájára.- Húzta fel a földről a lányt Jack.- De mond, hogy csempészted a medált hozzám?

-Könnyen.- Azzal Jack kabátja alányúlt.- Mikor a fedélzeten álltunk hajnalban.- Magyarázta, és közben Jack zsebébe nyúlt.- A zsebedbe csúsztattam.- Vette ki a medált Raveena.

-Ügyes!

Raveena elhúzta a száját.

-De te attól még felelőtlen vagy. Emberek teszünk egy kis kitérőt az Isla de Muertára.- Mondta a kalózoknak Jack.- Megvan mind?

Will, Elizabeth, Norrington, és Annamária előhúzta a medálokat.

Jack Raveenára nézett, aki elővette a sajátját.

-Legalább nem vette el senki. Induljunk!- Azzal a hajók felé indult Jack. Raveena még Celienre nézett, majd ő is elindult.