14. Fejezet

Ultimátum

A Gyöngy fedélzetén Will felajánlotta, hogy megélezi Jack, és Raveena kardját, és a sajátját. Raveena a vitorlákat oldotta ki, miközben a kedvenc dalát dúdolta. Jack próbált egy épkézláb tervet kigondolni.

Azaz egy biztos volt, hogy ép bőrrel kell megúszniuk mind a hármojuknak. De mivel a tervkovácsolás állandóan abba az irányba ment, hogy milyen válogatott módszerekkel fog végezni az ellenségével, úgy döntött, inkább megkérdi Willt. A fiatal kalózhoz sétált, aki még mindig a kardokat élezte, beleadva minden sérelmét.

-A szerelem öl, butit és nyomorba dönt, de látom téged plusz energiával is eltölt. Gyakrabban kéne összeveszned angyali kedveseddel. Mindenki jól járna.

-Hagyj Jack! Különben, meg én legalább valami hasznos dologra használom a dühöm, nem pedig bebújok a kabinomban, majd fejjel megyek a falnak.- Morogta Will.

Jack felnézett Raveenára.

-Mint említettem a szerelem butit is, és majdnem öl.

Will követte Jack tekintetét.

-Egyszer le fog onnan esni.

-Vagy mi fogjuk az ördögöt fel festeni a falra. Vigyázz majd rá, ha végeztünk Dobsonnal.

-Miért én? Te is ott leszel.

-Igaz, de kétlem, hogy azután, hogy végeztem a Véreskezűvel, Raveena nagy örömmel ugorna a nyakamba.

-Raveena támogat téged, szokd meg, nem tudsz olyat tenni, amit ő ne bocsátana meg. Ne akarj egy nő agyával gondolkodni, főleg az övével ne.

-Elég bonyolult nő az biztos.

-Van terved?- Kérdezte Will, és letette a kész kardot, majd a következőhöz fogott. Jack elmondta, azt a keveset, amit eddig kitalált. Raveena még mindig az árbocon egyensúlyozott. Ügyesen kioldotta a csomót, a fekete vitorla lebomlott, és azonnal belekapott a szél. Raveena egy pillanatig körbenézett. Gyönyörű volt az előtte elterülő Karib tenger. A kalózlány elmosolyodott. Boldog volt, és ezen még az sem rontott, hogy reggel óta érzi, hogy kezd fájni a feje. Betudta a tegnap estének. Kicsit sajnálta Elizabethet, de nagyon nem volt szép tőle, hogy átverte őket. Raveena elkezdett lemászni, mikor megrohanta a látomás. A szokásost látta, de most, hogy Jacket eltalálta a golyó az ő testét járta át a fájdalom. Felkiáltott, és zuhanni kezdett a fedélzet felé. Elsötétült előtte a világ, de annyi lélekjelenléte még volt, hogy a kését a vitorlába vágja, így csúszott le. A vitorla kettéhasadt, ő pedig a fedélzetnek csapódott.

A kiáltásra Jack és Will egyszerre kapta fel a fejét. Látták, ahogy Raveena zuhan, azonnal talpra ugrottak, és rohanni kezdtek a lányhoz. A legénység tagjai döbbenten és rémülten állták körbe a lányt. Jack és Will félrelökött pár kalózt, és a földön heverő Raveenához térdeltek.

A kalózlány magához tért, és próbált felülni, Jack segített neki.

-Au, ez rossz volt.- Adott hangot nem tetszésének Raveena.

-Jól vagy?- Kérdezte Jack, és végig nézte a lányt, sérülést keresve.

-Igen, csak kicsit megütöttem magam, de kutyabajom. Igaz a fejem hasogat, de az már reggel kezdett.

-Mi történt?- Kérdezte Will.

-Látomás. A szokásos, de most átéreztem a fájdalmat. Biztos azért, mert az agyam emlékeztetett, hogy milyen fájdalmas, ha eltalálnak.

-De eddig nem éreztél fizikai fájdalmat.- Vonta össze a szemöldökét Jack.

-Én se értem, hogy mi történt. Bocs a vitorláért.

-Ne törődj azzal! Kijavítjuk.

-Jobb lenne, ha te viszont lepihennél.

-Muszáj?- Húzta el a száját Raveena.

-Hallgass Willre. Gyere.- Segítette fel a lányt Jack.

-Úgy érzem magam, mint egy, két lábon járó balszerencse.- Morogta a kalózlány.

-Mostanában mi is így gondolunk magunkra.- Nyugtatta meg Jack. Will pedig bólogatott. Raveena elmosolyodott. Észre se vették azt a kalózt, aki gonosz vigyorral figyelte őket.

Elizabeth és a Meer Angel pár óra múlva megérkezett. Lord Gray távcsövön figyelte őket. A rizsporos parókás férfi csúfondárosan vigyorgott. Brit egyenruhát viselt, kardot és fegyvert.

-Hozzátok ide Miss. Swannt, de ne essen semmi baja. Tervem van vele.- Szólt az embereinek Gray. A harminc katona fegyvert és kardot rántott. Gray a dombtetejéről nézte végig, ahogy Elizabethék harcolnak, a túlerővel szemben természetesen alul maradtak. Norrington és Annamária elmenekült. Elizabethet két katona hurcolta Becket utódja elé.

Elizabeth próbált szabadulni, de a két férfi, erősen tartotta.

-Ezt még megkeserüli maga nyomorult!- Sziszegte Elizabeth.

-Ugyan Miss. Swann, felesleges fenyegetőznie. Maga már csak egy kalóz.

-Lehet, de maga ki?

-Lord Gray. Hallomásból már ismer.

-Nagyon is jól ismertem magát. Ismerem minden rémes tettét, és meg fogom állítani!

-Lássa be, ez most elég nevetségesen hangzik, mivel a foglyom.

-De mivel nem ölt még meg, ezért gondolom, van valami terve velem.

-Nekem? Csak részben. A társamnak van igazán nagy terve önnel. Igaz Mr. Dobson?

A Véreskezű unottan lépett Gray mellé.

-Mit akarnak tőlem?- Követelte Elizabeth.

-Ölje meg Raveena Twaint.- Jelentette ki Dobson. Elizabeth gúnyosan elmosolyodott.

-Soha.- Jelentette ki.

-Gondoltuk, hogy ez lesz a válasza. De mindjárt jobb belátásra tér.

-Feleslegesen pazarolták az időt, mert soha nem teszem meg.

-Akkor a hites ura is meghal.- Mondta félvállról Gray.

-Will. Ő a Gyöngyön van, nem fenyegeti semmilyen veszély.

-Óh, de nagyon is fenyegeti, akárcsak Sparrowt és Twaint is. A Fekete Gyöngy legénységében van egy emberünk. Ő bármikor megölheti, bármelyiküket. Mr. McDowell, aki ért a fekete mágiához is, bármikor, bárhol és bárhogyan megölheti a férjét.- Hajolt közelebb Elizabethhez a Véreskezű.- Tehát, döntsön! Vagy megöli Twain kapitányt, és veszít egy barátot, vagy inkább elveszíti a férjét?

Elizabeth elsápadt. Nem tudta mi tévő legyen.

-Rendben van.- Mondta Elizabeth elkeseredve.

-Helyes döntés. Engedjék el!- Örült meg Gray. A két katona elengedte Elizabethet.

-Sok sikert. Két napot kap. Tudni fogjuk, ha végzett a nővel.- Adott egy tőrt Elizabethnek a Véreskezű, az undorodva vette el.

-Miért akarja megölni Raveenát? Ő nem ártott magának.

-Mert Jack Sparrow imádja, és mielőtt végzek vele, előbb látni akarom, hogy menyire szenved a szerelme elveszítésétől.- Felelte vigyorogva a kalóz.

-Maga perverz, undorító féreg.- Köpte mély undorral Elizabeth.

-Én is kedvelem magát. Induljon!

Elizabeth méltóságteljesen elment. Norrington és Annamária végig hallgatták az egész beszélgetést.

-Nem hagyhatjuk, hogy megtegye, James!

-Nem is fogjuk Annamária. Gyere, ellopunk egy hajót, és előtte érünk a Gyöngyre.- Fogta karon a feleségét Norrington, és óvatosan elosontak.