16. Fejezet

Árulás és véres küzdelem

Williék figyelmesen hallgatták Elizabeth beszámolóját. Azt jó indulattal se lehetne mondani, hogy el is hitték a többiek a lány szavait. Elég hihetetlennek hangzott, hogy egy feketemágus van a Gyöngyön.

-Hogy nem vettem észre egy kémet a hajómon?- Morfondírozott Jack.

-Jól álcázta magát. Most már értem, hogy eshettem le olyan rejtélyesen.- Értett meg Raveena, és elvette a még mindig Elizabeth mellkasához tartott kardot, de nem rakta el. Úgy érezte jobb a biztonság.

-Figyelmeztetés lehetet?- Kérdezte Norrington.

-Mi más lett volna?- vetette oda neki Jack.

-De akkor tudják, hogy Elizabeth nem ölte meg Raveenát.- Vetette fel Will.

-Így igaz Mr. Turner.- Felelte Gray előreszegezett fegyverrel. A csatlósai kardokkal, fegyverekkel felszerelve követték. A Véreskezű is megérkezett a bandájával.

-Sejtettem, hogy gyáva lesz, és nem teszi meg.- Mondta lenézően Dobson.

-Vannak dolgok, amikre a jó emberek képtelenek.

-Te beszélsz jóságról, Sparrow.

-Inkább én, mint te.- Vágta rá Jack.

-Mindig van válaszod, igaz?

-De még mennyire. Ámbár te gondold meg a következő szavaid, mert azok lesznek az utolsók.- Szólt vissza Jack, harcvágytól izzótekintettel. Kirántotta a kardját, és a kalóz ellentámadt. Az egyikük most meghal. Futott át Raveena agyán a gondolat. De Dobson még halhatatlan, mert nem tette vissza a medált, tehát… Nem tudta a gondolatot befejezni, mert megint fájni kezdett a feje. Meglátta McDowell-t, aki valami idegen nyelven kántált. Raveenának teljesen összeállt a kép. Gonosz mosollyal fordult a férfi felé.

-Nem díjazom, ha a kínos helyzetbe hoznak a legénység előtt.- Jegyezte meg Raveena, és a férfinak rontott.

Will Gray-jel kezdett párbajba. Norrington és Elizabeth pedig a többi gazfickóval.

A kardok csattógásától vált hangossá a békés sziget. Raveena nem akart sok időt fecsérelni McDowell-re, de az erősebbnek bizonyult, mint hitte. A férfi bevetette az egyik trükkjét, és látomásokkal kezdte bombázni a lányt, aki térdre borult. McDowell kihasználta, hogy a lány nem képes harcolni, és elmenekült.

-Majd legközelebb.- Azzal otthagyta Raveenát, aki rosszabbnál rosszabb látomásokat látott, és átélte mindnek a fájdalmát. Mikor aztán az a kép jött, hogy Jacket lelövi Dobson, valami elnyomta a fájdalmat. Hirtelen rájött, hogy Dobson már nem átkozott. Látta, hogy visszarakja a medált. Azt akarta, hogy ők higgyék csak azt, hogy még mindig nem lehet megölni. Raveenának pedig nem megakadályoznia kell Jacket a bosszúban, hanem segítenie kell.

A kalózlányban a fájdalmat felváltotta az elszántság. Felállt, és elővette a tőrét. Alig tíz méterre tőle Jack és Dobson harcolt. Jack karja vérzett, valószínűleg megvágta a Véreskezű, aki lefegyverezte Jacket, és pisztolyt fogott rá. Raveena célba vette a férfit, a kezében tartott tőrt, úgy hajította el, hogy az a levegőben őrülten pörgött. Elképzelte, hogy mi fog történi, és remélte, hogy úgy lesz.

A tőr, ahogy Raveena azt elképzelte, Dobson fegyvert tartó kezét találta el, és csuklóból levágta azt. A kalóz döbbenten, és a fájdalomtól elborzadva ordított fel.

Jack meglepődve nézett először a kalózra, majd Raveenára, akiről sütött a gonosz elégedettség.

-Már feloldotta az átkot.- Ment Jackhez Raveena, és odaadta neki a saját pisztolyát. Jack megszólalni se tudott, úgy meglepte a lány. A pisztolyt Dobsonra fogta. Raveena a jobb karjával átölelte Jack derekát, a balkezét, pedig a pisztolyt tartott kezére fektette.

-Veled csinálnom.- Felelte Jack ki nem mondott kérdésére. Jack a kínlódó Dobsonra nézett, és célzott. Az kegyelemért könyörgött, de a Jacket ez nem hatotta meg. Meghúzta a ravaszt. Dobson hörgött még egy ideig, majd végleg kiszállt belőle az élet. Jack leeresztette a fegyvert. Raveena megkönnyebbülten sóhajtott fel, és Jack vállára hajtotta fejét.

-Végre.

Jack a lányra nézett.

-Égessük el, hogy még az emléke se maradjon meg.- Javasolta Raveena.

-Willnek igaza volt. Te tényleg mindenben mellettem állsz, kitartasz, és támogatsz engem, bármit akarjak tenni.- Értette végre meg Jack, és átölelte a kalózlányt.

-Így van, Jack.- Bólintott Raveena, és szájon csókolta a kalózt. Végre megnyugodhatnak mind ketten. A világ kevesebb lett egy őrült gyilkossal.

Will még mindig Grayjel harcolt, akinek sikerült a kardját kiverni a kezéből. Will a kardját a férfi torkának szegezte.

-Megszabadítom magától a világot.- Ígérte Will.

-Azt nem engedhetem Will.- Érezte meg Will a hátának szegeződő kardot. A férfi nagyon meglepődött, ugyanis a kard tulajdonosa Elizabeth volt.

-Elizabeth!

-Sajnálom, de ha megölöd Grayt, ki állítja meg a kalózokat végleg?

-Végig hazudtál. A kezdetek óta. Eddig ugye Becket embere voltál?

-Nem. Amikor Jack eladott, akkor kötöttem alkut Grayjel.

-Nagyon szép ez a dráma, de nincs rá időm, hogy végig hallgassam.- Tolta el magától Will kardját Gray.- Siess Elizabeth!- Azzal Gray elrohant. Will megfordult, és a feleségére fogta a kardját.

-Egyikünk innen már nem megy sehova, igaz?- Kérdezte keményhangon Will.

Elizabeth nem válaszolt, hanem támadott. Norrington észrevette, hogy mi történik.

-Raveena, Sparrow!- Kiáltotta Norrington.

-Nem is hangzik rosszul.- Jegyezte meg Raveena. Jack úgy nézett rá, mint ha valami rémes dolgot mondott volna. Raveena elnevette magát.

-Ne ijed meg! A Twain azért jobb. Az nem verebet jelent.

-Hanem két hajócsomót.

Raveena bólintott.

-Ezek meg mit művelnek?- Vette észre Willéket Raveena, és Jackkel együtt feléjük rohant. Akkor értek oda, mikor Will Elizabethbe mártotta a kardját. A nő a földre hanyatlott.

-Will. Sajnálom.- Azzal meghalt. Will eldobta a kardját, és a döbbenten álló hármasra nézett.

-Graynek dolgozott.- Mondta szűkszavúan, és azzal otthagyta őket.

***

Gray elmenekült, de már tervezte is új tervét. Két társa halott, de ők csak fogyóeszközök voltak. McDowell él, és ő felér bármilyen kis kormányzólányával, és őrült kalózzal. Vele sikerülhet elintéznie Sparrowt, és bandáját.

Jack és Raveena máglyán elégették a gonosz kalózt, a Véreskezűt. Will még mindig nem tért vissza.

Alkonyatkor sétált a Gyöngyhöz, mely előtt Jack és Raveena beszélgetett.

-Indulhatunk?- Kérdezte a két kalózt.- El kell vinnünk Elizabeth testét az apjának, Port Royalba.

-Vidd el. Mi nem tartunk veled.- Felelte Raveena.

-Menj a Gyönggyel, de vigyázz rá!- Ajánlotta Jack. Will meglepetten nézett a két barátjára.

-Mi itt maradunk arra a pár napra, és kipihenjük magunkat, mert még Grayt és azt a mágust nem kaptuk el. Kemény küzdelem lesz.- Magyarázta Raveena.

-Pár nap múlva visszajövök.- Egyezett bele Will.

-Azért ne siess nagyon. Elleszünk mi itt. Norrington veled megy, és Annamária is.- Mondta Jack.

-Sajnálom, Will.- Lépett a férfihez Raveena, és arcon csókolta. Will bólintott, és felment a hajóra.

-Nők. A férfiak ősi kínja.- Sóhajtott színpadiasan Jack, de a hangjából kiérződött a neheztelés. A Gyöngy már elindult.

-Meglepett Lizzy?- Fordult szembe Jackkel Raveena.

-Nem.- Felelte őszintén Jack, és a hajójáról a lányra nézett.- A lebilincselő eset után, nem bíztam benne.

-És jól tetted.

-Te?

-Ingadoztam.- Vallotta be Raveena.

-Megleptél.

-Én?

-Igen, te. Meg voltam győződve, hogy azonnal elhagyhatsz, amint végeztem a Véreskezűvel, mert meg fogsz gyűlölni érte. Erre a tervem nagy részét elvégezted.

-Jack, ne akarj előrelátni. Hidd el nekem, egyáltalán nem jó dolog.- javasolta Raveena.

Jack elnevette magát, és magához húzta a lányt.

Vége

Folytatása következik: A Fekete Gyöngy- A Sárkánykönny legendája