II. Fejezet

Úton hazafelé

A rumtól kellően kelekótya Jack, a kikötőbe szédelgett, ahol megtalálta a fiatal kalózlányt. Aki a Gyöngy-el szembeni dokkról csodálta a hajót a holdfényben. Azután a kapitány oda ment a lány mellé, majd leült.

- Nincs nálam rum! - állította a lány

- Kár, pedig nem is azért jöttem! – vágta rá Jack.

- Akkor meg miért jött? – kérdezett vissza Selene.

- Öööö… Látom, tetszik a hajóm… régen nem így nézett ám ki! – mutatott a hajóra.

- Mindig a tied volt a hajó? – kérdezte a lány.

- Igazából csak két évig volt az enyém, utána fellázadtak. – magyarázta Jack.

- Utána ki lett az új kapitány? – kérdezett vissza a kalózlány.

- Ezt majd máskor beszéljük meg! – vágott vissza a kapitány. Közben megérkezett a legénység, és Mr. Gibbs odament Jack-hez.

- Kapitány, mikor indulunk?

- Most azonnal! – közben felállt.

- Had menjek magukkal! – akaratoskodott Selene.

- Már ne haragudjon kisasszony, – fordult meg Jack. – de mit keres egy kapitány Tortugán, hajó nélkül?

- Ezt majd máskor beszéljük meg! – ismételte Jack-et a lány. Aztán Jack megfordult és a hajója felé indult.

- Kifutunk! – közben mutogatott. A lány azonban elgondolkozott, és Jack után kiáltott.

- Alku!!! – ezután a kapitány visszafordult és a lányhoz ment.

- Mi lenne az alku… tárgya? – kérdezte érdeklődve Jack.

- Ismerek egy rég eltűnt város. – mondta a lány. Mikor látta, hogy a kalózt ez különösebben nem érdekli, újra megszólalt. – Az arany várost.

Erre a kapitánynak felcsillant a szeme. – Azt mondtad, arany?

- Igen. Arany város. – mondta ismét, majd elfordult. – De látom téged ez nem érdekel. Kénytelen leszek egy másik kapitányhoz fordulni. – „fenyegetőzött” Selene.

Jack a lány elé állt és magyarázkodni kezdett. – Nem azért mondtam, mert nem érdekel, hanem mert Mr. Gibbs babonás. Szerinte a nők balszerencsét hoznak a hajóra.

- Ugyan már Mr. Sparrow! – legyintett a lány. – Képes másra kenni a maga gondját.

Ezután a kapitány egy kicsit gondolkozott, majd megszólalt. – Alku???

- És mi lenne a tárgya? – kérdezte a lány.

- Elvisszük egy darabig, cserébe megkapom a medálját. – válaszolta a kalóz.

- A medálomat, még akkor sem adnám oda, ha a számomra fontos ember élete függne tőle. – válaszolta ridegen Selene.

- Úúúú, neked nincs szíved? Akkor olyan vagy mint én! – jelentette ki Jack.

- Lehet, hogy nincs szívem, de mégiscsak jobb vagyok, mint te! – vágott vissza Selene.

- Most nagyon megbántottál! – színészkedett Jack.

- Elég! Maradjunk annyiban, hogy segítesz megkeresni a várost és osztozunk a kincsen. – mondta a kalózlány. – Áll az alku?

- Rendben. – válaszolt a kalóz – De én kapom a többet.

- Arról szó sem lehet! – vágott bele Selene. – 70:30 arányban, de lejjebb nem vagyok hajlandó menni. – jelentette ki. Jack-nek átfutott néhány gondolat a fejében, azután megszólalt:

- Üdvözöllek a Fekete Gyöngy fedélzetén! – mondta Jack, közben a hajójára mutatott. Azután felszálltak a Gyöngy-re és kihajóztak Tortugából. Mikor már a nyílt vízen voltak Selene a hajó orrába ment, ahol elővette a nyakában lógó medálját. Majd a vizet kezdte kémlelni, aztán mellé lépett Jack.

- Miért olyan fontos neked az a medál? – kérdezte.

- Mert már régóta a családom birtokában van, és én az édesanyámtól kaptam. – válaszolta.

- Én utoljára az anyámtól két nagy pofont kaptam. – ezen mindketten nevetni kezdtek. – Nos már sokat tudok rólad, de még mindig nem tudom a neved.

- A nevem Selene Hill és a Slayer kapitánya voltam, amíg a tenger fenekére került.

- A Tenger Vadásza a víz alatt? – kérdezett vissza Jack érdeklődve. – Mi történt?

- Odaveszett három hajóm és 200 emberem. Nem szeretnék most erről beszélni.

- Akkor beszélgessünk az arany városról. – mondta a kalóz. – Hogy is jutunk el oda?

- Van egy térkép Havannán, ami oda vezet. – hangzott a válasz.

- És honnan tudsz a térképről? – kérdezett vissza Jack.

- Az apámé volt.

- És eddig miért nem mentél megkeresni a várost a térkép alapján? – értetlenkedett.

- Azért, mert kell oda egy kulcs. – válaszolta.

- Akkor először a kulcsot kéne megtalálni, nemdebár?

- Tudom, de fogalmam sincs, hogy hol kezdhetném a keresést.

- Én tudom! – jelentette ki Jack. Majd az iránytűjére nézett, ami körbe-körbe forgott. A lány látta a kalózon, hogy nem tudja merre menjen, ezért így szólt neki.

- Nem lenne egyszerűbb elmenni Havannára?

- De! – csukta be az iránytűjét, és felkiáltott. – Irány Havanna!

- De kapitány, Havanna több mint egy napi hajózásra van. – mondta Mr. Gibbs.

- És? Van valami fontos elintézni valód?

- Nem kapitány, nincs.

- Akkor irány Havanna! – adta ki újra a parancsot.

A kétnapi hajózás során Selene alaposan megismerte a hajót és igyekezett elvegyülni. Mikor megérkeztek Havanna kikötőjébe, Selene alig várta, hogy partra léphessen. A Gyöngy-ről csónakba szállt Selene Jack-kel karöltve és onnan eveztek ki a városhoz. Amint a csónak meg állt, a kalózlány kipattant és szaladni kezdett, Jack pedig utána iramodott. Legközelebb a város szélén álltak meg egy kis ház előtt. Selene az ajtóhoz ment, majd belépett. Bent körbenézett és felszólalt.

- Hahó, van itthon valaki?

Ezután kilépett egy 50 év körüli hölgy kendővel a fején, hosszú földig érő ruhában.

- Anyu! – mondta Selene, majd odament és megölelte.

- Anyu? – kérdezett vissza Jack.

- Ugye, ő nem kalóz? – nézett végig Jack-en Selene anyja.

- Nem, dehogy is! Ő az üzlettársam. – magyarázkodott a lány.

- Üzlettárs? Igen! A nevem öööö… Smith. Vagy a barátaimnak csak Smithy.

- Üdvözlöm Mr. Smith, a nevem Nicole Hill.

Aztán, hogy udvariasnak tűnjön, Jack odament Selene anyjához és kezet csókolt neki.

- Nagyon udvarias üzlettársad van lányom, de az öltözködése más. Biztos, hogy nem kalóz? – gyanakodott Nicole.

- Nem asszonyom! Ez csak a munkaruhám. – hazudta a kalóz.

- Anyukám! Megvan még az a térkép, ami apáé volt? – kérdezte gyorsan Selene.

- Igen, de miért kell az neked?

- Az üzlethez! – szólt Jack.

Nicole nem tudta, mibe keveredhetett a lánya, de tudta hogy nem a teljes igazat mondják el neki. Bement a szomszédos szobába és kihozott egy összetekert papírost, ami nagyon régi volt.

- Tessék. Apád nagyon vigyázott erre a papírra. – figyelmeztette Nicole a lányát. – Nem örülne, ha baja esne.

- Tudom. – felelte a lány.

- Azt hiszem ideje lenne indulnunk, még hosszú út áll előttünk. – szólalt fel Jack.

- Igazad van. – mondta a lány. – Sajnálom anya, hogy ilyen keveset maradhatunk, de mennünk kell.

- Ne menjetek még! Maradjatok itt vacsorára. – marasztalta őket Nicole.

- Nem lehet anya, tényleg mennünk kell.

Azután elindultak kifelé. De Selene visszament és anyja kezébe adott egy kis szütyő aranyat. Majd Nicole örömében megölelte lányát, közben a fülébe súgta:

- Nekem nehogy valami őrültséget csinálj!

- Dehogy! Hisz nem is csinálok semmi ostobaságot.

Aztán végleg búcsút vett édesanyjától és a páros visszament a csónakhoz. Beültek, és visszaeveztek a Gyöngy-re, ahol Jack azonnal a térképet szerette volna látni.

- Mikor láthatom már?

- Nemsokára! – felelte Selene. Majd a város felé fordult, és figyelte, ahogy távolodik a szülővárosa. Viszont Jack nyugtalan marad.

- Láthatom végre?

- Tessék itt van.

Jack elvette a térképet, kinyitotta, és azonnal tanulmányozni kezdte. Közben Selene-nek eszébe jutott, hogy még a kalóz nem mesélt neki a hajójáról.

- Mond csak Jack.

- Igen?

- Még nem mondtad el, hogy miért lázadt fel ellened a régi legénységed?

- Na jó elmondom, mert addig úgysem hagysz békén. – válaszolt Jack. – Valaki hozzon egy üveg rumot! – és Mr. Gibbs azonnal a raktérbe sietett.

- Régen találtam egy szigetet, amin temérdek kincs volt elrejtve. A legénységnek nem árultam el, csak később. Ők követelni kezdték a részüket és én elvittem őket a holtak szigetére. Nemsokára a legénység fellázadt ellenem a nyavalyás Barbarossa vezetésével.

Erre Selene-nek felcsillant a szeme és érdeklődve hallgatta tovább a történetet.

- Azután kitettek egy átkozott szigeten. – folytatta Jack. – Később kijutottam a szigetről és bosszút esküdtem Barbarossa ellen.

- És mégis hogyan szerezted vissza tőle a hajót? – kérdezte Selene.

- Magamnak köszönhetem. – dicsekedett a férfi. De Selene nem akart neki hinni.

- Na jó. – mondta Jack. – Volt egy kis segítségem. Will és Elizabeth személyében.

- Ők kicsodák?

- A … „barátaim”

- És mi lett Barbarossa-val? – kérdezte a lány

- Meghalt.

- Honnan tudod ezt?

- Hát mert én lőttem le! – mondta Jack büszkélkedve.

Selene nagyon meglepődött, aztán rettenetesen mérges lett a kalózra. Közben Mr. Gibbs meghozta a rumot a kapitánynak, aki azonnal meghúzta. A kalózlány már nem tudta türtőztetni magát és legnagyobb dühében Jack kezéből kiütötte az üveget.

- A rum!!! – kiáltott Jack. – Mi ütött beléd?

- Megölted Barbarossa-t! – válaszolta dühödten és előrántotta a kardját, majd Jack-re fogta.

- Ho-hó, kislány, mi a baj? Most nem csináltam semmit!

- Nagyon is hogy csináltál! – és megtámadta a kalózt, aki hirtelen kitért a kard útja elől, majd ő is előrántotta fegyverét. Selene újra támadott, amit Jack kivédett.

- Miért lettél ilyen dühös? – kérdezte a meglepett kapitány.

- Barbarossa nem ártott neked semmit! – kiáltott a lány.

- Miért véded őt annyira?

- Nem értesz te semmit! – mondta. – Ő az apám volt!

A sokat próbált kapitányt ez hideg zuhanyként érte. Majd Selene újra támadott, de most már csak a düh irányította…