III. Fejezet

Az árulás

Jack és a kalózlány már percek óta vívtak, de egyik kapitány sem akarta feladni. Pedig mindketten fáradtak voltak.

- Feladod? – kérdezte Jack.

- Soha! – vágta rá Selene és ezzel újra támadott. De megjelent Jack a majom és a lányra támadt, aki előhúzta a pisztolyát és lelőtte. A majom a földre zuhant és elszaladt. Mikor Selene visszafordult Jack már a saját pisztolyát fogta a lányra.

- Nem használ. Élőhalott majom! – tájékoztatta a kalóz. – Ugye tudod, hogy nem meghalnia senkinek?

Selene láthatólag lehiggadt és mondani akart valamit, amikor valaki hátulról leütötte. A kalózlány a földre esett és Jack kérdőre vonta a férfit.

- Ez meg mi volt?

- Majdnem megölte önt kapitány! – hangzott a válasz.

- Ment volna egyedül is! – mérgelődött a kapitány – Mr. Gibbs! Vigye a lányt egy cellába.

- Értettem kapitány! – közben odament Selene-hez, megfogta a kezeit és a fedélközbe húzta.

- Mond csak, hogy hívnak? – érdeklődött Jack.

- Christian. A nevem Christian Slade. – válaszolt.

- Akkor te biztosan új vagy itt!

- Igen kapitány.

- Remek! Akkor hozz nekem rumot!

- Máris hozom. – majd megfordult és gonoszas mosollyal a raktárba indult. Közben Jack leült egy közeli lépcsőre és gondolkozni kezdett, majd hangosan megszólalt.

- Barbarossa-nak lánya? Miért nem mondta akárcsak egy szóval is? – ezen tűnődött, majd újra megszólalt – Hol van a rum? – azután keresni kezdte Christian-t.

Két órával később Selene a Gyöngy egyik cellájában ébredt a földön fekve, arccal a rácsoknak. Alighogy magához tért a tarkójához nyúlt.

- A fenébe. Aúúú!

- Nocsak, nocsak. Téged aztán kemény fából faragtak! Én fél napig is ájultan hevernék. – mondta valaki. Selene felnézett és meglepődött.

- Christian!

- Miért kit vártál?

- Azt hittem odavesztél! Jól vagy? – aggódott Selene.

- Soha nem voltam még jobban!

- Mi történt veled? Más lettél

- Mivel a rossz döntéseid miatt halt meg mindenki! – gorombáskodott a férfi.

- Ezzel meg mit akarsz mondani?

- Ha nem támad meg minket a Kraken, akkor fellázadtunk volna ellened, amint kikötünk! – válaszolt mérgesen Christian.

- Akkor mindvégig hazudtál nekem!

- Méghogy én? Te nem mondtad el, hogy ki az apád!

Selene-nek eszébe jutott az apja és a cella hátuljába kuporodott, majd sírni kezdett.

- Mégsem vagy olyan erős? – gúnyolódott az áruló kalóz – Hozzád beszélek!

- Hagyj engem békén és tűnj el a szemem elől! – morogta a lány.

- Szóval már erről a hajóról is elzavarsz?

- Mond, meddig akarsz még kínozni? Nem volt elég?

- Korántsem! – válaszolta Christian – Hátra van még a java! – mondta mosolyogva, aztán elment. Ezután Selene arcát a tenyerébe hajtotta. Egy idő múlva megjelent a cella előtt Jack.

- Most már megnyugodtál?

- Mi az te is gúnyolódni akarsz? – kérdezte a lány sírva.

- Nem én csak rumért jöttem.

- Tudtommal az a raktárban van a hajó másik felén.

- Ó. Tényleg. – azután megfordult és elment. Néhány órával később Selene arra ébredt, hogy valaki kinyitja a cella ajtaját. Mikor felnézett, Mr. Gibbs-t látta, aki ételt és vizet hozott neki.

- Jobban van kisasszony? – kérdezte Gibbs.

- Nem… a fejem egyre jobban fáj és rosszul vagyok.

- Megnézhetném?

- Semmi akadálya… - majd újra elájult. Amikor legközelebb magához tért újra Mr. Gibbs-t látta és egy takarón feküdt a földön.

- Mr. Gibbs.

- Most ne beszéljen kisasszony. Pihenjen.

- Meddig voltam eszméletlen? – kérdezte az alig-alig ébren lévő lány.

- Egy napig. – válaszolt Gibbs.

- Most csak viccel.

- Nem. Komolyan mondtam.

- Történt valami, amíg aludtam?

- Jack az imént ment el.

- Jack itt volt? – kérdezte meglepődötten a lány.

- 10 percenként benézett, és az elmúlt két órában a kapitány vigyázott önre.

- De én azt hittem, hogy haragszik rám.

- Csak elővigyázatos. – magyarázta Gibbs. – Fáj még a feje?

- Már nem. De elég rosszul vagyok egy kicsit.

- Akkor hagyom önt pihenni. – mondta, majd kiment és bezárta a cella ajtót. Azután a lány elaludt. Mr. Gibbs a fedélzetre ment és hirtelen rákiáltott Jack, aki a kormánynál állt.

- Mr. Gibbs!

- Igen, kapitány?

- Jöjjön ide, legyen szíves! – Gibbs szó nélkül a kapitányhoz ment.

- Hogy van a lány? – érdeklődött Jack.

- Jobban. Már nem fáj a feje.

- Remek! Akkor… vigyen neki rumot.

- Kapitány, szerintem most nem a rum az ami kell neki.

- Akkor micsoda?

- Pihenés.

- Akkor pihenjen.

- Kapitány! Hajó jobb oldalt! – kiáltott az árbocról egy kalóz.

Jack és Gibbs rögtön jobbra tekintettek, ahol nem messze 3 hajót pillantottak meg. A kapitány elővette távcsövét, hogy közelebbről megnézze a hajót. Aztán döbbenten adta a távcsövet Gibbs kezébe, majd a fedélközbe sietett. Mikor a cellákhoz ért, a kezében lévő kulcscsomót kezdte a rácshoz ütögetni, hogy Selene felébredjen.

- Fent vagyok!

- Hazudtál! – állította Jack.

- Már te is kezded?

- Azt mondtad, hogy elsüllyedt a hajód.

- Igen, elsüllyedt a flottámmal együtt, nem egész 5 napja.

- Akkor mégis hogy lehet, hogy a Slayer itt van, és épp támadni készül? – kérdezte Jack.

- Mégis miről beszélsz? A Slayer kettétört. Ugyanúgy, ahogy a másik két hajóm. – magyarázta a kalózlány.

- Öö… azt mondtad kettétört?

- Igen, azt.

Jack egy pillanatra megrémült. Aztán visszament a fedélzetre. De addigra a két hajó már a közelben volt és a Slayer is ágyúzni kezdett.

- Vitorlákat bonts! Nem érhetnek utol minket! – kiáltotta Jack. De a szél nem kedvezett nekik: szemből fújt, nem hátulról. Így nagyon lassan haladtak.

- Kapitány! Ezek át fognak szállni! – jelentette ki Mr. Gibbs.

- Igen, én is tudom!

- Mit csináljunk Jack?

- Harcolunk. Mi mást tehetnénk?

- Kapitány, a kisasszony jól tud vívni. Talán segíthetne. – ajánlotta Gibbs.

- Hogyisne! Megint rám támadna!

Közben a Slayer tovább ágyúzott, és levitte a Gyöngy egyik kisebb árbocát. Mikor Jack észrevette, kiabálni kezdett:

- Nem éri darabokra szedni a hajóm!!!

A Slayer fedélzetéről csak egy roppant ideges mutogató alakot lehetett látni, aki hajkurássza az embereit.

- Viszonozni a tüzet! – adta ki a parancsot Jack és a fedélközbe rohant. Ahol Selene már a rácsoknak dőlve várta a kapitány visszatértét.

- Csak nem ágyúzni kezdtek? – kérdezte a lány.

- Miből gondolod?

- Megismerem a hajóm ágyúinak hangját. Szinte dorombolnak.

- De ne az én hajómat dorombolják össze!! – veszekedett Jack Selene-el.

- Ha még az én hajóm lenne, az ágyúk nem dorombolnának. – magyarázta a kalózlány.

- Kössünk egy alkut. – javasolta Jack.

- Hallgatlak. – válaszolt Selene.

- Tegyük félre az egymás iránti utálatot!

- Rendben.

- Rendben? – kérdezett vissza a kalóz.

- Igen. Én félre tudom tenni, de ha eljön az idő, megvívunk! – „fenyegetőzött” a lány.

- Jó. Kiengedlek és te segítesz megvédeni a Gyöngyöt. Cserébe megígérem, hogy ha mindennek vége megvívunk. – ajánlotta Jack kapitány.

- Áll az alku! – vágta rá Selene. Majd a rácson keresztül kezet ráztak és Jack kiengedte a lányt, aki miután kilépett a fedélzetre rohant, hogy lássa a hajóját, amit legalább annyira szeretett, mint Jack a Gyöngyöt. A kalóz kapitány alig tudta utolérni a lányt, pedig még mindig rosszul volt. Mikor a fedélzetre értek a két másik hajó már csak néhány méterre volt a Gyöngy-től. Selene elvette Gibbs kardját és várt. Jack követte a példáját és a legénység többi tagja is. Közben a Slayer abbahagyta az ágyúzást és a Fekete Gyöngy felé indult. A másik két hajó már majdnem odaért, mikor a szél feltámadt. A Gyöngy elindult, amivel az ellenséges hajók nem tudtak lépést tartani. Ezért lőni kezdtek rájuk. Mindenki lehasalt és amikor elég távol voltak, Selene felállt és visszakiáltott.

- Legközelebb nem ússzátok meg!

- Mi amúgy sem úsztuk meg. – mondta Jack.

- Dehogy nem! – mondta a lány, majd megfordult. Megijedt, mikor meglátta a földön ülő, vérző vállú Jack-et. Aztán odasietett hozzá, letérdelt mellé és a vállán lévő sebet nyomni kezdte kezeivel.

- Hé, ez fáj! – kiáltott Jack.

- Nem akarom, hogy meghalj nekem! Teljesítsd az alkud. Tartozol nekem egy párbajjal, ne merészelj meghalni! – mondogatta Selene.

- Hát mégis aggódsz értem! Most úgy meghatódtam. – mondta színészkedve a kalóz.

- Ha-ha, nagyon vicces!

- Látod még nevetsz is. – vágta rá a kapitány.

- Ezzel nem változtatsz semmin! – morogta a lány. – Hozzon valaki rumot!

- Igen, az jól fog esni!

- Nem neked, a válladnak! – mondta a lány. Az egyik kalóz feldobott egy üveget Gibbs-nek, és Selene-nek nyújtotta.

- Figyeljen Mr. Gibbs, nagyon lassan öntse Jack vállára a rumot. – Mr. Gibbs elkezdte kiönteni a rumot, és Jack felordított:

- Aúúú! Nem tudtam, hogy a rum ennyire tud fájni! – mondta, majd Gibbs leütötte Jack-et, aki elájult.

- Végre. Ki kell venni a golyót, mert elfertőződhet. – magyarázta Selene. Aztán néhány ember a legénységből odament, felemelte a kapitányt és a kabinjába vitték.