Az elveszett sziget

A teljesen meglepett Selene nem hitte el, hogy Jack eltudja olvasni, ami a medálon van, ezért kérdőre vonta.

- Te eltudod olvasni azt az írást?

- Igen.

- És ezt eddig miért nem mondtad?

- Mert nem kérdezted.

- Igazán szólhattál volna, hogy te értesz néhány régi nyelvet! – vetette oda a kalózlány Sparrow-nak.

- Mondhattam volna, ha tudom, hogy elhiszed, amit mondok, ami igaz, de nem hitted volna el, amit mondok, mert azt hitted volna, hogy hazudok, pedig igazat beszélek.

- Várj! Szóval, ha igazat mondasz, akkor sem hiszik el.

- Pontosan. – vágott vissza Jack.

- Tehát, miért nem akartad elmondani, hogy ismersz régi nyelveket?

- Hát azért, mert…

- Na jó, ezt ne folytasd! – vágott közbe Selene. – Inkább azt mond, hogy mit tudsz elolvasni. – nézett kérlelően Jack-re a lány, aki forgatni kezdte a medált, amin az ékíráshoz hasonló jelek voltak.

- Ahol a két nagy víz találkozik, ott találod a világot, ami elbújt minden szem elől. – olvasta darabosan a kalóz.

- „Rum-falváról” nem írnak? – döntötte oldalra fejét a kalózlány.

- Hát arról nem.

- Ó, azok a nyomorultak! – mosolygott a lány. A kalózkapitány is elmosolyodott, de nem tartott sokáig az idill, mert két kalóz lépett a cellákhoz. Az egyik Jack-ért a másik Selene-ért ment. Kivitték őket a fedélzetre, ahol Slade várta őket Dean-nel.

- Nocsak, nocsak! A nagy kapitány nem tudja, hogy merre menjen? – gúnyolódott Miss Hill. Ezért a megjegyzésért Slade meg akarta ütni a lányt, de az felszólalt.

- Ne felejtsd, még a Gyöngyön vagyunk! – hadarta el gyorsan.

- Milyen kár! – tette le a kezét Christian. – Mond meg merre kell mennünk.

- Én ugyan nem! – ellenkezett Selene.

- Alkut kötöttünk!

- Miszerint megmutatom a szigetet, nem pedig elmondom a helyét. Ha elmondom hol van, még megölsz!

- Ugyan!... Álljunk csak meg egy szóra!… Te tudod, hogy hol van a sziget!

- Tényleg? – kérdezte Dean, majd rögtön utána Jack is.

- Tényleg?

- Na és miért mondanám el pont neked? – emelte fel fejét a lány.

- Ezért! – közben előhúzta pisztolyát és Jack-re tartotta.

- Ezt mos nem gondolod komolyan. – állította Selene. De Slade kibiztosította a fegyverét. Sparrow teljesem megmeredt. Christian már majdnem meghúzta a ravaszt, amikor…

- Várj! – kiáltott fel Selene.

- Hallgatlak.

- Elviszlek a szigetre. – mondta a lány csukott szemmel.

- Helyes! – tette el a fegyverét. Majd intett az embereinek és azok a kormányhoz vitték a két kapitányt.

- Miért nem hagytad, hogy lelőjön?

- Mert alkut kötöttünk, emlékszel? Ha hagylak meghalni, akkor megszeged a szavad.

- Értem. – válaszolt „sértődötten” Jack. Selene meglepődött a kalóz viselkedésén, aki közben a Gyöngy korlátjának támaszkodott és kémlelte a horizontot.

Két napig hajóztak, de a két kapitány alig szólt egymáshoz. Végül megérkeztek a szigethez. A lány az elmúlt napokban nagyon sokat gondolkozott azon, amit Dean mondott neki. Mikor a lány meglátta a távolban lévő szigetet a medál a nyakában fényleni kezdett, ahogy a szakértő mondta. Majd a medál húzni kezdte el a kormánytól, amire Slade felfigyelt.

- Most meg mit csinálsz?

- Nem én vagyok az! – mondta hátrafordulva a lány. Ezután hirtelen megállt, mert a medál már nem húzta őt. Amikor megfordult Jack állt vele szemben és az ő nyakából is lógott a hold alakú medálja.

- Hát te? – kérdezte zavarodottan a lány.

- Ezt akartam kérdezni én is. Én rumért indultam, mikor ez az izé húzni kezdett. – magyarázta a kalóz.

- Felkészülhettem volna erre. A szakértő megmondta, hogy ez lesz.

- Mi? Te tudtad? És miért nem mondtad el nekem? – hadarta el Jack.

- Hát, mert…

- Nem szeretném megszakítani ezt a kis idillt, de azt hiszem, ideje lenne készíteni a csónakokat. – vágott közbe Slade és furán nézett Jack-re. A két kalóz különböző irányokba próbált elindulni, de a medálok még mindig szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Selene gyorsan levette nyakából a medált és szétszedte őket, majd elsietett. Sparrow csak furán pislogott és a csónakokhoz ment. Amíg Jack a csónakokat készítette elő nem vette észre, hogy Slade lépett oda hozzá.

- Ugye milyen titokzatos, szeszélyes és heves? Mint a tenger.

- Mi? Kicsoda? – közben máshová indult.

- Ugyan Jack! Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, hogy miről beszélek!

- Miért miről?

- Az újdonsült barátja Mr. Dean felajánlotta neki, hogy legyen szabad kalóz. – Jack erre megtorpant.

- De jó neki. – mondta nemtörődően és elment. De nem ment messzire csak a kapitányi kabin ajtajáig. Ott sem állt volna meg, hogyha nem hall meg hangokat. A kabinban Selene és Dean beszélgetett.

- Magának aztán nagy a kitartása, de nem tőr meg. – mondta gúnyosan a lány.

- Biztosan? Nem csak a te és a drága Jack-ed élete a tét, hanem az enyém is. Akárcsak a Gyöngy legénységéé. Mindannyian a te kezedben vagyunk és a te döntésedtől függ minden.

- De jó lehet nekem. – tette karba kezeit a lány.

- Miért?

- Mert megmenthetném az életed, de nem érdemli meg! Egy kicsit sem. Főleg azok után, hogy felakart akasztani. De azért már amint látja visszatudtam venni a régi ruhámat, nem pedig abban a kényelmetlen göncben állok itt.

- Tudom és… sajnálom.

- Mi a szösz? – döbbent le teljesen Selene.

- Az igazság az, hogy csak azért adtalak fel, mert ilyen neveltetést kaptam és mert akkor elfogott a kalózok iránti gyűlölet.

- De miért gyűlöl ennyire minket?

- Mert kalóz ölte meg az apám.

- De nem gyűlölhet minden kalózt.

- Egyet nem. – mondta Dean és sokat mondóan a kalózlányra nézett.

- Szóval akkor áll és alku? Szabadkalózom?

- Ha elfogadom, akkor nem fognak el és végeznek ki?

- Kezeskedem róla!

- Rendben. – szólt Selene kis szünetet tartva.

- Akkor kérlek ezt írd alá. – Selene odament az asztalhoz és aláírta a papírt. Közben Jack még mindig az ajtó előtt volt.

- Kalóz! Igazi kalóz. – suttogta Sparrow. Ezalatt arra járt Mr. Gibbs, mivel a Gyöngy legénységét is kiengedték a cellákból, hogy minden munka gyorsabban menjen a hajón.

- Jack.

- Tessék? – ugrott el az ajtótól.

- Mit csinál itt?

- Én?… Én csak azon gondolkoztam, hogy még nincs teljesen megjavítva a hajó. – mutogatott az árbocokra.

- Jack.

- Tessék?

- Semmi baja nincs a hajónak.

- Hát persze, hogy nincs! – dülöngélt közben a kalóz.

- Jack, csak nem hallgatózott? – húzta össze szemöldökét Gibbs.

- Hogy én? Dehogy! – mutogatott ismét és odébb lépett a hajó orrához. – Méghogy szabad kalóz. – gondolta magában.

Közben Selene már „szabadkalóz”-ként lépett a Gyöngy fedélzetére. Mivel Slade tudta, hogyha a kalózlány felemelt állal lép a fedélzetre, akkor megkötötte az alkut Dean-nel, ezért nem köthet belé. Csak szótlanul elmentek egymás mellett, mint két idegen. Azzal a különbséggel, hogy gyűlölték egymást.

- Horgonyt le! – adta ki a parancsot Christian. A Gyöngy állt meg először és mellette egy másik hajó, kicsivel távolabb horgonyzott le a Slayer és a harmadik kísérő hajó. A hajókból a csónakokba szálltak és a part felé kezdtek evezni. Selene abban a csónakban ült, ami először ért partot. Kiléptek a csónakból és mindenki a dzsungel felé vette az irányt. Elsőnek Slade lépett a fák közé aztán Dean, Selene, Jack és a többi kalóz. Néhány perccel később Christian megállt, mert nem tudta, hogy merre menjen.

- Most te jössz! – fordult a lány felé.

- Mégis honnan tudhatnám, hogy merre van a város? Ezen az alapon te magad is megmondhatnád. – vágott vissza gyorsan Selene.

- Látom ez még mindig nem megy. – sóhajtott a férfi és előhúzta fegyverét, amit Jack-re tartott.

- Hé, ne fogd rám azt az izét! – billent el a fegyver elől.

- Ha lelövöd sem fogom tudni, hogy merre van a város.

- Akkor találj ki valamit. – és kibisztosította fegyverét.

- Megpróbálom. – majd körbe nézett és keresgélni kezdett. Nemsokkal ezután odament Slade-hez.

- Sajnálom, de semmit sem találtam. Nem találtam arra utaló jelet, hogy a város létezne.

- Pedig létezik! Cortez aranya. A majom bizonyítja. – szólt közbe Sparrow.

- Te csak ne szólj bele! – figyelmeztette Slade.

- Miért nem használod a medálodat? – kérdezte Dean.

- Ugyan, mit érek vele? Magában nem ér semmit.

- Magában nem is. – mondta Jack és odadobta a lánynak az ő medálját. Selene elkapta és a saját medáljába illesztette. De nem történt semmi. Sparrow odalépett hozzá, kiszedte a lány kezéből a medálokat, majd ütögetni és nyomkodni kezdte.

- Ne, ne úgy tekerd meg. – akarta elvenni a kalóz kezéből de az elfordult, ezért Selene a hátára ugrott.

- Szállj le rólam.

- Nem, amíg nem adod vissza! – ezalatt a kalózok csak pislogtak a két civakodó kapitányon. Aztán hirtelen abbahagyták a veszekedést, mert meglátták a medál hátulján megjelenő fénylő feliratot…