18. Fejezet

A Sárkánykönny, és Jack szigete

Raveena és Christina a lehető legnagyobb távolságot tartotta. Jack azonban meg akarta ismerni legénysége új tagját, ezért a kötélnél szorgoskodó Christinához lépdelt.

-Miss. Perl. Árulja el, miért csatlakozott szerény hajóm gyarló legénységéhez?

-Mert ez a Fekete Gyöngy.- Válaszolta Christina, és abba hagyta, amit csinált.- Buta lettem volna kihagyni, és hívjon Christynek.- Mosolygott a kalózlány.

-Én mégis úgy látom, hogy van más oka is… Christy.

-Valóban?- Nézett Jackre Christina, kacéran csillogó szemmel.- Árulja el, miért, hiszi ezt?

-Mert egy kalóz, akinek hajója volt, sose lenne másodmatróz egy másik kalóz hajóján.- Felelte Jack, aki már rájött, jobb, ha vigyázz ezzel a lánnyal, mert röptében a legyet is típus, főleg, ha ezzel megbánthatja egykori barátnőjét.

-Igaza van, tényleg van… valami.- Lehelte Tina néhány centire Jacktől.- A Sárkánykönny.

Jack szeme felcsillant.

-Valóban?- Kérdezte most a kapitány.

-Látom, érdekli.

-Érdekel.

Raveena a fedélzeten, mint mindig, most is a vitorlával bajlódott. Épp indult lefelé, mikor meglátta Jacket és Christinát. A harag parázslani kezdett benne. Ez a nő mindenre képes, de Jack se nagyon zárkózik el előle. A nyomorult. Mire leért a fedélzetre, már a harag lángolt benne.

-Mi a baj, Raveena?- Kérdezte Will.

-Mi baj lenne?

-Az arcodról lerí, hogy mérges vagy.

-Butaság.

Will követte a lány tekintetét.

-Verd ki a fejedből.- Javasolta Will.

-Miért?- Billentette oldalt a fejét Raveena, és Willre nézett.

-Mert én is félreértettem. Tudod, miről beszélek.

Raveena persze, hogy tudta, hogy Will arról beszél, mikor Elizabeth megcsókolta Jacket.

-Lehet, igazad van. Mond, hogy viseled?

-Nem is tudom. Hiányzik Elizabeth, de mikor már kezdenék a bánatba burkolózni, eszembe jut, hogy mennyit ártott nekünk. De szerettem.

-Ismerem az érzést.- Jutott eszébe Michel Raveenának.

-Te vagy az egyetlen, aki meg tudja érteni, mit érzek.

Raveena együtt érzően megsimogatta Will karját, és megölelték egymást.

Persze ezt nem hagyhatta ki Christina, aki eltökélte, hogy keresztbetesz gyűlölt volt legjobb barátnőjének.

-Raveena, ahogy elnézem, nem éri be egy kalózzal.- Dőlt a korlátnak Christina, és kárörvendően nézte, ahogy Jack arca elkomorul.

-Barátok. William most veszítette el a feleségét.

-Hallottam róla. Elárult. Nem is értem, hogy tehette ezt.

-Kalóz volt. A rosszabb fajtából.- Válaszolta Jack. Beszéljünk inkább a Sárkánykönnyről.

-Jó, de ne itt. Van ezen a hajón kellemesebb hely is.- Azzal elindult a kabinok felé.

Jack elnézte a lányt, majd Willékre nézett.

Követte a lányt a társalkodóba.

-Most már beszélhetünk.- Ült le Christina.

Jack inkább állva maradt.

-Hallgatom.

-A Sárkánykönny egy ősi legenda szerint mágikus erővel ruházza fel az embereket, a boszorkányoknak pedig megnöveli az erejét.

-Ön boszorkány?

-Nem.

-Miért akarja a kincset?

-Mert az akarok lenni. Ilyen egyszerű. Na meg, mert kalóz vagyok, és színaranyból van a karkötő.

-Ez egy karkötő?

-Nem csak karkötő, csuklótól könyökig ér, és egy sárkányt formáz. A szemében pedig egy folyadék van, amiiből ha egy cseppet a homlokunkra kenünk mágikus erővel, ruház fel. A karkötő pedig fegyver. Mérgezett nyilak vannak benne.

-Érdekesen hangzik.

-Érdekli.

-Meglehet. Hol van?

-Ez már a keményebb dió. Senki se tudja. Meg kell találnunk.

-Találnunk?- Vonta fel a szemöldökét Jack.

-Nem segít nekem Mr. Sparrow.

-Meg kell beszélnem Raveenával és Will-lel.

-Minek kéne?!- Csattant fel Christina, és felállt.- Maga a kapitány. Döntse el!

-Fogja vissza magát, mert még egy ilyen kirohanás, és kiteszem a hajóról.

-Nem hinném azt.- Fordult Christina Jack felé, és neki szegezte a pisztolyát.- Tulajdonképpen elég nekem csupán a hajója.

-Egyedül akarja elfoglalni a hajómat?- Horkant fel Jack.

-A kapitányra fogok fegyvert. Ha igaz a hír, ezen a hajón ennyi is elég. De nem, a társaim már itt vannak. Indulás!- Azzal kifelé lökte Jacket.

-Nagy hibát követ el.

-Nem hiszem.- Lépett a fedélzetre Christina. Jack látta, hogy a lány igazat beszélt. A legénységet körül fogta vagy egy tucat kalóz, akik egy egyárbocos lélekvesztővel fellopóztak a hajóra, és elvegyültek a többiek között.

-Szóljon nekik!

-Legénység!- Kiabálta Jack, azok mind a kapitányra figyeltek, köztük Raveena és Will is.- Van egy kis probléma.

-Nem mondod? Észrevettük. De majd megoldod.- Vágta rá Raveena.

-Meg, csak nem most. Elfoglalták a hajót.

- Jobb, ha nem mozdultok, különben szitává lövöm a kapitányotokat.

-Majd lesz másik.- Közölte Raveena.- Miért csinálod ezt?

-Mert jössz nekem egy hajóval! És mert Sparrow nem hajlandó segíteni nekem.

-Ennyi? Gyerekes vagy.

-Te meg mindjárt hallott Twain.

-Én segítek neked.- Lépett hozzá Will.

-Tényleg?- Lepődött meg Christina.

-Tényleg?- Kérdezte Jack és Raveena.

-Tényleg. De őket hagyd békén!

-Nem tehetem William. Már régóta el akarom intézni Raveenát, de van egy jobb ötletem. A legénység többi tagja mit mond? Inkább a halál?

Azok egy emberként intettek nemet. Átálltak Christinához.

-Kalózok.- Morogta Jack. Christina a kalózt Raveena mellé lökte.

-Én is tudok pár dolgot rólad Sparrow, például, hogy van egy sziget, aminek te lettél a kormányzója. Mindjárt odaérünk. Kötözzétek meg őket!- Azzal Willhez fordult.- Te, meg gyere velem. Elmondom, miről van szó.

Will lemaradt a lánytól, és ezt tátogta Jacknek: Visszaszerezzük a hajót.

Jack felismerte a sziget, melynek már kétszer élvezhette a vendégszeretetét. Raveenával együtt kaptak egy fegyvert, egy golyóval, ezt követően a vízbe kellett vetniük magukat.

Kievickéltek a partra, ahol mind a ketten dühösen szabadultak meg a köteleiktől.

-Már megint végig kell néznem, ahogy elviszek a hajóm.- Nézte mérgesen a távolodó Gyöngyöt Jack.

-Már negyedjére.- Tette hozzá Raveena. Jack úgy nézett a lányra, mint aki menten keresztül lövi a tekintetével.

-Nem kell emlékeztetned.- Jegyezte meg gúnyosan.

-Építsünk egy tutajt, és már mehetünk is.

-És miből csinálunk kötelet?

-Nem tudom, de biztosan találunk valamit.

-Ez is csak neked juthat eszedbe egy szigeten, ahol nincs semmi, már rum sincs, csak homok, és pálmafa.

-Christinának biztos lenne jobb ötlete, sajnálom, hogy csak én jutottam.- Égette a torkát a düh Raveenának.

-Hogy, mi?

-Csak, annyi, hogy sajnálom, hogy nem az újdonsült barátnőddel ragadtál itt.

-Újdonsült barátnő? Ne beszélj már butaságokat!

-Láttam már a szigeten, mikor először megláttad, s az előbb is a fedélzeten.

-Valóban. Én meg téged Will-lel.- Mondta ingerülten Jack.

-Willt csak vigasztalni próbáltam.

-Nos, remélem, jól megvigasztalt.- Mondta sokat sejtetően Jack, de abban a pillanatban megbánta.

Raveena szeme résnyire szűkült, és az arca lángolt a dühtől.

-Már értem. Jack Sparrowt csak három dolog élteti, a Fekete Gyöngy, a rum, és egy nő, akit ha kedve szottyan az ágyra dönt. Ám most bajban vagy Jack Sparrow, mert se Gyöngy, se rum, se NŐ!!!- Azzal sarkon fordult és elrobogott.

-Kapitány.- Mondta maga elé Jack, és a lány után indult, aki távolabb leült a homokba, felhúzta a térdeit, és a végtelen kékséget kezdte bámulni, miközben magában füstölgött.

-Rav.- Szólt hozzá enyhe hangón Jack. A lány viszont nem foglalkozott vele, tovább meredt maga elé.- Sajnálom, nem akartalak megbántani, nem is akartam ezt mondani. Nem akarok veled többé veszekedni. Soha többé.

-Soha… soha ne alacsonyíts le engem a tortugai szajháid szintjére.- Közölte kemény hangon Raveena, de az arcán folyni kezdtek a könnyek.

-Már nincsenek is tortugai nőim. Csak kedvesem van, és az te vagy.- Ült mellé le Jack, és átkarolta a lánya vállát.- Megbocsátasz?

Raveena bólintott. Jack csak most vette észre, hogy a lány sír.

-Miért sírsz?- Simogatta meg a lány arcát Jack.

-Nem sírok így is elég víz van a tengerben.

-Sírd csak ki magad, kedvesem.- Mondta kedvesen Jack. Raveenának több se kellett, Jack ölébe hajtotta a fejét, és zokogni kezdett. Most engedte el magán az elmúlt hónapok fájdalmait, rémes eseményeit. Jack percekig vigasztalta, mire megnyugodott.

-Jobban vagy?- Kérdezte miközben a haját simogatta.

Raveena felült, és bólintott.

-Rég sírtam ennyit.- Törölte meg az arcát.

-Rád fért. Csodálom, hogy nem előbb borultál ki.

-Ezen én is.- Mosolyodott el Raveena.- Will és én barátok vagyunk. Semmi több, és rosszul esett, hogy többet feltételezel. Tudom mit él most át, hisz engem Michel vágott át.

-Tudom, de azt már nem tudom, hogy miért mondtam. Christinával vigyáznunk kell. Bármire képes, csakhogy bántson téged.

-Kikezdett veled. Láttam, az árbocról.

-Láttad, de nem hallottad, hogy mire gondoltam.

-És mi volt az?

-Hogy vigyáznunk kell vele, és hogy ki akar kezdeni velem. Nem olyan könnyű engem elcsábítani, kedvesem.

-Biztos? Csak, mert, amikor…

-Akkor, más volt. Előtted egyik nő ment, másik jött. De most egy nő van, és az te vagy.- Azzal Jack megcsókolta a lányt, hogy nyomatékot adjon a szavainak.

-Mit csináltatok, mikor elvonultatok kettesben?- Kérdezte Raveena, mikor elválltak az ajkaik.

-Christina elárulta a tervét. A Sárkánykönnyet akarja megszerezni.

-Még mindig?- Horkant fel Raveena.

-Te tudsz róla?

-Gyerekrege, csak egy dajkamese!

-De, ám, ha igaz, akkor le tudjuk győzni Grayt, és a feketemágus bajtársát.

-Meg akarod találni?

-Nem. Mi akarjuk megtalálni. Az a kincs, mivel boszorkány vagy, felerősíti az erőd. Elhitetjük Christinával, hogy segítünk neki, de közben a saját célunkat követjük.

-Ez jó, de van egy kis gond. Itt ragadtunk. És én kalóz vagyok.- Mutatott rá Raveena.

-William nem hagy minket cserben, visszajön értünk.

-Bízom benne. Amúgy a múltkor a rumcsempészek.

-Meg sem kérdem, honnan tudsz te erről.- Mosolygott Jack.

-Mit gondolsz mégis ki küldte őket, pont akkor?- Kérdezte ártatlan képpel Raveena.

Jack igaz már megszokhatta volna, de mégis elképedt. Raveena elnevette magát vidáman, a kalóz arcát látva.

-Te mindig meg tudsz lepni.- Jegyezte meg elismerően Jack.

-Mond, milyen itt ragadni, egy lakatlan szigeten, már harmadjára?

-Először szörnyű volt. Másodjára, legalább volt társaság, de most határozottan kellemes.- Válaszolta Jack.