20. Fejezet

Bresti affér

Will a kalózlány kérdésére elővette az iránytűt, amit a szigeten talált meg, és felnyitotta.

-Ezzel.

-Ezzel?- Horkant fel Christina.- Ez ócska! Nem is északra mutat.

-Nem is arra tartunk.

-William, lásd be! Nem tudod, merre menj!

-Érdekes, eszerint pontosan tudom. Nem tudnál egy kicsit megbízni bennem?

-Csinálj, amit akarsz, de ha három nap múlva nem találjuk meg őket, akkor viheted a csónakot, és egyedül keresed tovább őket.- Közölte Christina, és azzal otthagyta Willt.

-Gibbs! Délnyugat felé megyünk!- Szólt a kalóznak, majd Christina után pillantott. Hogy lehet egy ilyen fiatal lány ennyire megkeseredett? Morfondírozott a kalóz.

Jack és Raveena a LeGuarder nevű francia szluppon élvezte a tömlöc vendégszeretetét. Jack próbált valami tervet kitalálni, hogy szökhetnének meg.

-Jack, nyugi már!- Szólt rá Raveena, aki kényelmesen elhelyezkedett.

-Nem értem, hogy miért vagy ilyen nyugodt, ahelyett, hogy próbálnál valami szökési tervet kieszelni.

-Mert nem vagyunk fogságban.- Mondta egyszerűen Raveena.

Jack érdeklődve figyelte a lányt.

-Hogyhogy?

Raveena cinkosan elmosolyodott, és nem válaszolt.

-Rav?- Türelmenkedett Jack.

-Csak várj.- Kacsintott a lány.

-Mond, valaha kifogysz a meglepetésekből?

-Hm… Nem.- Vágta rá mosolyogva Raveena.

Jack megrázta a fejét. Egy biztos, ez a nő sose lesz számára nyitott könyv.

A rácsajtó kinyílt, és egy harminc körüli férfi lépett be. Fehér parókát viselt. A franciákra jellemző kékszeme volt. A ruhája pedig a francia flotta parancsnoki egyenruhája volt.

-Raveena, ne haragudj, hogy eddig tartott.- Mondta angolul egy kis akcentussal.

-Semmi baj Emilien.- Állt fel Raveena.

-A legénység úgy tudja, hogy hajótörést szenvedtettek.

-Köszönjük.

-Gyertek.- Azzal Emilien elindult, Raveena pedig követte. Jack értetlenül felállt, és csak bízott Raveenába. A hajókonyhába mentek, ahol éttel és rum várta őket.

Jack szeme elkerekedett.

-Üljetek le!

-Köszönjük.- Ültek le Jackék, és neki láttak. Jack nagyot ivott a rumból, majd Emilienre nézett.

-Elmondanák, miről maradtam le?

-Ő Emilien Gabin a francia flotta parancsnoka. Ő Jack Sparrow kapitány. Emilien volt az, akivel alkut kötöttem tavaly.

-És aki utána tartotta a hátát érted.

-Ne haragudj, de én szóltam előre.

-Brestben halottnak hisznek. Én öltelek meg.

-Hű, de ugye finom voltál?

-Hisz, ismersz.- Mosolygott Raveenára Emilien. Jack csak ámult, azon hogyan flörtöl Raveena és Emilien.

-És most mi lesz?- Kérdezte Jack.

-Elviszem magukat Brestbe.

-Ott szerzünk egy hajót, és irány a nyílt víz.- Kapott be egy darab kenyeret Raveena.

-Jó terv, és visszaszerezzük a Gyöngyöt.- Tette hozzá Jack.

-Kapitány! Megérkeztünk!- Szólt egy matróz.

-Akkor kikötünk. Jöjjenek, ha szólok.- Azzal Emilien elment.

-Nem is említetted, hogy ilyen jól összebarátkoztál azzal, aki elkapott.

-Mert nem kérdezted.

-Áh!

Ekkor ágyúdörrenés rázta meg a hajót. Jack és Raveena a kardjukért kaptak volna, de rájöttek, hogy nincs fegyverük. Felrohantak a fedélzetre. A kép, ami fogadta őket rettenetes volt. Brest felől füst szállt az ég felé. Három kalózhajó és jó pár Brit Kelet-Indiai Társaság-i hajó támadta a kikötőt, és őket.

Az egyik ágyúgolyó elvitte a főárbocot, egy másik a hajó orrát találta el. Több katona is meghalt. A hajó süllyedni kezdett.

-Meneküljenek!- Kiáltott nekik Emilien. Jack és Raveena két halott katonától elvette a kardját, és a vízbe vetették magukat.

Égő fadarabok mellett úszva kiértek a partra.

-Az a Lopakodó!- Mondta Raveena.

-Jobb, ha visszaszerezzük.- Javasolta Jack.

-Jó ötlet, de én arra utaltam, hogy Gray és…ÁÁÁ.- Hasított Raveena fejébe a fájdalom.

Jack döbbenten nézett a lányra, majd megpillantotta McDowellt.

Raveena a fájdalmat félresöpörte, és a férfinak támadt. Jack segíteni akart, de lekötötte egy másik alak.

-Most nem hagyom meglógni.- Írt le egy cikkcakkot Raveena, de McDowell kivédte. A kardjuk egymásnak feszült a magasban.

-Lehet, de megint nem most.- Azzal valamit ráfújt Raveenára, aki köhögni kezdett, és elejtette a kardját. Különböző rémes képeket kezdett látni, és átélni.

A lábait elhagyta az erő és a földre rogyott. Körülötte folyt a harc, és minden lángokban állt. Jack keresztül szúrta az ellenfelét.

-Ideje lenne megmenteni a hajót.- Szólt Raveenának.- Rav?- Fordult hátra, és akkor látta meg a lányt. Hozzárohant.- Mi van veled?

-Baj.- Szűrte a foga között Raveena.

Jack segített neki felállni. Körbenézett segítséget remélve, de nem látott senkit.

-Most jól jönne William.

-Hívtál?- Jelent meg Will. Jack meglepetten pislogott. Will nem pazarolta az időt magyarázatra.- Vidd fel a hajóra. Fedezlek titeket.

-Milyen hajóra?

-A Gyöngyre!- Rohant be Christina, és leszúrt egy katonát.

Jack nem szólt egy szót, sem, csak célba vette a Gyöngyöt, aminek a legénysége bátran harcolt. Jack felvitte Raveenát.

-Jack! Hála az égnek.

-Igen, igen. Jó lenne eltűnni innen!- Javasolta Jack, de akkor észbe kapott, hogy most nem ő a kapitány.

-Hallottad a parancsot!- Szólt Christina, és felrohant a hajóra, Will-lel.

-Mi az irány?

-A NYÍLT VÍZ!!!- Kiáltotta egyszerre Christina és Jack.

-Hangosabban, így is majd szétmegy a fejem.- Kérte Raveena neheztelően, és leült a padlóra.