22. Fejezet

Az átok megtörése

Christina úgy döntött ideje félretenni sérelmeit, mert így két másik embernek is fájdalmat okoz, akik nem érdemlik meg.

Fogta magát, és elindult Willék után.

Jack természetesen Raveenához ment, akivel Pintel volt.

-Kapitány.- Szalutált a kalóz.

-Jelen esetben nem. Hogy van?

-Volt már jobban is, de rosszabbul is.- Válaszolta Raveena gyengén.

Jack halványan elmosolyodott, és leült a lány mellé, aki a vállára hajtotta a fejét. Jack pedig odaadta neki a rumosüveget, amit magához vett a kabinfelé tartva.

-Mit mondott Tia?- Kérdezte Raveena, és visszaadta az üveget.

-Semmit, csak annyit, hogy, aki legyőzheti McDowellt, az a tengerben született újjá.

-Ki az a McDowell?

-A feketemágus.

-Áh. Legalább neve is van.- Sziszegte Raveena, mert megint látomást kapott.- Én ebbe beleőrülök.

-Nem fogsz. Christina tudja, hogyan segíthetünk.

-De nem hajlandó segíteni.- Lépett be Will.

-De hajlandó lesz.- Ígérte Jack.

-Jack, kérlek, végezz velem, mert én már ezt nem bírom.- Kérte Raveena.

-Azt már nem, hosszú távú terveim vannak még veled. Különben is, tudod, hogy nem szeretem, ha butaságokat beszélsz.- Simogatta a lány haját Jack, Will pedig leült az ágy másik oldalára.

-Én meg mit csinálnék a legjobb barátom nélkül?- Kérdezte Will, észre se vették a közben belépő Christinát.

-A Boszorkányok hagyatéka.- próbálta megtartani a semleges hangját Christina. A hármas egyszerre nézett a kalózra.

-Az halott ötlet, Mr. Swann megsémisítette.- Közölte Will.

-Hm. Van még egy lehetőség. Van egy tábla.

-Remélem nem egy ládában.- Morogta Jack.

-Én meg azt, hogy nincs átok rajta.- Mondta Raveena.

-Miért lenne átok valamin, ami megtör egy átkot?- Kérdezte Jack.

-Sose tudhatód.

-Nincs átok rajta. Ezen a táblán egy varázsige van. El kell mondani, és megtörik az átok.

-Hol a tábla?- Kérdezte Will.

-Nem tudom. De a Hatalom Kardjának megtalálói tudják.

-A Hatalom Kardja nem létezik.

-Ezt meg ki mondta nektek?- Kérdezte meglepődve Christina.

-Elizabeth… Nem mondott igazat?

-Még meglepődsz azok után, hogy áruló lett?- Kérdezte Jack Raveenát.

-Jogos… Te jó ég, hogy fájhat ennyire egy „P” égetése?

-Nem azért adják, hogy simogassák vele az embert.- Válaszolta Jack, és együtt érzően nézett a lányra.

-Hagyjuk…- Akart felállni Will.

-Ha azt mondod William, hogy pihenni, nagyon megverlek.- Vágott Raveena a férfi szavába, mert már nagyon unta, hogy mindenki babusgatni akarja, amit utált, mert ettől gyengének érezte magát.

-Rendben.- Ült vissza Will.

-Elizabeth azt mondta nektek, hogy ti magatok vagytok a kard?- Kérdezte Christina.

-Pontosan. És Davy Jones is.

-Neki nem érdeke, hogy megtaláljátok.

-Lizzy azt mondta, hogy Jack a Kompasz, Will a Kard, én a Térkép, ő pedig volt a Kulcs.

-Hogy találjuk meg a táblát, ha meghalt a Kulcs?- Kérdezte Christina.

-Egyszerűen.- Azzal Will odaadta a tájolót Jacknek.

-Miért vártok mindig segítséget attól a vacaktól, mikor nem működik?

-Dehogynem.- Vetett ellent Jack.- Északra mutat. Kivételesen.- tette hozzá.

-Jó.- Indult el Christina.- Nem jöttök?- Fordult hátra.

-Nem.- Vágta rá egyszerre Will és Jack. Christina vállat vont, és elment.

-Miért nem segítettek neki?- Kérdezte Raveena.

-Mert nem leszek a saját hajómon matróz.- Válaszolta Jack.

-Én meg csak támogatlak titeket.- Mondta jobb híján William.- Mit gondoltok a Kardról?

-Érdekes.

-Szerintem, előbb a Sárkánykönnyet szerezzük meg, és utána a kardot.- Javasolta Raveena.

-Okos ötlet.

Az iránytű végig észak felé mutatott. Mire lement a Nap, addigra Raveena belázasodott, és egyre rosszabbul érezte magát. Will felment a fedélzetre, és neki állt segíteni a legénységnek, s közben messziről elkerülte Christinát, aki a kormányt kezelte, mikor feltűnt előttük egy kis sziget, amin nem volt semmi, csak egy templom.

-Ez lehet az?- Kérdezte Christina.

-Biztosan.

-Szólok Jacknek.- Azzal a lány elindult. Közben arra gondolt, hogy miért ennyire biztos ebben William.

Belépve a kabinba sajnálattal nézett Raveenára, aki nem volt magánál, lázálma volt. Jack az arcát törölgette, egy ronggyal.

-Khm…- Köszörülte meg a torkát.- Megérkeztünk. Szóltam Gibbsnek. Ő majd vigyázz rá.

-Helyes.- Állt fel Jack.

-Egy templomban lesz.

-Jó, menjünk gyónni.- Azzal Jack ellépett Christina mellett, aki a kalóz után nézett, majd még Raveenához lépett.

-Ha végre újra rendben leszel, hosszan elbeszélgetünk.- Ígérte, majd ő is elment.

Christinát már várták a csónakban Jackék. Miután a lány leült, Will máris evezni kezdett.

-Honnan tudjátok, hogy jó helyen járunk?

-Tudjuk, legyen elég ennyi.- Válaszolta Will.

-Ugye nem azt várjátok, hogy megbízzak bennetek.

-Nem látom okát, miért ne tehetnéd. Sokkal inkább nekünk nem kéne bíznunk te benned. Mert hármunk közül te vagy,. Aki ellopta a hajóm.- Közölte Jack, és kiszállt a csónakból, amint partot értek.

-Várj! És ha csapda!- Szólt a kalóz után Christina, ugyanis Jack célirányosan megindult a templom felé.

-Akkor belesétálunk, és kivágjuk magunkat.- Mondta Will, és ő is neki indult.

-Ti felelőtlen, önfejű…Kalózok!- Morgott Christina, és utánuk futott. A két férfi már a fabejárat előtt állt, és az ajtót fürkészték, amibe három szimbólumot véstek, s a képek alatt egy-egy zár volt.

-Mégsem olyan könnyű?- Gúnyolódott Christy.- Menjetek arrébb! Ha rossz sorrendben fordítod el a zárakat, akkor három mérgezett nyilat találtok a melletekben.

-Ezt meg honnan tudod?- Kérdezte Jack.

-Ismerem a legendát.- Válaszolta Christina, miközben először a Skorpió alatti zárat fordította el az óramutató járásával ellentétes irányba, majd a Kobráét, s végül a Sólyomét. Az ajtó nyikorogva kitárult. A hármas kardot előreszegezve belépett.

A Templomot a keresztényekre jellemző freskókkal díszítették. Látszott, hogy régen jártak erre, mert a padok pókhálósak, és porosak voltak.

-Valakik már kifosztották.- Nézett körbe Will.

-Reméljük, hogy a legfontosabb kincset itt hagyták.- Fordult körbe Jack.

-Nem kell aggódnotok, itt van.- Mondta Christina, és az emelvényhez lépett.

-Nincs itt semmi.- Lépett mellé Jack.

-Még nincs. DILATO!- Parancsolta fennhangon. Az emelvény lassan elcsúszott, s a helyére emelkedett egy másik, rajta egy kőtáblával melybe, hatsoros latinszöveget véstek.

-Megvan, mehetünk.- Vette le Christina.

-Te itt maradsz.- Szegezte a nőnek a kardját Jack.

-Hogy mi?

-Vége a potyautazásnak kislány. Add ide a táblát!

Christina nem tudott, mit tenni. Csak magát hibáztathatta, erre számítania kellett volna. Dühösen a kalóz kezébe nyomta a táblát.

-Arra nem gondolsz, hogy nélkülem nem tudod megtörni az átkot?

-Megoldjuk valahogy.- Válaszolta Jack, és intett Willnek, hogy induljanak.

-Másképp is alakulhatott volna, magadnak köszönheted.- Mondta a kalózlánynak Will.

-Ne aggódj, nincs harag.- Szólt még vissza Jack, és a lányra csukta az ajtót.

-Tényleg itt akarod hagyni?- Kérdezte Will.

-Persze, mi se természetesebb.- Kezdte a vízbe tolni a csónakot Jack.- De te nem gondolod így, igaz-e?- Nézett vissza Willre, aki a Templom felé nézett.

-Nem, nem értek veled egyet.

-Törjük meg az átkot, és majd Raveena kimondja a döntő szót.- Javasolta Jack.- Áll az alku?

-Áll.- Ült be William, s evezni kezdtek.

A Fekete Gyöngyhöz érve, gyorsan felmásztak, a legénység kereste Christyt.

-És a kapitány?- Kérdezte az egyik kalóz.

-Én vagyok a kapitány.- Közölte Jack, és Will-lel a nyomában tovább indult.

-Hála, az égnek!- Mondta Ragetti.

Jack kopogás nélkül lépett be. Gibbs egyből felállt.

-Hogy van?

-Egyre rosszabbul. Sikerrel járt?

-Igen.- Mutatta a táblát fel Jack.- S még valami, visszaszereztem a hajót.

-Ennek igazán örülök, és mi lett Perl kisasszonnyal.

-Lemaradt, de még lehet, beér minket, most menj!

Gibbs bólintott, és elment.

-És most?- Kérdezte Will.

-Kell valaki, aki tud latinul.

-Christy tudna.

-Áh, már csak Christy?

-Jack!- Figyelmeztette Will Jacket, és elvette tőle a táblát.- Tudok egy kicsit latinul. Reménykedj, hogy elég legyen.

Jack elhúzta a száját, és reménykedett, amit nagyon jól csinált, mert Will le tudta fordítani a szöveget, mely röviden ennyi volt: Egy főzetet kellett csinálniuk, ebbe kamillát, rozmaringot, szemvidítófüvet, ciprust és ördöggyökeret főztek, majd egy óra múlva megitatták Raveenával. S vártak pár percet.

A feszült várakozás végén, Raveena kinyitotta a szemét, pislogott párat, majd felült.

-Vannak még látomásaid?- Kérdezte Jack.

-Az nincs, de hányingerem annál inkább.- Azzal Raveena kiugrott az ágyból, és elviharzott a két férfi mellett.

-Remélem, nem mérgeztük meg.- Morfondírozott Jack.

-Lehet, nem szemvidítófű volt?- Vetette fel Will, s a fedélzetre mentek, ahol Raveena állt a korlátnál.

-Mit itattatok velem?- Kérdezte.

-Egy főzetet, mi készítettük, és ezzel megtörtük az átkot.- Válaszolta Jack.

-Bár lehet valamit rosszul fordítottam.- Vallotta be Will, erre Jack úgy nézett rá, mint, aki menten megöli a tekintetével.

-Köszönöm.

-Elmúltak a látomások, és a fejfájás?

-Azok igen, de az émelygés még megmarad. Láthatnám a táblát?- Kérdezte Raveena.

-Nem bízol bennünk?- Játszott sértődöttséget Jack, és odaadta a táblát a lánynak.

-Hm, melyik szóra gondolsz Will?- Kérdezte a kalózlány.

-Erre.- Mutatott egy bonyolult szóra Will.

-Minek fordítottad?

- Szemvidítófű

Erre Raveena döbbenten ránézett, majd hangosan nevetni kezdett.

-Kedvesem, nagyon hiányzott a nevetésed, de elmondanád, mi ilyen mulatságos?- Kérdezte Jack.

-Menta. Egyszerű mentát kellett volna. Ez csak egy kifejezés rá, hogy Szemfű.

-Óh. Ne haragudj, de ugye nem lesz semmi bajod tőle?- Kérdezte Will.

-Nem, nem lesz.- Nyugtatta meg Raveena.- Hol van Christy?

-A Templomban maradt. Bezártam.- Felelte Jack.

-De miért? Még szükségünk van rá.

-Ezzel Will mellé álltál.

-He?

-Alkut kötöttünk. Jack ott akarta hagyni, én viszont nem. Megegyeztünk, hogy te mondod ki a döntő szót.

-Jó, visszamegyünk érte.- Döntött Raveena.- De a kapitány…

-Én vagyok.- Közölte Jack.

-Nagyon helyes.

-Kezdem azt hinni, hogy jó kapitány vagyok.

-Miért?

-Mert te vagy a harmadik, aki örül neki, de szerintem, csak Christina volt rossz kapitány.- Adott hangot véleményének Will.