24. Fejezet

Fegyverszünet

Raveena és Christy nem kímélte egymást. A Gyöngy legénysége nem rejtette véka alá, hogy kinek drukkolnak, fennhangon biztatták Raveenát, Christina emberei meg persze Christynek drukkoltak.

Már lassan félórája vívtak. Eddig mind ketten ügyesen védtek, és támadtak. Raveena Christy karját vette célba, de az kivédte, s Rav lábát akarta megszúrni, de nem járt sikerrel, így viszont támadási felületet hagyott Raveenának, aki ezt ki is használta, s megvágta ellenfele baloldalát.

-Vége!- Állt közéjük Gibbs, amint meglátta a vért.- Raveena Twain a kapitány!

-Nagyszerű.- Morogta Christina. Letépett egy darabot az ingjéből, és a sérülésére szorította.

-Mire vártok?! Hajóra! Indulunk!- Parancsolt az embereire Raveena.

-Mi az irány?- Kérdezte az egyik kalóz.

-A nyílt víz, egyelőre.- Felelte Raveena, majd Christinához fordult.- Gibbs ellátja a sérülésed.- Dugta vissza a hüvelyébe a kardját.

-Nem kell.- Fordított hátat Christina, s elindult a parton.

-Ne mártírkodj!- Rántotta maga felé Raveena a lányt.- Nem bírsz engem, és megértem, de nem hiheted, hogy ha tudom, akkor is hagyom meghalni az apádat.

-De pontosan ezt hiszem.- Rántotta ki a karját Raveena kezéből Christy, s tovább indult.

-Hova mész? A hajó erre van.

-Miért mennék veled?- Szólt, vissza se nézve Christina.

-Mert segítened kell.- Kiáltott utána Raveena.- Meg kell találnunk Jacket, és Willt, de az iránytű nélkül nehéz lesz.- Folytatta az érvelést. Christina megállt, és visszanézett.

-Ugyan, ne ámíts!- Mondta gúnyosan, s tovább indult.

-Kérlek!- Kiáltotta Raveena.- Nem veszíthetem el Jacket is.- Mondta elkeseredetten.- Abba belehalok.- Tette hozzá, és lemondóan, hogy ez se hatotta meg a lányt, elindult a Gyöngy felé.

Christina viszont sóhajtott egyet.

-Te tényleg szereted.- Fordult vissza Christina.

-Az nem kifejezés.- Szedte össze magát Raveena.

-Jó segítek, de van egy feltételem.- Indult vissza Christy.

-Hallgatlak.

-Mostantól a társatok vagyok, s mint ilyen, ezért többé nem vertek át.

-Ezt nem ígérhetem, mert mi egymást is átverjük, főleg Jackkel, pedig együtt vagyunk, de teljes jogú tagja leszel a Gyöngynek.- Ígérte Raveena, és kezet nyújtott Christinának, aki belecsapott.

-Jobb, ha indulunk.- Javasolta Christy.

A két kalózlány felment a fedélzetre, s a következő dagállyal kifutottak.

A nyílt vízen járva, Raveena a hajó korlátjánál állva, próbálta behatárolni, hol lehet Jack. Behunyta a szemét, és erősen koncentrált a kalózra, úgy, mint nem is olyan régen Grayre, csakhogy most nem járt sikerrel.

-Nem hangolódsz elégé rá.- Szólt neki Christina, aki a kormányt kezelte.

-Hidd el, ennél jobban már nem is lehet Jackre hangolódni.- Nézett hátra Rav.

-Ne rá, hanem arra, hogy hol lehet. Te Jack Sparrowra, a szerelmedre gondolsz, hogy mennyire szereted, de most nem erre kell!

-Igazad van.- Húzta el a száját Raveena. Vett egy mély levegőt, és visszafordult a tenger felé.- Jack Sparrow! Merre vagy?- Suttogta maga elé lehunyt szempillával. Az enyhe meleg tengeri szellő simogatta az arcát, majd úgy érezte, mintha felkapta volna a fedélzetről, s repülne. Lassan kibontakozott előtte egy kép, egy jól ismert szigetről.

-Bukanérok!- Pattant fel a szeme.

-Hol?- Nézett körbe rémülten az egyik kalóz.

-Sehol te bolond! Hozzájuk kell mennünk, az ő szigetükön van Jack. Hallottad Christy?

-Hallottam ám!- Azzal elforgatta a kormánykereket jobbra.- Willt is keresd meg!

-Őt nem tudom. A Térkép csak a Kompasztót tudja megtalálni. A Karadot pedig csak a Kulcs.

-Vagy a Kincs.

-Kincs?- Lépett fel Christina mellé Raveena.

-Persze. A Kincs az úgy nevezett pótember.

-És ki a Kincs?

-Azt nem tudom. Hogy találjuk meg Willt?

-Az iránytűvel.

-Mire jó, azaz iránytű? Mindig attól vártok segítséget, pedig ócskaság.

-Nem, különleges. Arra a dologra mutat, amire a legjobban vágyunk.

-Hű, ez pompás!

-Igen az, feltéve, ha tudod, mit akarsz.- A két lány egymásra nevetet, majd gyorsan észbe kaptak. Beállt közöttük a kínos csend.

-Christy! Sajnálom.- Törte meg a csendet Raveena.

-Tudom, én is sajnálom.- Sóhajtott Christina.

-Valaha meg fogsz bocsátani?

-Egyszer talán. Ám addig még sok időnek el kell telnie. Annyi viszont már biztos, hogy nem akarlak megölni.

-Ennek igazán örülök.