26. Fejezet

A Kincs álmai

Raveena hiába bizonygatta, hogy nincs semmi baja, Jack hajthatatlan volt, és addig beszélte tele a lány fejét, szörnyűbbnél szörnyűbb lehetséges következményekkel, hogy végül csak beadta a derekát, és hagyta, hogy Jack fertőtlenítse a sebét.

Persze közben hallgatnia kellett Jacktől, hogy milyen felelőtlenség volt ez tőle, és igazán felnőhetne már, továbbá meg kellett ígérnie, hogy többé nem csinál ilyet.

-Komolyan mondom egyszer meg fogok őrülni tőled.- Mondta Jack.

-Én meg a te kioktatásodtól, fogok kiakadni.- Vágott vissza Raveena.- Mellesleg nem értem, hogy miért akadtál ki.

-Mert rád kellett lőnöm!- Tagolta Jack.

-Inkább örülnöd kéne, hogy ennyire bízom benned, hogy tudom, nem lőnél le.

Jack csak pislogott.

-Te mindig találsz egy másik magyarázatot.- Mosolyodott el Jack.

-Hiszen, ismersz.- Kacsintott a kalózra Raveena, és felállt.- Találjuk meg Willt is.

-Utána szépen elmeséled, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk.

-Elvesztetted a fonalat?- Lépett fel a fedélzetre Raveena.

-Kicsit.- Vallotta be Jack.

Christina az elülső kasztellen állt, és a vidéket kémlelve morfondírozott.

-Kibékültettek?- Kérdezte Jack Christina felé nézve.

-Nem, de már hajlandóságot mutatunk felé.- Válaszolta Raveena, és fellépett a kasztellre.- Mind jár az eszed?

-Nem fontos. Tudjátok, merre van William?- Fordult a két kalóz felé Christina.

-Még nem, de máris tudni fogjuk, mert…- Vette elő Jack az iránytűt, és már bele fogott volna a nagy titok mesélésébe, de Raveena a szavába vágott.

-Ne fáradj, már tudja.

-Áh, hát jó, ha lepcses kisasszony, már elcsicseregte, akkor mindegy.

-Az előbb még őrültlány voltam.

-Az is vagy.- Nyugtatta meg Jack a lányt, és egymásra vigyorogtak.

-Hihetetlenek vagytok.- Ingatta a fejét Christina.

-Pedig mi igaziak vagyunk.- Nyitotta fel a tájolót Jack, és összevonta a szemöldökét.

-Úgy látom, tényleg elvesztetted a fonalat.- Jegyezte meg Raveena, mert az iránytű összevissza mutatott.

-Mondtam.- Adta át Raveenának Jack a műszert, aki lecsukta, majd felnyitotta.

-Óh.- Húzta el a száját a lány, mert ugyanaz történt, mint az előbb.

-Azt mondtad te érted.

-Értem is.

-De nem eszerint. Miss. Perl?

-Én nem Willre vágyom.- Emelte fel tiltakozóan a kezeit a lány.

-Ebben nem kételkedem.- Mondta Jack.- Raveena?

-Nem tudom. Fáradt vagyok gondolkodni.

-Javaslom, aludjunk. Reggel kitalálunk valamit.- Vetette fel Jack.

A két nő egyetértően bólintott.

-Te nem jössz?- Kérdezte Raveena Christinától, aki nem mozdult.

-Kicsit még maradok.

-Jó éjt!- Azzal Raveena Jackbe karolt, és elvonultak aludni.

Christina pedig visszanézett a tengerre, és egy szenvedélyes szerelmes számot kezdett énekelni, amit évekkel ezelőtt ő költött, egy ismereten férfihoz. Leült a padlóra, s míg lement a Nap az ének megtöltötte a kalózhajót. Christina lehunyta a szemét, és egyre halkabban énekelt, míg végül elaludt.

Álmában egy másik kalózhajón volt, melynek a neve: Anna Királynő bosszúja.

Az egykori rabszolgahajót 40 ágyúval szerelték fel. Will a fedélzeten volt, és a fedélzetet kellett súrolna, plusz más másodtiszt béli munkát. Ha nem végezte, jól a dolgát, akkor büntetést kapott. Christina végig nézte, hogy a fiatalkalóz, bár már három napja nem aludt, mégis kitart. Ő volt az, akivel már évek óta az álmaiban volt. Christy szeretett volna segíteni neki, de nem tudott, mert Will nem látta.

-Christy!- Hallotta Raveena hangját a lány, és lassan kinyitotta a szemét.

-Mi az? Még este van.- Mondta, és felült. Körülöttük vaksötét uralkodott.

-Igen, de hűvös van. Meg fogsz fázni.

-Te miért nem alszol?- Állt fel Christina.

-Alszom én. Na jó, igazág szerint rosszat álmodta, néhány hónapja történt valami, ami miatt néha rémálmom van, ilyenkor fel kell jönnöm, hogy megnyugodjak.

-Értem.

-Mit álmodtál?

-Semmit.- Vágta rá a lány.

-Dehogynem, hallottam, hogy motyogsz álmodban. Azt mondogattad, hogy megmentelek.

-Ja. Csak a szokásos ismeretlen férfival álmodtam.

-Valóban?- Csillant fel kíváncsian a szeme Raveenának, és leült a lány mellé.

-Valóban, de most Will volt. Anna királynő bosszúja, nevű hajón. Mond ez neked valamit.

-Feketeszakáll hajója. Mindenki elkerüli, aki teheti.- Mondta Jack, és leült hozzájuk.- Hova tűntél?

-A szokásos.- Felelte Raveena, és Jack vállára hajtotta a fejét.- Van egy elméletem.

-Mi lenne az?- Kérdezte Christina.

-Te vagy a Kincs.

-Én?!

-Igen te. Akkor kezdődtek az álmaid, mikor az enyémek Jackről, csak én tudtam, kiről álmodom, te pedig nem. Csak azt, hogy nagyon szereted, de reggel nem tudtad felidézni az arcát. Most pedig tudod, hogy eddig is róla álmodtál, és azt is tudod ki ő, William Turner.

-Ugyan, ez butaság!

-Legutóbb miket álmodtál az ismeretlen szerelmedről?- Kérdezte Jack.

Christina nagyot sóhajtott, és belement a játékba.

-Egy esős estén, egy undorító polipképű alak kényszeríttette az apját, hogy korbácsolja meg. Előtte, egy kalózzal vívott egy műhelyben.

-Ezt én is álmodtam! Jack és Will volt.- Szólt közbe Raveena.

-A korbácsolás is William, Jones hajóján.- Jegyezte meg Jack.

Christina elhúzta a száját.

-Legutóbb… Te jó ég!

-Mi az?

-Legutóbb egy nővel harcolt, akit végül megölt.

-Elizabeth.

-Igazatok van. Tényleg Will a férfi az álmomból.- Törődött bele a kalózlány.- Én vagyok a Kincs.

-Mert Kincs nem csak aranyból és ezüstből lehet.- Állt fel Jack, és odaadta a tájolót Christinának, aki kinyitotta. Az irány egyértelműen délnyugat volt.

-Megyek a kormányhoz.- Állt fel Christina, és elment.

-Nem is mondtátok, hogy neki is vannak álmai.

-Eszembe se jutott, hogy Will az, akiről álmodik, nálam egyértelmű volt, hogy te vagy.- felelte Raveena.