30. Fejezet

A szellemes sziget

A Fekete Gyöngy szabályosan átszáguldott a szigeten. A hullám, ami beterítette Jacket, és Raveenát, elsodorta őket a sziget túl partjára, ahol megfeneklett a hajó.

A főárboc eltört, a vitorlák elszakadtak, a hajótesten több lyuk éktelenkedett.

Raveena a kormánykeréknél feküdt. Jacket a hullám a fedélzetre dobta.

Mind a ketten eszméletlenek voltak. Raveena percekkel később kezdett magához térni. Kinyitotta a szemét, miközben köhögni kezdett. Lassan kitisztult előtte a kép.

-Óh, te jó ég.- Motyogta, és lassan felállt. A válla sajgott, és fájt a tüdeje a víztől, amit nyelt.

Körbenézett a hajón, és magában nyugtázta, hogy csoda, hogy nem süllyedtek el.

-Jack!- Rémült meg, és a lebotorkált a fedélzetre, az ájult kalózhoz.

Raveena őrülten dobogó szívvel térdelt le, és érintette meg Jack pulzusát, és megnyugodva nyugtázta, hogy él.

A kalóz kinyitott a szemét, és a lányra nézett.

-Úgy látom nem haltam meg, vagy igen, és te is.- Mondta és fel akart ülni, de a jobb alkarjába hirtelen fájdalom hasított.

-Mind ketten élünk.- nyugtatta meg Raveena.- Mutasd a kezed!- Azzal feltűrte Jack ing ujját. A kalóz karján egy mély vágás vérzett.

-Súlyos?

-Hát, egy kicsit. Máris elintézem.- Azzal Raveena felállt, és rumot keresett.

Jack addig körbe hordozta a tekintetét a hajóján. Nagyon felbosszantotta, amit látott. Raveena pár perccel ért vissza, kezében a rummal, és egy darab ronggyal.

-Ez fájni fog.- Figyelmeztette előre.

-Ennél a látványnál fájóbb már nem lehet.- Morogta a kalóz, de azért szentségelt, ahogy Rav rumot öntött a sebre.

-Mondtam.- Morogta Raveena.

-Mint, ahogy én neked, hogy ugorj.

-Veszekedni akarsz?- Vonta fel a szemöldökét Raveena. Igazság szerint neki is ehhez volt leginkább kedve.

-Meglehet. Miért nem ugortál, mikor azt parancsoltam?

-Egy: Mert nem voltam hajlandó ott hagyni téged, tudod, erről szól a kapcsolat. Kettő: Ki mondta, hogy parancsolhatsz nekem? Szabad ember vagyok!- Emelte fel a hangját Raveena.

-Ki mondta, hogy én a hajón maradok? És nagyon is, hogy parancsolhatok neked, mer én vagyok a kapitány.

-Ismerlek, és nem ugortál volna.- Tekerte a rongyot Jack karjára Raveena.- Óh, és tudod mit, kapitány? Parancsolgass, csak keress valakit, akinek tudsz!- Azzal erősen meghúzta a rongyot, és csomót kötött rá. Ebbe a műveletbe viszont Jack megint, felordított. Raveena pedig, mint, aki jól végezte a dolgát felállt.

-Meg is halhattunk volna!- Állt fel Jack is.- Hidd el egyáltalán nem jó érzés.

-Képzeld, tudom! 12 éve elég volt egy percre halottnak lennem, hogy tudjam.- Fordult Jackkel szembe szikrázó tekintettel Rav, majd kihasználva Jack döbbenetét sarkon fordult, és elindult le a hajóról.

-Hova mész?- Kiáltott utána Jack, de Raveena válaszra se méltatta.

Neki indult a szigetnek, amin a hegyek, dombok uralkodtak. A sűrű erdő szélére érve két út közül választhatott. Jobbra indult, ami bevezetett a sötét erdő belsejébe.

Miközben gyalogolt hangosan füstölgött.

-Még a végén én leszek a hibás, mert ide kerültünk. Ő volt, aki ezt az irányt mondta. Hát, akkor az egész miatt ő a hibás. Abban viszont ezek szerint én vagyok, hogy többre értékeltem a kapcsolatunkat. Elvárta volna, hogy ugorjak? Jó! Legközelebb majd így lesz. Vagyis nem! Mert nem lesz legközebb. Elegem van ebből az ostoba önfejű kalózból!- Rúgott bele egy kőbe.- Még hogy ugort volna, tudom, hogy nem. Neki a Gyöngy a mindene, biztos rajta maradt volna. Különben meg…- Szakadt meg a dühöngésben Raveena. Látomása támadt. Saját magát látta, hogy vív valakivel, és alul marad.

-Csodás! Már csak ez hiányzott!- Morogta, és félre lökött az útjából egy faágat.

Jack körbe járta a Fekete Gyöngyöt, és akárcsak Raveena ő is dühöngött.

-Önfejű, makacs, kalóz! Mióta csak része lett a napjaimnak minden nap csinál valami ostobaságot. Ha gyereknek is ilyen volt, akkor nem tudom, hogy tudták a szülei elviselni. Gondolhattam volna, hogy önfejű, már 11 évvel ezelőtt…- Hallgatott el Jack, és eszébe jutott, amit Tia mondott. McDowellt csak az győzheti le, aki a tengerben született ujjá. Majd Raveena előbbi mondata, hogy egy percig halott volt, mikor a tengerbe esett.

Jack megértette, hogy a lány az egyetlen, aki le tudja győzni a feketemágust.

Úgy döntött jobb, ha a lány után megy. El is indult. Ő a kettéváló útnál a baloldalit választotta.

Percekig tartó gyaloglás, morfondírozás, dühöngés, után mind a ketten egy udvarban találták magukat, ami egy emeletes villához tartozott.

Raveena neheztelően sóhajtott. Jack viszont nyugodtan közeledett felé.

-Mi van, már egy percre se lehet maga az ember?- Kérdezte Raveena mérgesen.

Jack nem válaszolt, hanem átölelte a lány derekát, és maghoz bilincselve megcsókolta, aki értetlenül fogadta.

-Igazad volt.- Mondta magyarázatképen Jack, és megcirógatta a lány arcát.- Nem akartam ugrani.

-Mondtam én.- Mondta semleges hangon Raveena.

-Nem értelek, miért nem mentetted a saját életed?

-Mert nem vagyok Elizabeth Swann, aki csak játszik veled. Vagy talán nekem is a hajódhoz kellett volna bilincselnem téged, és nyugodt szívvel otthagyni?- Kérdezte Raveena éles hangon.

-Nem.- Látta be Jack.- Béke?

-Lehet rád haragudni?- Mosolyodott el Raveena, és egy gyors csókot adott a kalóznak.

Jack visszamosolygott a lányra.

-Nézzük, meg hol vagyunk!- javasolta Jack.

-Jó.- Egyezett bele Raveena, és úgy döntött a látomását megtartja egyelőre magának.

Az ósdi villa nem tűnt nagyon elhanyagoltnak.

A bejárati ajtó tölgyfából készült, s különböző vésések díszítették, melyek között a templomon található szimbólumok is szerepeltek.

-Sejtésem szerint nem véletlenül kötöttünk ki itt.

-A kikötés erős túlzás.- Jegyezte meg Jack.

Raveena egyetértően hümmögött.

-Bemegyünk?- Kérdezte Raveena.

-Menjünk, hátha találunk rumot, és valami kincset. Talán vitorlavásznat.

-Vagy élelmet.- nyitott volna be Raveena, de az ajtó magától feltárult.

A két kalóz egymásra nézett, és a biztonság kedvéért elővették a kardjukat, úgy léptek be. Egyből egy tágas teremben találták magukat, ahonnan meredek lépcső vezetett az emeletre. Jobb és baloldalon újabb terem nyílt.

-Enyém a jobb oldal.- Mondta Raveena.

-Szólj, ha baj van.- Bólintott Jack és elvállt a lánytól.

Raveena egy, talán, öltözködő szobában találta magát, ahol hatalmas fésülködő asztal állt, és egy ágy, ami fölött falikép lógott. A kalózlány közelebbről is szemügyrevette a képet, amin egy nő, és egy férfi ölelte át egymást.

Raveena szeme elkerekedett. A nő ugyanis kiköpött ő volt, a férfi pedig Jack.

Raveena szólni akart Jacknek, de akkor a képből egy áttetsző alak kiszállt, és Raveenába szállt, akinek ezután a zöld szeme elsötétült.

A másik terem társalkodó volt. A nagy körasztal mellett 13 szék állt, porosan. Jack talált az asztalon egy papiruszt, amire a következőt írták:

„Harc, Szerelem két erős kapocs.

Ki ezt most olvasod, kardodba kapaszkodj!

Sárkánykardod megleled, ha a helyeset cselekeded.”

Jack felhorkant, és letette a tekercset. Úgy döntött nincs itt semmi értékes.

-Rav, te találtál valamit?- Kérdezte, miközben a terem felé tartott. Ekkor azonban a háta mögül Raveena leugrott az első emeletről, és a kardjával Jackre támadt, aki éppen hogy ki tudta védeni.

-Mi ütött beléd?- Védett Jack.

Raveena válaszát azonban nem értette, mert latinul beszélt. Az öltözködő terem képéről újabb árny vált ki, ami Jacket szállta meg. Ő is hasonlóan reagált, mint Raveena, s most már, ő is támadott.