31. Fejezet

A próba

Jack és Raveena eszében csak az rossz emlékeke jártak. Mind a ketten elfelejtették, hogy mennyi mindent éltek már át együtt, hányszor mentették meg egymás életét.

Csak arra emlékeztek mikor keresztbe tettek egymásnak. Ebből úgy ítélték meg, hogy egymás legnagyobb ellenfeleik.

Raveena és Jack ügyesen kivédte a másik támadását.

Valahonnan gyors, félelmetes zene szólt, ami megtöltötte az egész villát.

A két kalóz már kezdett fáradt, de még mindig erőteljesen támadtak.

Raveena Jack oldalát vette célba, de az ügyesen kivédte, és egyúttal támadást indított a lány válla felé, amit ő védett ki.

Egy ugrással Rav az emeleten termet, Jack követte, és alig, hogy földre érkezett, máris támadt.

A harc közben latinul beszéltek.

-Nem szerzed meg a kincset te nyomorult!- Mondta Raveena, és mellkason rúgta Jacket.

-De te se!- Azzal Jack egy gyors támadó sorozatot indított a lány ellen, aki alig bírta kivédeni. Jack kiütötte a lány kezéből a kardot, és a fakorláthoz szorítva a torkának szegezve a kardot.

-Tessék, ölj csak meg!- Sziszegte undorodva Raveena.

Jack viszont a lányszemébe nézve valahogy nem utálatot kezdet érezni, hanem egyre jobban úgy érezte, hogy ez így nem stimmel.

Hirtelen újra eszébe jutottak, a szép dolgok is. A szellem, ami megszállta, elhagyta.

El akarta venni a kardot a lány torkától, de akkor a korlát kiszakadt a helyéből, Raveena pedig zuhanni kezdett a földszint felé, ahol éles lándzsák emelkedtek ki a padlóból.

Jack a jó reflexeinek köszönhetően elkapta Raveena csuklóját.

A lány rémülten nézett le.

-Felhúzlak.

-Mégis miért tennéd? Hogy utána te ölj meg, akkor már inkább ez a vég.- Azzal elengedte Jack kezét.

-Emlékezz az Istenért Raveena!- Sziszegte a fogai között Jack, aki már alig bírta tartani a lányt, főleg, mert a sérült kezével fogta.

Raveena viszont csak azzal törődött, hogy a biztos halál vár rá.

Jack összeszedte minden erejét, és felrántott a lányt, miközben fájdalom nyílalt a karjába.

Mind a ketten a padlóra estek.

Raveena felugrott a kardjáért.

-Azt már nem.- Közölte Jack, és elgáncsolta a lányt, aki elzuhant a padlón.

Jack felállt, és mielőtt Raveena is feltápászkodott volna, neki szegezte a kardját.

-Térj észhez!- Parancsolt rá Jack.

-Óh, én nagyon is az eszemnél vagyok!

-Nem, nem vagy, Raveena.

-Úgy látom te nem vagy eszednél! A nevem Aida!

-Erről beszélek! A neved Raveena Twain, és a társam vagy… minden tekintetben. Fogod?

Raveena összevont szemöldökkel nézett Jackre, és láthatóan elgondolkodott, majd felcsillant a szeme a felismeréstől.

Neki is eszébe jutottak a szép dolgok. A szellem kiszállt belőle, és eltűnt.

-Jack?

-Raveena?- Kérdezte óvatosan Jack.

-Vidd a kardod a torkomtól.- javasolta a lány.

Jack így is tett, de azért gyanakodva nézett a lányra.

-Mi történt az előbb?- Kérdezte Jack.

-Nem tudom. Az egyik pillanatban még egy képet nézek, a következőben képszakadás.

-Rám támadtál. Utána pedig én te rád.

-Mi ez a zene?

Jack vállat vont.

-Milyen képet néztél?

-Gyere! Megmutatom.- Azzal Raveena leindult a lépcsőn. A földszint padlója olyan volt, mint rég. Bementek az öltözködő terembe.

-Az ott!

-Az ott?- Kérdezte Jack a képre nézve.

-Igen, az ott.- Bólintott Raveena.

-De hisz… Ezek…mint…- Vette le Jack, és közelebbről is megnézte.

-Te és én. Szólni akartam, mikor valami szellemféle kijött belőle.

Jack gyorsan ledobta az ágyra a képet.

-Na és veled, mi történt?- Kérdezte Raveena.

-Csak egy tekercs. Gyere!- Azzal el akart indulni, de Raveena tekintetét látva megállt.- Mi az? Mit nem mondasz el?

-Semmi. Csak…

-Rav!- Szólt türelmetlenül Jack.

-Látomásom volt, mikor egyedül gyalogoltam. Vívtam valakivel, aki megölt.

-És ezt miért nem mondtad eddig?!

-Mégis mikor mondtam volna?

-Ez igaz.

-Amúgy már mindegy. Mert megtörtént. Veled harcoltam.

-És meg kellett volna, öljelek?

-Igen. A látomás szerint. Mi folyik itt Jack?

-Mond meg inkább te. Elvégre te vagy a boszorkány!

-Jogos. Hagyj, nézzem meg azt a tekercset.- Indult el Raveena Jack mellett.

A másik teremben még mindig az asztalon feküdt az írás. Raveena felemelte és elolvasta.

-Jack! Itt van a Sárkánykard. Próbát kell érte kiállnunk, és csak akkor szerezhetjük meg. Ezek szerint a próba az volt, hogy a fontosabb emberi értéket választjuk-e. Hogy vagyunk-e annyira fontosak egymásnak, hogy az legyőzi a kapzsiságunk.

-Na, és kiálltuk a próbát?- Kérdezte Jack.

A válasz erre nem Raveenától érkezett. A két kalóz alatt megnyílt a padló, és az alagsorba zuhantak.