32. Fejezet

Sárkánykard

Will és Christina kiúsztak a partra. Nagy nehezen kimásztak.

-Keressük meg Jacket és Raveenát.- Indult egyből a hegyek felé Will.

Christina utána sietett, és megfogta a kalóz karját.

-Will! Te is láttad. Ezt nem élték túl. Meghaltak.

-Tévedsz!- Rántotta el a kezét Christyéből William.- Jack Sparrowwal, és Raveena Twainnel, nem lehet ilyen egyszerűen elbánni.

-Én is azt szeretném a legjobban, hogy éljenek, de ez már nem lehetséges.

-Jack már egyszer megúszta a halált, pedig az ennél sokkalta rémesebb helyzet volt.

-Hallottam róla. S Raveena is megúszta már egyszer, de most nem.

-De!

-Nem!

-Csinálj, amit akarsz! Én megyek, megmentem őket.- Indult tovább Will.

-Miért hiszed, hogy mindig meg kell mentened mindenkit?! Az istenért kalóz vagy!!- Kiabálta Christina.

-Te meg boszorkány! Tudtommal neked kéne csak igazán a keresésükre indulnod!- Kiabált vissza Will.

Christy rosszallóan fújt egyet, és a fejét ingatta, mikor a távolba megpillantotta az ismerős hajót.

-Talán igazad van.

Will követte a lány tekintetét.

-Az a Gyöngy.- Kezdett rohanni a hajó felé Will.

-Inkább, ami maradt belőle. Várj már meg!- Lódult meg a kalózlány.

Öt perci rohanás után Will felugrott a Gyöngyre. Christina kicsit lemaradva tőle érkezett meg.

-Biztosan itt vannak. Nézzük át a hajót.- Javasolta Will.

-Van egy tippem, hogy a kabinban lesznek bezárkózva.- Somolygott Christy. William most először látta elmosolyodni a lányt, és ennek nagyon megörült. Visszamosolygott rá.

-Nem hinném. Sokkal inkább összevitatkozta, majd kibékülte. Náluk ez a szokás.

-Óh, de a vita után, édes a kibékülés.- kacsintott Christina.

-Ezzel nem vitatkozom. Nézzünk körül!

A két kalóz átkutatta az egész hajót, de nem találták a két társukat. Csak Christina a fedélzeten vércseppeket.

-William!- Szólt a férfinak.

-Megtaláltad őket?- Kérdezte Will a lány mellé sietve.

-Csak a vérüket.- Mondta elkeseredetten Christina.

-Ez még nem jelenti azt, hogy meghaltak.

-De még kevésbé azt, hogy élnek.- Vetett ellent Christina.

-Lehet, csak egy kis karcolás esett az egyikükön. Ha halottak lennének, itt lennének.- Fordította maga felé a lányt Will, és szelíd mozdulattal elsimította a lány haját, az arcából.

-De, ha csak, ha a hajót dobta ki a víz?

-Gondolkodj optimistán. Mindig a legrosszabbra számítasz.

-Így legalább ritkán lepődök meg.- Mutatott rá az igazságra Christy, és a kalóz szemébe nézett.

-Ebben igazad van.- Látta be Will.

Christy elhúzta a száját. A két kalóz lassan megcsókolta egymást.

Jack és Raveena legalább öt métert zuhant. Az alagsorban Raveena Jackre esett, aki viszont a kemény padlón ért földet.

Raveena kuncogni kezdett.

-Örülök, hogy ilyen jól mulatsz.- Morogta Jack.

-Már kínomban. Jól vagy?- Akart felállni Raveena.

-Inkább úgy fogalmazok, hogy voltam már rosszabbul. Maradj itt még egy kicsit.- Húzta vissza a lányt Jack, és átölelte.- Így már sokkal jobb.

-Kalóz.- Hajtotta Raveena, Jack mellkasára a fejét.

-Te meg boszorkány vagy.

-Jó lenne, ha végre kijutnánk innen, és visszamennénk a hajóra. Álmos vagyok.

-Támogatom ezt az ötletedet, de nem azért, mert fáradt vagyok.- Simogatta a lány hátát Jack.

-Jack!- Nevetett Raveena, és egy csókot nyomott a kalóz szájára.- Nézzük meg, hova jutottunk?- Állt fel Raveena.

-Legyen.- Állt fel Jack.- Sötét van.

-Nyisd ki a szemed.- javasolta Raveena, és elindult.

-Hova mész?

-Érzem, hogy erre kell menni. Tudod, én vagyok a Térkép.

Jack egyetértően bólintott, és a lány után sétált. Együtt léptek be egy kisebb terembe, ahol természetfeletti fény uralkodott. A két kalóz hunyorogva lépett. Rémülten kapták az ajtó felé a fejüket, ami becsapódott. A fény lassan tompult, s hamarosan normális erejűvé vált.

A terem falaira különböző képeket festettek. Volt köztük sárkányok, kardozó férfiak. Raveena és Jack jól körbenézett.

-Rav!- Szólt a lánynak Jack, és az egyik rajzot nézte meg tűzestesebben.

-Hm?- Lépett hozzá Raveena.

-Ez a kép. Hasonlít arra, ami fent volt.

-Ezen is mi vagyunk.- Értett egyet Raveena.

A képen Jack egy kardot fogott, amit ismeretlen jelek díszítettek. Raveena mellette állt kezén egy Sárkányformáló a karkötővel, ami színarany. A szeme olyan zölden ragyog, mint a smaragd. Mind a kettőjüket fehérfény öleli körbe.

-Itt van.- Suttogta Raveena.

-Tudom.- Fogta meg Jack Raveena kezét. Nem tudta mit cselekszik, mert az ösztöneire hagyatkozott. Magához húzta a lányt, és átölelte a derekát.

Raveena is tudta, hogy így kell tenniük, neki is a tudatalattija a súgta.

-Megvédelek mindentől.- Ígérte Jack.

-Megvédelek mindenkitől.- Ígérte Raveena.

-És legyőzzük a Feketemágust!- Esküdtek meg fennhangon, őszintén.

-Úgy legyen!- Mondta egy hang. A padló szétnyílt, és egy emelvény emelkedett ki a mélyből, melyen a kard, és a karkötő ragyogott

A padló összezárult. Jack és Raveena óvatosan léptek az emelvényhez. Jack levette a kardot, ami tömény ezüstből volt. Idegen jelek díszítették, s egy sárkányt véstek a nyelébe.

Raveena a karkötött vette el, ami színaranyból készült. Ahogy mondták, egy sárkányt ábrázolt, aminek a szeme helyére egy-egy smaragdot raktak. A lány felhúzta a csuklótól könyökig érő fegyvert, ami szinte a bőrébe égett. Jack tett egy-két mozdulatot a karddal, aminek tökéletes volt, az egyensúlya.

Raveena megérintette az egyik smaragdot, aminek hatására a dísz felsőrésze szétnyílt, és egy nyílvessző emelkedett ki. Raveena megnyomott egy másik gombot, ami a pikkely része volt, a nyíl visszasüllyedt az eredeti helyére.

-Ez varázslatos.- Mondta Raveena.

-Még nem egészen. A könny.- Mutatott rá Jack.

-Igaz. Akarod?

Jack bólintott. Raveena végigsimított a másik smaragdon, ami elmozdult. A mélyedésben folyadék volt, amibe Jack a mutatott ujját tette, majd a Raveena homlokára kente. A lány szeme teljesen zölddé változott. Érezte, hogy elárasztja a mágikuserő. Hirtelen ezernél is több varázsigét tudott.

-Na?- Kérdezte Jack a lányt, mikor újra a régi lett.

-Kismillió varázsigével van tele a fejem.- Mosolygott a lány.- Te?

-Olyan trükköket tudok, hogy bárkit legyőzök.

-Sikerült.- ugrott Jack nyakába Raveena.

-Tudom. De még nem végeztünk. Ki kell jutnunk innen, megkeresnünk Willéket, és le kell győznöd McDowellt.

-Nekem?

-Te vagy, aki a tengerbe születtél újra. Azt mondtad, meghaltál.

-Tényleg.- Értett egyet Raveena.- De, ha jobban belegondolsz te is. Attól, hogy a Kraken ebédje lettél, még a tengerben haltál meg, és születtél újjá. Nekünk kell legyőznünk McDowellt. Grayt pedig Willnek és Christinának.

-Teljesen igaz. Jussunk ki innen.

-Máris.- Azzal Raveena elmondott egy varázsigét latinul. A két kalóz eltűnt, és a szabadba jelentek meg újra.

Jack csak pislogott.

-Menjünk vissza a hajóhoz.

-Tudsz olyan varázsigét, amitől teljesen meggyógyul?

Raveena elnevette magát.

-Az egy hajó. Nem tud meggyógyulni, de igen, ki tudom javítani a sérüléseket.

-Ne beszélj így róla! Nagyon is, hogy van lelke.- Szólt a lányra Jack, aki erre csak hangosan nevetett.