Egy új kaland kezdete
2006.10.16. 18:15
Karib-tenger kalózai: A hírnökök öröksége
Előszó
Miután Will és Elizabeth Barbarossa vezetésével elhajóztak a világ-végéig és tovább, meglelték Jack Sparrow kapitányt és imádott hajóját a Fekete Gyöngyöt.
Ezek után egy nagy harc következett be Barbarossa és Jack között. A legnagyobb összecsapás mégis Davy Jones és Jack között zajlott le, ami eldöntötte mindkettejük sorsát…
I. Fejezet.
Egy új kaland kezdete
Kalandjuk végeztével visszaindultak Port Royal-ba (a 3. rész történései után). A visszaúton megálltak egy kikötőben. Jack kihasználva a „pihenőt” Willhez ment.
- Will, cimbora!
- Állj meg! – szólt rá a rosszat sejtő fiú. – Nekem valami nem tetszik.
- Csak szólni akartam, hogy visszamegyek, mert van még egy elintézetlen ügyem. Itt valahol… az iránytű tudja merre menjek… vagyis azt hiszem.
- Ahogy akarod Jack. De látogass meg minket Port Royalban. De ne mostanában. – szólt rá William a kalózra.
- Jó. Persze. De rum legyen!
- Mr. Sparrow. Maga még mindig csak a rumra gondol? – lépett oda Elizabeth.
- Nem. Nem csak arra. Másra is, de most csak arra. – magyarázta Sparrow.
Will és Elizabeth először csak pislogott, aztán William szólalt fel.
- Na jó, menjünk! – fordult el Elizabethet karon fogva. Felsétáltak a hajóra, amin jöttek és elindultak Port Royalba. Jack még egy kicsit állt végül felsétált a Gyöngyre és rövid rakodás után kifutott a nyílt tengerre.
- Kapitány, mi az irány? – kérdezte Gibbs odalépve a láthatóan aggodalmaskodó kalózhoz. Jack kinyitotta tájolóját, ami mozdulatlanul észak-keletre mutatott.
- Irány észak-kelet. – adta ki a parancsot és a hajóorrhoz kezdett sétálni, Gibbs pedig utána ment.
- Na, de Jack. Mi van észak-keletre? – kérdezte értetlenül, majd Sparrow elmosolyodott.
- Peking… - majd megfordult és bement a kabinjába. Gibbs már ismerte Jacket és tudta, hogy a kapitány már járt Pekingben, de azt nem tudta, hogy miért mosolyodott el. Majd megunta a sejtelmeskedést és a dolgára ment.
Jack a kabinjában nézegette térképét és tervezte az útvonalat Pekingig.
- Még egy nap Pekingig. – gondolta magában. Aztán felállt és mindent otthagyva a fedélzetre ment megsürgetni a legénységet.
- Gyerünk csürhe banda! Hopp-hopp! Napkeltére Pekingben akarok lenni! – sürgette embereit. A kalózok rohanni kezdtek a dolgokra és szélsebesen hajóztak Pekingbe.
Másnap reggel kikötöttek a városban és Jack odaszólt Gibbsnek.
- Mr. Gibbs!
- Igen, kapitány?
- Remélhetőleg nemsokára visszajövök. Addig elvárom, hogy feltöltsék a készleteket!
- Igenis kapitány!
- És Mr. Gibbs!
- Igen?
- A rumot se felejtse el!
- Értettem! – válaszolt Gibbs és a raktárba ment. Közben Jack lesétált a hajóról és a városba igyekezett. Az egyik ismert kocsmába tartott, mikor egy nő jött vele szemben.
- Leen Su! – örült meg a kalóz, de a nő pofon csapta és dühösen elment.
- Hát ezt érdemlem? – aztán felegyenesedett és bement a kocsmába. Részegek hevertek az asztalokon, némelyik még támolygott, aztán az is elesett. Jack felé tartott egy részeg, egy üveg rummal a kezében, de elbotlott és a földre esett. De a kalózkapitány elkapta az üveg rumot és beleivott. A kocsma tele volt részegekkel így a csaposhoz sétált.
- Jó napot… vagy reggelt vagy amit akar! Nem látott erre mostanában egy fiatal kalózlányt? Hosszú barna haj, kék szem?
- Most, hogy mondja rémlik valami… - vakarta fejét a csapos.
- És?
- Lehet, hogy láttam, lehet, hogy nem.
- Most melyik?
- Nem emlékszem. – Jack megunta a várakozást és elővett egy aranyat, majd a pultra tette.
- Áh! Mostmár emlékszem! Szokott járni a kocsmába, de mindig csak nappal. Éjszaka soha nem látom.
- És mikor járt erre utoljára? – sejtelmeskedett Jack.
- Óh, hát arra már nem emlékszem.
Sparrow erre még egy aranyat elővett.
- Úgy egy hete láttam utoljára, és nagyon siettek el.
- Hova?
- Hát már régen volt. – Jack ahelyett, hogy elővett volna még egy aranyat, elővette pisztolyát és a csaposra tartotta.
- Nos?
- A ki…kikötőbe.
- Köszönöm. – mosolygott el a kalóz és visszavette a 2 aranyat. Majd megfordult és kiment. Miután kilépett a kocsmából egy nő lépett hozzá.
- Liu! – mosolygott Jack, de még egy pofont kapott, és ez a nő is elment.
- Nem ezt érdemlem! – jelentette ki a kalóz és felnyitotta a tájolóját, ami a kikötő felé mutatott. Így elindult oda. Rövid séta után megérkezett a kikötőbe, ahol megpillantotta a lehorgonyzott Slayert. Először csak távolról nézte a hajót, de végül odament. A hajónál éppen rakodás közben esett ki a rakomány és egy nő kiabált az emberekkel, aki háttal volt Jacknek.
- Ne mond, hogy nem a te hibád, mert te kezelted az áru leengedését. A megrendelő nem téged fog felkötni, hanem engem! – kiabálta a lány. Jack felismerte a lány hangját.
- Selene. – suttogta mosolyogva
A lány sóhajtott és nyugodtabban szólalt meg újra.
- Nem érdekel meddig tart, nem érdekel hogy csinálod, csak rakd rendbe ezt a kupit! – parancsolta.
- Értettem. Azonnal neki látok! – mentette magát a férfi.
- Travys! – szólt a vele szembe lévő kalóznak. – Menj és erősítsd meg a rácsokat és olajozd meg a láncokat!
- Igenis! – válaszolt a fiatal kalóz és a Slayer fedélzetére sietett.
- De igyekezz!
- Nocsak-nocsak! Milyen kicsi a világvége! – szólt Jack. Selene megismerte Jack hangját és elmosolyodott.
- Ezt épp te mondod nekem Jack Sparrow. – mondta csípőre tett kézzel, majd megfordult. A kalózkapitány arcáról lefagyott a mosoly és teljesen meg volt lepve. A lány arca ürességet sugárzott és a bal szemén heg helyezkedett el.
- Mi történt veled? – lépett közelebb Selenehez.
- Kereskedő-kalóz lettem.
- Én nem arra gondoltam. – nézett a kalózlány hegére.
- Nagy baj. De ne keveredj bele! – fordult el a kalóztól, de Jack a karjánál fogva visszahúzta magához.
- Engem te ilyen könnyen nem rázol le! – nézett mélyen a lány szemébe.
- Ezzel engem nem hatsz meg. – tolta el magától Jacket. – Nagy a probléma és ne keveredj bele, mert meghalhatsz! – figyelmeztette a kalózt Selene.
- Ugyan kedvesem! Mit tudsz a halálról? –mondta Sparrow komolyan.
- … Örülsz, hogy eszembe juttattad? …én már várom a halált, minden egyes éjszakán. Ez ellen nem tudsz tenni semmit! És meg se próbáld! – szólt rá a kalózra az elkeseredett lány. – Amíg nem látod tisztán a dolgokat… ne szólj bele semmibe! – azzal megfordult és a hajójára tartott. Jack a döbbenettől megszólalni sem tudott.
- Horgonyt fel, vitorlát bonts! Azonnal kifutunk! – adta ki a parancsot.
- De kapitány. Mi lesz a szállítmánnyal? – kérdezte egy matróz.
- Majd akinek kell elviszi! – aztán újra a hajóra ment és eltűnt. A Slayer legénysége ott hagyta a rakományt és hajóra szálltak. Felhúzták a horgonyt és kiengedték a vitorlát. A hajó kifutott Pekingből és a nyílt vizet tűzte ki céljaként.
Közben Jack azon tűnődött, hogy mi történhetett kalóztársával.
- Már megint mibe keveredtél? – morogta halkan, végül ő is a hajójára szállt és elhagyták a várost.
Egy hónappal később.
A Fekete Gyöngy még mindig keleten hajózott és szelte a habokat. Kora reggel az idő hideg és ködös volt. Jack a fedélzeten a hajókorlátnak dőlve figyelte a hullámokat. A nap még nem kelt fel így nehezen vette észre a közelben sikló hajót. De valamiért felnézett és felismerte a hajót.
- A Vadász… Ébresztő csürhe banda! Mindenki a fedélzetre! Mozgás! – a legénység a fedélzetre rohant, de olyan frissek voltak, mintha leöntötték volna őket hideg vízzel.
A Slayeren nem volt mozgás, csak magától siklott a hajó.
- Közelebb a hajóhoz! – parancsolta Sparrow a kormánynál álló kalóznak, aki elforgatta a kormányt, és a Slayer mellé húzódtak. Jack és a legénysége átszállt, de a Slayer fedélzetén sérült emberek feküdtek mindenhol. A padló véres volt. És az emberek szörnyen néztek ki. Majd Jack meglátta Travyst, aki csak kissé sérült meg.
- Hé te… őő Travys, ugye?
- Sparrow kapitány? Ön mit csinál itt? – lepődött meg a fiatal kalóz.
- Átugrottam egy kalózkocka játszmára. – Travys nem nagyon értette miért mondta azt a kapitány, így eléggé értetlen arcot vágott.
- Mi történt itt és hol van Selene? Neki kéne ellátnia a sérülteket. Merre keresi a bajt már megint? – morgott Jack.
- Kapitány. Meg kell mutatnom valamit. – válaszolt komolyan a kalóz.
- Jól van. De rum lesz? – kérdezte a kapitány, de aztán meglátta Travys halálosan komoly arckifejezését és „megkomolyodott”. – Jó, akkor nem kell rum. – Travys elindult a fedélközbe Jack pedig követte őt. Végül a fiatal kalóz a cellákhoz kísérte a kapitányt, aki nem tudta miért mentek oda. Hátra nézett Travysre, aki csak az egyik sötét cellába mutatott szemével. A kalózkapitány közelebb lépett a cellához, amikor azon belül lánccsörgést hallott. A sötétben egy zöld szempár villant fel, majd egy lény felállt és elindult Jack felé. Az megijedt, előrántotta fegyverét és rálőtt a farkas-kinézetű ember formájú lényre. A golyó a lény jobb vállát találta el, aztán a földre esett.
- Megőrültetek? Mi a fenét tartotok ezen a hajón? Ez is egy szállítmány a vándor-cirkusznak? Selene tud erről? – hadarta el dühösen a kalóz.
- Tud. – hangzott a válasz.
- Óh, hogy mi a fenét csinál egy ilyen … izével?
- A kapitány nem tesz vele semmit.
- Hát akkor kié ez a dög?
- Senkié?
- Akkor meg minek van itt? – kérdezte már türelmetlenül a kalóz.
- Mert az a „dög” Selene kapitány.
Jack teljesen ledöbbenten nézett Travysre, aztán a földön fekvő lényre és eszébe jutott, hogy már egyszer ugyanígy meglepte őt a kalózlány…
|