A hírnökök átka
2006.10.16. 18:18
II. Fejezet
A hírnökök átka
A teljesen ledöbbent Jack inkább a fedélzetre ment, ahol a Gyöngy legénysége már ellátta a sérülteket.
- Kapitány. – sietett oda Gibbs Jackhez. – Mi történt önnel?
- Velem, semmi. – ült le egy hordóra. – Mi van a legénységgel?
- Többek elmondása szerint egy tengeri csatába keveredtek, ami elhúzódott napnyugtáig és akkor megjelent a „farkas-démon”. Nem tudom mit jelenthet.
- Én már sejtem! – jelentette ki a kalózkapitány
- Ezt, hogy érti Jack?
- Majd maga is szemügyre veheti, amint felkel a nap. – mondta és otthagyta Gibbs-et.
Egy- két óra múlva felkelt a nap és Selene is a fedélzetre lépett. Sápadt volt és rettentően fáradt. De azonnal az embereit kezdte ápolni. Jack a Gyöngyön volt és mikor meglátta Selenet, a Slayerre ugrott.
- Tartozol némi magyarázattal! – szólt rá a kalózlányra.
- Kérlek, ne most Jack! – állt fel Selene.
- Szólhattál volna!
- Ugyan! És mégis mi a fenét csináltál volna, elmondanád? Megkínáltál volna rummal?
- Nem.
- Akkor ne üsd bele az orrod! – hadarta el és elfordult tőle.
- Nem rég azt mondtad, hogy amíg nem látom tisztán a dolgokat, ne szóljak bele.
- Igen, és elvárom, hogy ehhez tartsd magad.
- Most már minden tiszta. – Selene megtorpant.
- Ezt most hogy érted? – fordult meg a lány.
- Nem fáj a vállad? Kérsz rá rumot?
- Az te voltál? Te lőttél le?
- Én… megijesztettél…
- És a megoldás, hogy lelősz egy leláncolt, bebörtönzött … valamit?
- Ööö… igen. – vágta rá Jack.
- Jellemző. – aztán kabinja felé indult, de Jack utána ment.
- Nem beszélhetnénk meg, egy üveg rum mellett? – Selene sóhajtott egyet. –
- De. Nem veszítek semmit.
- Na látod.
- Jól van. Travys kérlek hozz nekem rumot.
- Nekünk. – javította ki a lányt Sparrow.
- Igen, nekünk. – majd bement kabinja ajtaján és megszédült. Jack még időben elkapta és leültette egy székre.
- Ez meg mi volt? – kérdezte a meglepett kalóz.
- Az alváshiány miatt van. Nemsokat alszok amióta … olyan leszek.
- De mégis mióta?
- Néhány napra rá, hogy elváltunk. Én ide jöttem keletre, te meg…
- Egy szigetre. Hosszú történet. – közben Travys bevitte a 2 üveg rumot és kiment.
- Akkor nem is kérdezek rá.
- Helyes. Egyébként az az … izé ami leszel, mikor leszek?
- Minden éjszaka.
- Szóval ezért várod a halált. – ivott bele Jack a rumba.
- Igen… - ivott Selene is a rumból. – minden áldott napnyugtakor.
- Mindig… megláncolnak? – húzta össze szemöldökét a kalóz.
- És egy cellába zárnak. Eleinte csak bezártak, de aztán saját magamat kezdtem el „bántani”. Ezért van heg az arcomon és sok más helyen.
- Például? – kérdezte Jack, de amint Selene megmutatta jobb alkarját, komolyra vált az arca.
- De gondolom neked sem jobb.
- Nem… még rumot?
- Kérek. – azzal iszogatni kezdtek. De Selene-t valami nem hagyta nyugodni.
- Mond, Jack. Neked nem lett valami bajod, amíg távol volták?
- Ezt hogy érted?
- Miután otthagytuk a várost. Nem vettél észre magadon valami furcsát?
- Az elég furcsa, hogy több rumot iszok?
- Nem. Nem eléggé.
- Akkor jó.
- Nem! Semmi sem jó! – és felállt. – Ezzel valami nincs rendben! Én miért lettem már és te miért nem? – majd újra megszédűlt, de a falnak támaszkodott és másik kezével megfogta a fejét.
- Megint? – akart felállni Jack, de Selene leintette.
- Maradj ülve. Ne törődj velem.
- Még csak azt kéne, hogy meghalja itt nekem. – ment oda a lányhoz.
Aztán vissza segítette az asztalhoz.
- Inkább önts még rumot! – szólt rá a kalózlány Sparrowra.
- Jól van. Majd kapsz, hogyha elmondod, hogy elhoztál-e valamit?
- Nem én.
- Biztos? – nézett rá Jack a lányra komolyan.
- Egy karkötőt. Csak egy karkötőt. – hajtotta le a fejét Selene.
- Megnézhetem? – kérdezte a kalóz óvatosan. A kalózlány csak sóhajtott, majd odanyújtotta jobb kezét Sparrowhoz. Az olvasni kezdte a karkötőn található írásokat.
- Mond, te teljesen megőrültél? – vetette oda a lánynak.
- Hé-hé, nyugodj meg! Először nem akarod, hogy bajom legyen, most meg letámadsz? – vágott vissza Selene.
- Hát nem világos? – ráta meg fejét Jack. – Biztosan van annak oka, hogy te éjjelente… olyan leszel.
- Ezt meg miből gondolod?
- A karkötőre az van írva, hogy ez valamilyen hírnöké, aki egy várost védett. Nagy hatalma volt és még nagyobb volt telihold idején.
- Ezek szerint azt a várost valaki védte. De akkor miért halt meg ott mindenki?
- Cortez. – szólt halkan Jack.
- Lehet. De akkor mért nem védte meg a népét a „hírnök”?
- És minek a hírnöke?
- Nem tudom. De ha annak a hírnöknek teliholkor volt a legnagyobb hatalma akkor… nálam fordítva működik, mert nem a városban vagyok. – értett meg mindent a lány, majd kezébe temette arcát.
- Nyugodj meg. Nem lesz baj. Megoldjuk, rendben?
- Jól van.
- Akkor elmondod, hogy mi történt a fedélzeten? – kérdezte Jack. Selene megnyugodva nézett a kalózra és „mesélni” kezdett.
- Tegnap egy ütközetbe kerültünk. Megtámadtak minket és a harc így is későn vette kezdetét. A csata elhúzódott napnyugtáig és, hogy utána mi történt, gondolom láttad. – Jack csupán bólintott. – Még a saját embereimet is megtámadtam.
- Jól van, nyugodj meg. Rumot?
- De gyorsan. – ivott az üvegből és teljesen megnyugodott. – Mond csak. Veled mi történt?
- Hosszú történet.
- Estig ráérek.
- Hát jó, legyen. – majd hozzáfogott a mondandójához. Selene csak hallgatta Jack szavait közben rumot iszogattak. A kalóz sokáig mesélte mi történt vele amíg el nem jutott Pekingig. Az egészen addig csendben ülő lány végül felszólalt.
- Tehát ezért voltál ott. De még mindig nem tudom, hogy miért pont Pekingbe mutatott a nyíl, ha akkor még nem voltam ott.
- Ezt még én sem tudom. De mostmár úgyis mindegy! Nem?
- De igazad van.
- És te hogyan lettél „kereskedő”?
- Az utazásom során keletre jöttem. A legendát a városról nagyjából mindenhol kiirtottam és minden bizonyítékot megsemmisítettem. Végül Pekingbe kerültünk, ahol egy nemesember megkeresett és felajánlotta nekem, hogy dolgozzak neki, cserébe ő felhatalmaz, hogy gond nélkül átjussak a keleti tengereken. De addigra már minden éjszaka átalakultam.
- És mikkel kereskedtél?
- Ezzel is meg azzal is. Miért?
- Rummal?
- Igen. Legtöbbször kissé megcsapoltam a szállítmányt, de nem vették észre.
- Kalóz. – jelentette ki Jack Selenere.
- Mint te.
- Csak hogy én mindet megtartottam volna, és vissza sem mentem volna. Elhajóznék és…
- Vedelnél és napoznál? – vágott bele a lány.
- Igen. Egy megfelelő társasággal.
- Na és az a „megfelelő társaság” hány ember legyen?
- Elég leszel csak te.
- Áááá, ezt most komolyan mondod? – emelte fel állát Selene.
- A lehető legkomolyabban.
- Nocsak. Ez pedig Jack Sparrow egy soha ki nem mutatott oldala?
- Mondhatod így is.
- Hm. Most valóban megleptél. – az idillt megszakította, hogy Travys kopogott, majd benyitott.
- Mi az Travys már kopogni sem tudsz?
- De igen kapitány, és én kopogtam.
- Óh, hát persze. Jól van, akkor nem haragszom.
- Kapitány van egy kis gond.
- Áh. Miért nem azt kérdezed, hogy hozhatok-e még egy kis rumot, vagy kapitány merre tovább, vagy, hogy miért vagyunk egész nap az asztalnál, vagy valamit. – hadarta el a kissé becsípett Selene.
- Jól van. Kapitány, hozhatok még rumot?
- Persze! Ez már elfogyott. De mit is akartál mondani?
- Kapitány, naplemente.
- Jól van…. Naplemente? – ugrott fel az asztaltól. – Menj és készítsd elő a cellát!
- Megyek. – rohant el Travys a fedélközbe.
Ezalatt Selene néhány ruhát keresett elő és átakart öltözni, de észrevette Jacket.
- Te mit csinálsz még itt?
- Rumot iszok.
- Szeretnék átöltözni és ha lehet gyorsan.
- Ja. Akkor kezdj hozzá.
- Elfordulnál?
- Óh, persze. – azzal megfordította székét és újra leült háttal Selenenek. Az először ingjét vette le és cserélte át. De Jack azért is megfordult, de megbánta, mert meglátta Selene hátán és karján a karmolási hegeket és azonnal visszafordult. Néhány pillanattal később a kalózlány elrohant mellette és az ajtóhoz tartott. Kiment rajta, de Jack is észbe kapott. Felállt, megfogott egy rumos üveget és a lány után sietett. Mikor odaért Travys akkor tette fel Selenere a bilincseket.
- Ez nem túlzás egy kicsit? - húzta el száját Jack.
- Egy kicsit sem. Travys. – szólt Selene megfordult odalépett Sparrowhoz és elvette az üveget a kezéből.
- Hé! Az az enyém!
- Az én hajómról. – ezt követően Travys leöntötte a kalózlány két kezét a láncoknál aztán a kezébe adta. A lány ivott belőle és visszadobta Jacknek.
- Nem szeretném, hogy lásd! – közben Travys kiment a cellából és bezárt az ajtaját.
- Én viszont igen.
- Könyörögve kérlek, Jack. Nem akarom, hogy itt legyél, mikor olyan leszek.
- Én nem megyek sehova! – ült le a földre a kalóz.
- Jack, ne csináld ezt, nem akarom, hogy… - de mondatát nem tudta befejezni, mert a nap lebukott az égről és Seleneben megindult az átalakulás…
|