34. Fejezet

Kalózkocka és hajólopás

Christy és Will még hallótávolságon belül volt, így mindent hallottak.

-Nem kéne inkább visszamennünk? Lehet, veszítenek.- Vetette fel Will.

-Ez kizárt.- jelentette ki határozottan Christy.

-Miért vagy ennyire biztos benne?

-Csak higgy nekem! Ismerem Raveenát.- Mosolygott sokat sejtetően a lány.- Lopjuk el azt a hajót!- Mutatott egy kétárbocos Sluppra, amin tíz kalóz tevénykedett.

-Azt ott?!

-Gyerekjáték.

-Christina! Azon ötszörös a túl erő, hogy akarod ellopni? Lehetetlenség.

-Ugyan! Legrosszabb esetben te elintézel ötöt és én is ötöt. Ám van egy jobb tervem. Figyelj!- Azzal Chrsitina előadta az egyszerű, de hatásos tervét. Will nem nagyon akart belemenni, de végül rábólintott.

A terv tényleg roppant egyszerű volt. Christina kerített valahonnan egy női ruhát, valójában ellopta egy szárítókötélről. Felvette a fehér kivágott ruhát, és a parton horgonyzó hajóhoz sétált.

-Jó napot, Uraim!- Köszönt rájuk bájos, úri hölgyi hangon. A kalózok egyből ráfigyeltek, és mindannyijuk szeme felcsillant a lány által nyújtott látványtól.- Tudnának nekem segíteni? Eltévedtem.

-Egy hölgynek bármikor.

-Hova szeretne eljutni?

-A Roberts villába.- Felelte Christy.

-Jöjjön, elkísérjük.- Intett a társainak az egyik kalóz. Lementek a fedélzetről, és elindultak az úton. Will eközben felsettenkedett a hajóra négy hirtelen fogadott segítségével. Elvágták a kötelet, felvonták a vitorlát, és máris indulásra készen voltak. Will az egyik emberét elszalasztotta Christináért, aki addigra már elég messze járt. Épp be akartak fordulni egy sötét utcába, mikor a kalóz utolérte őket.

-Kisasszony! Már mindenhol kerestük. A kapitány várja.- Szólt a kalóz.

-Óh, akkor máskor látogatom meg a rokonom. Köszönöm a segítséget uraim.- Azzal rájuk mosolygott, és elindult a hajó felé. Kellőtávolságban futásnak eredtek.

-Na látod, hogy jó terv volt.- Mondta büszkén Christy, és Will segítségével felmászott a hajóra, ami lassan kifutott. Már jócskán eltávolodtak a parttól, amikor a dühös kalózok hangja elért hozzájuk. A két kalóz összenevetett.

-Megyek, átöltözöm.

-Rendben. Christy!

-Hm?

-Biztos rendben lesznek Raveenáék?

Christina rejtélyesen elmosolyodott, és elment. Will ezt igennek vette.

Christy mosolya nem hazudott. A játék már fél órája tartott. Sajnos Jack már ki is esett, és most aggodalmát véka alá rejtve figyelte Raveena és a kihívó játékát.

A füstös kocsmába először csak ők hatan voltak, az idő múlásával azonban az egész kocsma rájuk figyelt. Körbeállták az asztalt, és ki ennek ki annak drukkolt.

Az állás 3:2 volt a kihívó kalóz javára.

-Három egyes.- Hangzott a kalóz szájából a magabiztos állítás.

-Négy ötös.- Mondta hasonlóan Raveena.

-Hat ötös.- Folytatta a kalóz.

-HAZUG!- Kiáltotta Raveena. Erre megmutatták a kockákat- Egy ötös se volt, a kalóz vesztett egy kockát. Most már neki is csak kettő maradt.

Raveena mondta az első állítást.

-Három egyes.

-HAZUG!- Vágta rá egyből a kalóz. Ám tévedett, mert volt három egyes.

Már csak egy, gondolta Jack, és nagyot húzott a rumos üvegből.

Raveena olyan nyugodt volt, hogy azt már tanítani kéne. Jack ezt nagyra tartotta a lányba.

-Három, kettes. És az este velem vagy.- Vicsorgott a kalóz.

-Négy, hármas, és ébren ne álmodj.- javasolta csábos mosollyal Raveena.

-Öt, hármas.

-Hat, négyes.- Vágta rá Raveena.

Jack egyre aggodalmasan nézett a lányra. Mit művel? Most már biztos veszteni fog. Gondolta a kapitány, és a kezét a kardjára helyezte.

-HAZUG!- Vigyorgott a kalóz.

Raveena lebiggyesztett ajakkal mutatta meg a kockáit, majd gonoszul elvigyorodott. A kihívója viszont megrökönyödve vette tudomásul, hogy vesztett.

Jack pedig nem is leplezte a meglepetését.

-Nos, végeztünk. Ne csüggedj! Talán a következő kalózlány meglesz.- Állt fel Raveena.- Ideje elhagyni a helyet. Jó szelet!- Azzal a lány a lehető legnagyobb magabiztossággal hagyta el a kocsmát. Jack is jó szelet kívánt, és a lány után ment.

-Ezt meg hogy csináltad? Lehetetlenség volt nyerned.- Faggatta Jack a sötét utcán Raveenát.

-Jack, Jack. Mindig elfelejted, hogy boszorkány vagyok. Egyszerű trükk volt az egész. Végig láttam a kockáit. Nagyon jó dolog ez a Sárkánykönny. Igaz kicsit önös érdek, de ennyi még megengedett.

-Mindig meglepsz valamivel.

-És te még mindig meglepődsz ezen.

-Ez nem véletlen. Menjünk a hajóra, és hagyjuk itt ezt a várost!

-Nem.

-Miért nem?- Torpant meg Jack.

-Úgy szólt a kihívás, hogy a nyertes velem tölti a ma estét. S én nyertem. Tehát ma este csak a magamé vagyok. Reggel majd találkozunk Jack!- Csókolta arcon a leforrázott kalózt Raveena és elindult a régi otthona felé.

Jack egy ideig állt, majd mosolyogva elindult a hajójához. Be kellett látnia a lánynak igaza van.