2. Fejezet

Váratlan fordulat

Raveena elmondta a Gyöngy legénységének, hogy mi a helyzet. Az ő hajóján már tudták. Természetesen a Gyöngy emberei egy emberként biztosították a lányt, hogy számíthat rájuk.

Ezután Rav átvette a kormányt Gibbstől.

-Nézd, mit hoztam neked.- nyújtott Jack egy üveg rumot a lánynak.

-Azt hittem, fogytán van a készleted.

-Így igaz, de szükséged van rá.

Raveena elvette az üveget.

-Elgondolkodtam. Mit fogunk Port Royalban csinálni, egyáltalán helyesen tesszük, hogy oda megyünk?- Kérdezte a lány.

-Helyesen.- Mondta Jack, és elővette a tájolóját.- Azt mondtad, mindent tudsz rólam.

-Igen.

-Akkor erről is tudsz.

-Az egy tájoló.

-Nem akármilyen tájoló. Különleges. Arra a dologra mutat, amire a legjobban vágysz. Ezt tudod.- Mondta Jack. Raveena bólintott. A kapitány felnyitotta a tájolót. A nyíl egyből Port Royal felé mutatott.

-Látod? Egyértelműen Port Royalban van, amire vágyok.

-Lehet, csak Elizabeth miatt.- Jegyezte meg keserűen Raveena.

-Ne légy ostoba!- Kérte Jack.- Ha nem hiszed, próbáld ki.- Azzal odaadta a lánynak a műszert. Az iránytű egy kicsit megbolondult. Kilengett Jack felé, majd vissza Port Royal felé, aztán megint Jackre.

-Igazad van.- Csukta le gyorsan Raveena.- Elmeséled mi történt, miután én elmentem?- Váltott témát Raveena, és visszaadta a tájolót.

-Szívesen, de vacsora közben.

-Jó ötlet. Éhes vagyok.- Indult el Jack mellett Raveena.

A két kapitány Jack kabinjában leült az asztalhoz enni.

-Mi a terved?- Kérdezte Raveena.

-Nekem? Azt hittem, neked van terved.

-Ami azt illeti nincs.

-Port Royalban újra megnézzük a tájolót. Amerre mutat arra lesz Lock. Majd akkor kitalálunk valamit.

-Tehát sodródunk az árral.- Sóhajtott Raveena.

-Ne ess letargiába, azaz én hajómon tilos.- Jelentette ki Jack.

Raveena erre halványan elmosolyodott.

-Meséld el, mi történt veled?- Kérte Raveena.- Azt tudom, hogy megbocsátottál Elizabethnek, sőt! Nem is haragudtál rá.- Jegyezte meg keserűen Raveena.

-Tévedés.- Mosolyodott elé Jack sokat sejtetően, és el kezdte mesélni a történetet, mely egyes részein Raveena megijedt, csodálkozott, és végre nevetett.

Mire Jack a történet végére ért, besötétedett. Raveenának egész jó kedve kerekedett, ehhez hozzá járult, hogy a rum, mind a két kalóz fejébe szállt.

-Nagyon helyes, hogy megleckéztetted azt a némbert.- Helyeselt Raveena, és felbotorkált a fedélzetre, ahol már mindenki aludt.

-Ő, már Misis. Turner.- mondta Jack gúnyosan, és ő is felment.

-Majd rájön Will, hogy kivel akadt össze. Elfogyott a rum.

-Ööö… lehet.

-Az én hajómon még van… Hol a hajóm?- Nézett körbe Raveena, de nem látta.

-Kicsit lehagytuk. A Gyöngy gyors. Ezért is imádom. A Gyöngy maga a szabadság.

-Badarság! A Carrabian Satan a szabadság.- Mondott ellent Raveena, és felszegett állal szembe állt Jackkel.

-Butaság! A Fekete Gyöngy a szabadság.- Állt közelebb Jack Raveenához.

-Carrabian Satan.- Lépett még egyet előre Raveena.

-Fekete Gyöngy!- Mosolyodott el Jack.

-Satan!- Nézett Jack szemébe Raveena.

-Gyöngy!- Jelentette ki Jack, és alig egy centire hajolt a lány ajkától.

A kalózlány elmosolyodott.

-Ez hiányozni fog.

-Rav!

-Ne! Tudod, mit bánok nagyon?

-Mit?- Kérdezte Jack.

Raveena oldalt hajtotta a fejét.

-Azt, hogy úgy halok meg, hogy soha nem voltam együtt egy férfival.- Vallotta be Raveena, majd elnevette magát.- Felejtsd el! Csak a rum beszél belőlem.- Lépett volna el Raveena, de Jack megfogta a karján, és magához húzta.

-Ezen még segíthetünk.

-Tényleg?- Kérdezte kacéran Raveena.

-Becsszó.- Felelte Jack, és átölelte Raveena derekát, majd megcsókolta.

A lány teljesen elernyedt a kalóz karjaiban, és kéjesen felnyögött.

Visszaindultak a kabinba, de el nem engedték egymást. Nagy nehezen kinyitották az ajtót. Mikor bementek Jack a lábával becsukta az ajtót, majd az ágyra zuhantak.

***

Más nap reggel Jack arra ébredt, hogy a Nap betűz az ablakon.

Lassan kezdett a fejéből kiszállni az álom utolsó képe.

Hú, milyen furát álmodtam. Gondolhattam volna, hogy csak álom. Még hogy Raveenát megmérgezték, és pár héten belül meghal, és csak az a három amulett segíthet rajta! Butaság. Na, meg az utána lévő este. Nem kellett volna, annyit gondolnom rá. Gondolta Jack, és fel akart kellene. Ekkor aztán tudatosult benne a tény, hogy meztelen, ezt követte a felismerés, hogy egyáltalán nem álmodott. Ettől a felismeréstől felkiáltott.

A Gyöngy fedélzetén mindenki döbbenten hallgatta a kiáltást, ami aznap már a második volt. Korábban Raveena sikoltott, majd öt perc múlva rontott ki a kabinból.

Jack pár perc múlva felöltözve lépett ki a hajójára. A legénysége feszülten figyelte.

-Mi van?

-Hallottuk, hogy kiáltott Kapitány.- Mondta Mr. Gibbs.

-És? Talán nem kiabálhatok, akkor, és amikor akarok a saját HAJÓMON!- Kiáltotta Jack.

-Nem, vagyis de, csak azt hittük… Baj van.- hebeget a faszemű kalóz.

-Nincs semmi baj! Vissza a munkátokhoz, lusta bagázs!

A legénység máris rohant a dolgára.

-Mr. Gibbs!

-Kapitány?

-Hol van, Miss. Twain?- Kérdezte Jack.

-Egy órával ezelőtt átszállt a hajójára.

-És maga hagyta?

-Nem tehettem mást. Nagyon, eltökélt volt.

-Remek. Annamária?

-Nem jött vissza.

-Jó. Legalább ő vigyázz rá.- Ha már én nem. Gondolta Jack.

A Carrabian Satanon Raveena őrült tempóban osztogatta a parancsokat. Annamária egy idő után hozzá lépett.

-Mi történt?- Kérdezte a lány.

-Semmi! Csak nincs vesztegetni való időnk.

-Áh, értem! Jack téged is elcsábított.

-Mi! Ezt meg honnan veszed?!- csattant fel Raveena.

-Tapasztalatból tudom, milyen a másnapi ébredés, ha az estét Jack Sparrow-val töltötted.- Mosolygott Annamária.- De a te hajód legalább nem lopta el.

-Most mit tegyek Annamária?- Kérdezte kétségbeesve Raveena.

-Tégy úgy, mintha mi se történt volna.- Javasolta Annamária.

Raveena felvonta a szemöldökét. Végül is ez is egy lehetőség.

A két kapitány nem is beszélt egymással egész nap. Kora délután a Fekete Gyöngy befutott Port Royalba. A Carrabian Satan félórával lemaradva érkezett.

Jack és Raveena tudta, hogy most muszáj szembenézniük egymással.