13. Fejezet

Rémálom a Carrabian Satanon

A Fekete Gyöngy egyre gyorsabban szelte a habokat, de Jacknek és Elizabethnek ez még mindig túl lassú volt. Mind a ketten idegesen járkáltak a fedélzeten.

-Időben érkezünk.- Jelentette ki Jack.

-Most engem, vagy önmagát akarta ezzel megnyugtatni.

-Mind kettőnket.- Vágta rá Jack.

-Van még valami. Ez tegnap jutott eszembe.

-Ne fojtsa magába, Elizabeth!

-A francia királynak még nincs fia.

Jack meglepődve meredt a nőre.

-Akkor ki az, akivel Lock összejátszik, és Raveenát… A volt vőlegénye?

-Őt csak felismerné.

-Hacsak nem akkor állt be kalóznak, amikor még nem is találkozott vele. S ahogy Ravet ismerem, nem várta meg a személyes találkozott.

-De Raveena vőlegénye Mr. Kirkland volt.

-És ha nem mondottak igazat Raveenával? Ha…

-Ennek nagyon kicsi a valószínűsége. Miért nem bízik meg Raveenában? Hiszen szereti!

-Egy: Mert ő kalóz, és történetesen tőlem tanult mindent. Kettő: Honnan veszi ezt a badarságot?

-Onnan, hogy eszeveszetten rohan megmenteni, és majd beleőrül, úgy aggódik érte, plusz még, abból, hogy egyre idétlenebb magyarázatokat keres!- Válaszolta Elizabeth harapósan.

-Will megvédi, nem aggódik.

-Will is fogságban van. Az istenért! Legalább önmagával legyen őszinte. Ezt a kalandot most csak őszintéséggel oldhatjuk meg.

-Őszinteség? Olyan őszinte legyek, mint Ön tavaly?

-Ez meg, hogy jön ide?- Kérdezte Elizabeth, aki készen állt a vitára.

A két kalóz egymással szemben állt készen, hogy egymásra zúdítsák sérelmeiket ezzel leplezve igazi érzéseiket, melyek most a lelkükben tombolt.

-Kapitány! A Carrabian Satan előttünk.- Kiáltott egy kalóz az árbockosárból.

-Épp ideje volt. Ágyúkat tölts! Érjük be őket, és utána támadunk!

-Jack! Port Royal alig van 20 mérföldre tőlünk.- Szólt Gibbs.

-Nagyszerű. Itt a történet vége.- Ugrott fel a fakorlátra Jack, és megfogott egy kötelet.

A Satanon a Herceg belökte Raveenát a kabinba.

A lányt a hajó oldala állította meg.

-És most mit akar velem csinálni, maga elmebeteg barom?- Vicsorgott Raveena, miközben felállt.

-Óh, de kemény szavak egy hölgy szájából.

-Megmondtam már! Kalóz vagyok.

-Legyen az, de majd mindjárt jó modorra fogom tanítani.- Rántotta magához a lányt a férfi, és erőszakkal megcsókolta. Raveenát hányinger fogta el. Megpróbálta ellökni magától a férfit, de az erősebb volt nála.

Raveena magában könyörgött, hogy ez csak egy rémálom legyen, de ebben ő se bízott.

-Maga undorító!- kevert le egy pofont az alaknak Raveena, mikor az elengedte.

Az gúnyosan megdörgölte az arcát.

-Kemény az ökle, annyi szent. De ezzel csak ront a helyzeten.- Közölte a Herceg, és megpofozta a lányt, az viszont nem hagyta magát. Azonnal felállt a földről, és a férfinak támadt.

-Nem fogja megkapni, amit akar.- Sziszegte, és Raveena és ágyékon akarta rúgni a férfit, de az kivédte. Megcsavarta a lány lábát, aki felszisszent, és elzuhant a padlón, a fejét pedig beverte az ágyszélébe. A Herceg pedig rávetette magát.

-Én nem úgy látom.- Zilálta a férfi.

Jackre fogok végig gondolni, futott át az agyán Raveenának. Kapálózott, kétségbeesetten küzdött, de hiába. A feje zúgott. Csapdában volt.

A Gyöngy végre beérte a Satant. Jack azonnal átugrott nyomában az embereivel. Edward ezt észrevette, és riadóztatta az embereit.

Újabb küzdelem kezdődött.

Annamária, amint meglátta Elizabethet, hozzá sietett.

-Jöjjön velem.

-Minek?

-Kiszabadítani Williamet, és Mr. Norringtont.

-És hol van Raveena?

- Francois Léotard-dal.

-Ő ki?- Keveredett hozzájuk Jack, és kihúzta a kardját, egy kalózból.

-Lock társa. A herceg.

-Tudtam.- Sóhajtott Elizabeth.

-Hol van?- Kérdezte sürgetően Jack.

-A kabinban, lent. Lemész a lépcsőn, és jobbra az első.

-Foglaljátok vissza a hajót!- Utasította az embereit Jack, majd elrohant.

Annamária Elizabeth mellé állt, és harcolni kezdtek egy-egy francia kalózzal, majd a tömlöchöz mentek. Kiszabadították Willt és Norrington. Odaadták nekik a kardjaikat, s tovább folytatták a hajó „megmentését”.

Edward kihasználta a zűrzavart, és a csónakkal evezni kezdet a már látható Port Royal felé.

Jack lerohant az öt lépcsőfokon, s közben remélte, hogy még nem késett el.

Raveena közben tovább küzdött Francois ellen, de már fogytán volt az ereje. Könnyek égették a torkát, de nem hagyta őket eleredni.

-Úgy látom, kezded megadni magad, épp ideje, hogy beletörődj.- Csókolta meg újra a férfi.- Tudod, mit fogok veled csinálni? Először eljátszadozom, majd megöllek, és a kis drága Sparrowd orra előtt foglak a cápák közé vetni.- Mondta őrült tekintettek Francois, miközben keze a lány nyakán, vállán vándorolt. Raveenát mély undor fogta el. Behunyta szemét, és próbálta meggyőzni magát, hogy mindez nem vele történik, és akkor, fegyverdörrenést hallott. Francois teste pedig ernyedten terült el rajta. Ő vadul remegett a férfiteste alatt. Kinyitotta a szemét, és Jacket látta, aki a kabin ajtajában állt, a szemei villámokat szórtak, a pisztoly csöve pedig a kezében füstölgött. Ledobta Francois élettelen testét a lányról, és segített neki felállni. Raveena alig bírt megállni a lábán, úgy remegett. Jack szíve összeszorult a lány arcát látva. A szája felrepedt, a homlokán pedig egy sebből szivárgott a vér.

-Jack…- Folyt zokogásba a lány hangja. Jack szorosan magához ölelte.

-Azt hittem, hogy…

-Css. Most már nem lesz semmi baj.- Simogatta a haját, majd megcsókolta a lány homlokát, és végül a száját.- Minden rendben.- Vett elő egy rongyot, és gyengéden felitatta a vért a lány homlokán, majd szájáról.

-Köszönöm, ha nem jössz…

-De jöttem.- Vágott a szavába Jack, és felemelte a lány állát, hogy a szemébe nézhessen.- Mindig jövök, ha bajban vagy, kedvesem.

-Tudom.

Kint éljenzés hangja szállt fel.

-Ez mi?- Törölte meg a szemeit Raveena.

-Visszaszereztük a hajód. Újra a tiéd. Gyere, menjünk innen.

Raveena Francois holtestére nézett.

-Megöltél egy herceget. Ebből nagy bajod lehet.

-Ő nem volt herceg, csak egy senki. Edward cinkosa. Norringtont átverték.

Raveena bólintott, hogy érti.

-Menjünk.- Indult ki Raveena, de nem érezte a lábait. Jack átölelte a derekát, ő pedig a kalóz vállára hajtotta a fejét. Így mentek fel a fedélzetre.

-Raveena, jól vagy?- Sietett hozzájuk Elizabeth, Will, Norrington, és Annamária.

-Jól leszek.- Válaszolta Raveena.

-És az a nyomorult?- Kérdezte Will.

-Halott.- Válaszolta Jack.

-Jól van. Azért hagyhattál volna belőle nekem is. Raveena elmosolyodott, jól esett neki, hogy ennyi barátja van. Lassan összeszedte magát.

-Azt hallottam, hogy újra enyém a hajó!

-Így van.

-Akkor munkára emberek! Szaporán! Szaporán! Irány Port Royal!- Adta ki a parancsot.

-Hol van Lock?- Kérdezte Jack.

-Megszökött, egy csónakkal. Port Royal felé tart.- Válaszolta Elizabeth.

-Sietnünk kell. Mr. Gibbs! Vigye a Gyöngyöt a szokásos Port Royali helyünkre, és maradjanak ott.

-Meddig uram?

-Ha estig nem érünk vissza, akkor tudja a dolgát. Az eskü kötelezi.

-Értettem.- Azzal Mr. Gibbs és a Gyöngy legénysége átment a Gyöngyre.

-Te is menj nyugodtan.- Mondta Raveena Jacknek.

-Szó sem lehet róla. Veled maradok.- Jelentette ki Jack.

-Ahogy mi is.- Szögezte le Will.

Raveena rájuk mosolygott.

-Akkor vessünk véget ennek a rémálomnak. Hozzon valaki rumot!

-Előre iszol a medve bőrére.

-Ühm, szerintem megérdemeljük.- Bólintott Raveena.

-Ebben igazad van.- Bólintott Elizabeth.