35. Fejezet

Raveena esküje, és a Hatalomkönnye helye

Raveena útja a temetőhöz vezetett, ahol a Christy apja és az ő családja is itt nyugodott. A lány szedett pár szál virágot.

Először a saját szüleihez ment, és a nővéréhez.

-Sziasztok! Tudom régen jártam itt. Ne haragudjatok rám, de rengeteg minden történt velem az elmúlt időben. Hol is kezdjem a mesélést? Talán ott, hogy kalóz lettem. Most azt mondanátok, hogy miért, és jobb sorsot szántatok nekem. De én így vagyok boldog. A lehető legboldogabb. Tudod nőrvérkém végül csak Jack Sparrow lett a kedvesem. Mindig nevettél ezen, de végül így lett. Kedvelnéd őt.- Ült le a sírok elé Raveena.- Tudjátok, többször keveredtem olyan helyzetbe, hogy csatakozom hozzátok, de Jack mindig megmentett.- Mosolyodott el halványan Raveena.- Nem is élnék, ha ő nincs. Most a dolgunk nem kevesebb, mint megmenteni a tengerészeket, és a kalózokat a Kelet-Indiai Társaság zsarnokságától. Lord Becket utóda, Lord Gray elrabolta Jamest, és a feleségét. Holnap reggel indulunk Jackkel, hogy megmentsük őket, és lehet…- Vett egy mély levegőt Raveena.- És lehet, nem térek már vissza ide. Tehát most búcsúzom tőletek, mert, ha van is a halál után élet, akkor se a mennybe kerülnék, ahol biztosan ti vagytok. Már csak azért sem, mert kalóz vagyok, de ennél súlyosabb ok, hogy hagytam meghalni Christy apját.- Állt fel Raveena és a pár sírral arrébbi kereszthez lépett.- Mr. Perl, tudom bocsánatot kérni a legkönnyebb dolog, de ismer, hogy nekem még is az egyik legnehezebb dolog. Úgy szerettem Önt, mint az apámat, és megvettem önmagam, hogy hagytam meghalni.- Folyt sírásba Raveena hangja, és meg sem próbálta visszatartani a könnyeit. Az addig a távolban figyelő Jack hozzá lépett, és a vállára tette a kezét. Raveena elszántan fordult szembe a kalózzal.

-Végezni akarok McDowell-lel, és nem a kincs miatt. Egyszer az életben valami jót akarok cselekedni.- Jelentette ki Raveena, és Jack szemébe nézett.- És nem érdekel, ha meghalok.

-Engem viszont nagyon is érdekel. Végezni fogunk vele, és akkor megnyugodhat a lelked.

-Te tudtad. Tudtad, igaz, hogy valójában erről van szó.

-Így igaz. Már akkor tudtam, hogy te nem az önzésre születél, mikor a kezet kerestük. Igaz kalóz vagy, de a jóra való vágy benned él, és ne hagyd kihalni.

-Meglepsz.- Vonta fel a szemöldökét Raveena.

-Elizabeth egyszer azt mondta, hogy a lelkem mélyén jó ember vagyok, igaza volt. Te vagy, aki kihozta belőlem.- Vallotta be Jack.- Mellesleg már említettem neked, kedvesem, a Világ végén sok mindent tanultam, kár, hogy nem voltál ott, meglepődnél.

-Egyszer talán elmeséled, hogy igazából mi történt, mert úgy érem nem mondtál el mindent, és sok helyen ködösítettél.

-Így igaz. Erről beszélgessünk inkább a hajón, nem kedvelem a temetőket. Lehangolóak.

-Félsz a kóbor lelkektől.- Javította ki Raveena.

-Hiába mondanám, hogy tévedsz. Te vagy az egyetlen, aki elmondhatja magáról, hogy ismer.- Karolta át Raveena derekát Jack, és a kijárat felé vezette.

-Ez kedvemre való. Miért követtél?

-Komolyan azt hitted, hogy egyedül foglak hagyni ebben a magából kifordult városban?

-Reméltem, hogy nem.- Vallotta be Raveena.- Hagyjuk el a kikötőt!

-Tetszetős ötlet. Kihívlak.

-Hm?

-Kalózkocka. Csalás nélkül.

-Rendben van.- Ment bele Raveena. Felmentek a hajóra, s míg a Gyöngy a tengert szelte Jack és Raveena játszottak.

Christina és William a Moonlight-tal már jó messze kerültek Port Royaltól. Will, a kormányzó, Chrsitinához lépett.

-És most?

-Várunk.- Válaszolta Christy.

-Addig sétahajókázunk, míg a vakító fényesség el nem vakít minket, és neki nem megyünk egy sziklának?

-Így, ahogy mondod. Bízz bennem.

-Ezt ne kérd. Nőszemélyben én már nem bízok meg. Soha többé.- Komorodott el Will.

-Jó, mert én férfiban nem bízok meg többé. Mert a bizalmat csak egyszer lehet eljátszani.

-Ezek szerint ennyiben maradunk. Barátok, semmi több.

-Igen.- Bólintott Christy, aki olvasott a sorok között, s megértette, hogy Will a csókról beszél.

-Megyek, megnézem minden rendben van-e.- Indult volna el a fiú, ám akkor újra fényesség támadt, ami rövid ideig tartott.

A normális fényben megpillantottak egy félszigetet, ami már messziről félelmetesnek tűnt. Szürkésfekete homokot, sziklákat láttak.

A képet még lehangolóbbá tette a romos házak látványa.

-Mi történhetett itt?- Kérdezte Christy.

-Nem tudom, de lehorgonyzunk, és csónakkal megyünk. Bajt szimatolok, és nem akarom, hogy a legénység bajba kerüljön.

-Igazad van, ez a kettőnk ügye. Legénység! Ha két nap múlva nem térünk vissza, akkor keressétek meg a Fekete Gyöngyöt, és mondjátok el Jack Sparrow kapitánynak, és Raveena Twainnek, hogy elvesztünk.- Parancsolta Christina, és beült a vízre eresztett csónakba.

-Bármi is történjen, együtt csináljuk, és nem megyünk a  saját fejünk után. Rendben?

-Rendben.- Bólintott Christina.