36. Fejezet

Szellemváros

Christina és Will úgy érezte, mintha egy kísértetjárta helyen lennének.

A parthoz érve kihúzták a csónakot a vízből.

-Kicsit irigy vagyok. Raveenának és Jacknek sokkal szebb hely jutott.

-Igen, de ők nem a Hatalomkönnyét keresték.

-Ezt, hogy érted Will?- Kérdezte Christina. A két kalóz elindult a félsziget belseje felé.

-Úgy gondolom, hogy nekünk egy olyan helyre kellett kerülnünk, ahol a hatalom rengeteg fájdalmat okozott.- Avatta be elméletébe Christinát.

-Eben igazad lehet. Sőt! Igazad is van.- Torpant meg Christina. Elérkeztek egy város szélére, ami régen nagy valószínűség szerint gyönyörű volt, most viszont mindenhol romos, felégetett házak. A főúton több száz emberi csontváz hevert.

-Jobb, ha sietünk, mert itt rengeteg rosszindulatú szellem van. Érzem őket.- Nyelt egyet Christina, aki szinte remeget a rémülettől.

-Egyetértek, jobb, ha gyorsak leszünk. Nézzünk szét, azzal Will elindult egy félig leégett faházhoz. Belépve megütötte az áporodott, füstös levegő.

A berendezés szénné égett, és itt is talált holtesteket.

-Ez szörnyű.- Hangolódott le Christy.

-Valami háború törhetett ki.

-Nézd! Ez nem égett el.- Vett föl a földről egy papírlapot Christina, amire vörös tintával írtak latinul.

Christina felolvasta az írást:

„Szerelem, és árulás

Két ember szíve mindig más.

Bizalom és bizalmatlanság

Ez vagy a boldogság.

Két összetört szívnek döntenie kell

Hogy a másiknak miként felel.

Bizalom vagy boldogság

Kövesd a szíved hangját.

Kérdésre hangozzon a felelet

És a Hatalomkönnyét így megleled”.

-Azt már tudjuk, hogy jó helyen járunk. Menjünk tovább.- Indult az ajtó felé Will, de akkor két szellem jelent meg, az egyik Christyt a másik Willt szállta meg.

A szellemváros átváltozott régi fényébe. A kihalt utcán megindult az élet. A leéget ház bútorai újra a régiek voltak.

Christina a fogadóba került. Will pedig egy istállóba. Egyikük sem tudtam mi történt, és hogy kik is.

Csak arra emlékeztek, hogy mind a kettőjüket elárulták a szerelemben.

Will a fogadó vette az irányt. Belépve minden tekintet rászegeződött. Ő viszont a legnagyobb nyugalomban leült a pultnál.

-Rég járt erre Mr.- tette le Will elé Christina egy üveg italt.

-Sok volt a munkám Grace.- Mosolygott halványan a nőre Will, de egyből lefagyott a mosoly az arcáról mikor meglátta a lány tekintetében a rémületet. Követte a pillantást, és az ajtó felé sandított, melyen egy bandita kinézetű férfi lépett be. Sötét arcából, és szeméből csak a gonoszság áradt. Az övébe két fegyvert dugott.

-Grace! Rumot, de azonnal, ha nem akarsz bajt!- Mordult a lányra, aki lehajtott fejjel indult is, de Will megállította.

-Ne, engedelmeskedjen neki!

-Nem tehetek mást. Ő az uram.

-Elég baj az.

-Mire vársz még, te cseléd?!- Csapot az asztalra a férfi. Christy az asztalhoz sietett, és letette az asztalra a kívánt italt, csak hogy ez nem volt jó. A gazfickó kiköpte, és felugrott az asztaltól úgy, hogy az felborult. Christy rémülten lépett hátra, de Will közéjük állt.

-Ne merészlejen se hozzá érni, se hozzászólni!

-Mégis mit képzelsz te ló ganézó? Megtanítalak én az istenfélésre itt rögvest!

-Tanítson, de inkább az utcán.- Állta a kihívója tekintetét Will. Az mordult egyet, félrelökte Christinát, és kiment. Will utána indult, de Christina elkapta a kardját.

-Ne tegye ezt.

-Nincs veszteni valóm. Nincs kiért, hogy ne tegyem.- Azzal Will is kiment Christy pedig állt egy pillanatig, és ő is kirohant. A két férfi már kardot rántott, a város népe, pedig feszülten figyelt.