37. fejezet

A Hatalomkönnye, és más könnyek

Mire Christina kiért az utcára, a két férfi már vadul harcolt. A falu nagy része Willnek drukkolt, aki viszont úgy látszott alul marad. Chrsity felsikkantott, mikor Will ellenfele megvágta a fiút. Christynek eszébe jutottak az álmai. Próbált erőt venni magán, hogy a harcolok közé álljon.

Mikor Will a földre került, és az ellenfele lesújtani készült a kardjával Christina kirántotta a mellette álló férfi övéből, pisztolyt, és lelőtte a „férjét”, aki holtan terült el.

Christina felsegítette a döbbent Willt.

-Miért tetted?

-Mert végre meg kellett szabadulnom tőle, és nem tudtam volna elviselni, ha megöl téged.- Azzal Christy megcsókolta Willt. A szellemek kiszálltak belőlük, a város pedig újra koppár lett.

-Mi történt?- Kérdezte Will, mikor elválltak az ajkaik.

-Nem tudom. Biztos a próbánk.

-És, kiálltuk?

-Úgy néz ki. Oda nézz!- Mutatott egy romos házra Christy, amiből egy pillanatra fénytört ki.

A két kalóz elindult a ház irányába. Belépve egy díszes asztalon állt a kard, és a karkötő, amik ugyanúgy néztek ki, mint Jack és Raveenáé.

Will elvette a kardot, és elismerően hümmögött. Christina felhúzta a balkezére a karkötött, és a homlokára kente a folyadékot.

-Hú, ez mesés.- Mosolygott, ahogy átjárta a mágia, de egyből meg is tapasztalta a rossz oldalát. Élete első látomása nem kecsegtetett semmi jóval.

-Christy. Mi a baj?- Kérdezet Will.

-Jackék után kell mennünk, nagy baj lesz, ha elkésünk?- Rohant kifelé Christina, Will pedig követte.

Raveena nem látta azt a ráleselkedő veszélyt, amit Christina. A Fekete Gyöngy gyorsan haladt célja felé. A kalózlány nem bírt aludni, ezért inkább felment a fedélzetre, ahol a társaságként a csillagok ragyogtak rá. Raveena elnézte a csillagképeket, és közben a családjára gondolt, a családjára, akik közé Jacket is sorolta.

Hosszú hetek óta harcolnak McDowell ellen, és lehet a következő éjjelen, már ünnepelhetnek. Ám, ha végeznek is az ellenségeikkel, akkor jön csak még a Kincs megtalálása, amit jutalmul kapnak. Remélte, hogy Christy és Will is kiállta a próbát, és úton vannak.

Lenézett a csillagokról, és megpillantotta az előttük haladó hajót.

Nem kellett hozzá se iránytű, se mágia, hogy tudja, McDowell van a hajón.

-LUSTA BANDA FELKELNI!!!- Kiabálta.  A legénység úgy pattant fel, mint akiket puskából lőttek ki.- Mindenki a dolgára! Ágyúkat tölts, és valaki ébressze fel a kapitányt!

-Már nem kell, a hangod megtette.- Botorkált fel Jack a fedélzetre.- Mit leltél, hogy ilyen izgatott lettél?

-McDowellt.- Mutatott az előttük horgonyzó hajóra

-Hm…Ez elég ok. Legénység! Támadásra felkészülni! Hozom a kardom.- Azzal Jack el is ment.

Eközben Christy és Will a hajó felé rohant, de Gray állta útjukat négy társával.

-Azt hittem, ennél több eszük van.

-Mi meg azt, hogy magának van több. A vesztébe rohant.

-Nem hiszem, inkább maguk. Búcsúzzanak el.- Rántott kardot Gray, és az embereivel Willékre támadt.

A Fekete Gyöngy az ellenség hajójához siklott. Jack és Raveena halkan átszökött.

-Már vártam magukat.- Szólt McDowell, aki unottan dőlt az árbocrúdnak, amihez Annamária és Norrington volt kötve.

-Ezek szerint már várja a halált?- Gúnyolódott Raveena.

-A helyedben félnék a haláltól.

-Nem fog minket legyőzni.

-Hogy te milyen ostoba vagy. Nem győzhettek külön, csak négyen együtt, így meghaltok. Mind! Mert semmit nem ér a kard, és a karkötő.- Azzal McDowell egy kézlegyintéssel a hajó oldalához szegezte Jacket.

-Velem ennyire egyszerű dolga nem lesz.- Vigyorgott Raveena, és a karkötött akarta használni, de nem engedelmeskedett neki.

-Mondtam.- Azzal Raveenát az egyik árbocnak vágta.

-Rav!- Kiáltotta Jack.

Raveena felállt, és kardot rántott. McDowellnek esett.

Ebben az időben Christy is felfedezte, hogy nem ér semmit a karkötő. Megölte az egyik kalózt, mikor meghallotta Will felüvöltését. Akkor kapta a férfi felé a fejét mikor Gray a kardját húzta ki a fiú testéből.

-WILL!!- Rohant a fiúhoz Christy. Gray pedig a legnagyobb nyugalommal eltette a kardját, és eltűnt.

McDowell és Raveena tovább harcolt, és McDowell kezdett alul maradni. Raveena a földre küldte az ellenfelét, és már emelte a kardját, hogy lesújt, de akkor McDowell a kezébe vonzotta a kardját, és végighúzta Raveena mellkasán. A lány felkiáltott a fájdalomtól. Elejtette a kardját. Jack lassított felvételként látta, ahogy a szerelme összeesik. McDowell diadalittas kacajjal felállt, és a tengerbe ugrott. Jack újra tudott mozogni. Raveenához sietett, aki a földön hevert. A ruháját átitatta a vér. Az arca szürkés volt, és vér szivárgott a száján is.

-Rav.- Térdelt a lány mellé Jack, és a karjaiba vette.

-Jack…. Ég veled….

-Ne…- Kérte Jack, de lány meghalt.

A félszigeten Christy ugyanígy tartotta a halott Willt.