S eljött a kaland vége
2006.11.10. 21:48
39. Fejezet
S eljött a kaland vége
Gray és McDowell valóban a kopár félszigeten tartózkodott a vak sötétben.
-Meglepett milyen könnyű dolgunk volt.- Tartott a kincset rejtő barlang felé Gray.
-Engem nem. Sejtettem, hogy könnyű dolgunk lesz. Azok a kalózok semmit nem értettek meg a legendából.- Mondta lekicsinylően McDowell.
-Ebben téved!
McDowell és Gray úgy fordultak a négy hang irányában, mintha szellem szólt volna hozzájuk. S valóban. A két férfi agyán átfutott, hogy Will és Raveena szellemét látják, Jack és Christy társaságában.
-De hisz maguk meghaltak.
-Csak majdnem.- Javította ki Raveena.- Ne olyan könnyű velünk elbánni.
-Most pedig meguntuk már ezt a majdnem győzünk, játékot.- vette át a szót Christy.
-Most az egyik fél itt veszíteni fog, a másik pedig győzni.
-Maguk lesznek a vesztesek!- Ígérte Gray, és kardot rántott. Will és Jack szintúgy. A három férfi egymásnak feszült.
-Veszíteni fognak, és kínok között halnak meg.- Emelte fel a két kezét McDowell. El akarta lökni a két lányt, de azok kinyújtották a karukat. A karkötő felfénylett, és egy-egy nyílvesző emelkedett ki. A két kalózlány egyszerre nyomta be a nyilak, követték. Rav és Christy elmondtak egy varázsigét. McDowell a helyoldalához szegeződött, a nyilak pedig szíven találták.
McDowell ruháját elöntötte a vörös vér, és hörgött.
-Mind legyetek átkozottak.- Köpte még utoljára, majd kilehelte a lelkét.
Graynek támadni nem volt ideje, se ereje, ugyanis Jack és Will olyan iramban támadtak, hogy csoda, ha egyáltalán Gray ki tudta védeni. A kardokat nem Will és Jack irányította, hanem a kard irányította a két kalózt.
Gray a hegy széléhez ért, és a kard kiesett a kezéből. Willék rá szegezték a kardjukat.
-És most? Megölnek?- Kérdezte gúnyosan.- Úgyse bírják megtenni.
-Ebben téved.- Azzal Will és Jack egyszerre szúrták le Grayt, aki a mélybe zuhant.
A két kalóz elnézte a zuhanó zsarnokot.
-Szerinted meghalt?- Kérdezte Will.
-Meg.- Válaszolta Jack, és a feléjük közeledő lányokhoz fordult.
-McDowell halott.- Közölte mosolyogva Raveena.
-Gray is.
-Könnyű volt.- Aggodalmaskodott Christy.
-Neked, mert csak az utolsó hetekben csatlakoztál hozzánk.- Mutatott rá Jack.
-Ez igaz. Kicsit üresnek érzem magam.- vallotta be Raveena.
-Ne szokd meg kedvesem, hamarosan úgyis újabb kalandba keveredünk.
-Igazság szerint, nem bánnám, ha egy időre elkerülnének a kalandok.
-Ezzel egyet kell értenem.- Mondta Will.
-Van még egy dolgunk! A Kalózok kincse. A jutalmunk.- Kapott észbe Jack.
-És azt hol leljük meg?- Kérdezte Christina.
-A kép.
-Máris hozom.
-Ne Jack!- Szólt a kalóznak Raveena, majd elmondott egy varázsigét, és a kép már a kezében is volt.
-Ilyet a rummal is tudsz?
-Bármivel.- Mosolygott Jackre a lány. Elkezdték tanulmányozni a képet.
-Nézzétek a háttért! Ott egy másik kép.- Szólt Will percek múlva. A másik kép egy barlangot ábrázolt, aminek halálfej alakja volt.
Jack iránytűje egyből megtalálta az irányt. A négy kalóz hosszú perceket gyalogolt, és hajnalban, mikor már a Nap kezdett feljönni, meglelték a barlangot.
Óvatosan bementek. Két fáklyával világítottak.
-Biztos jó helyen járunk?- Kérdezte Jack.
-Teljesen biztos.- Válaszolta Christina mikor beléptek egy aranytól ragyogó nagy terembe. Arany ékszerek, tárgyak, edények, rubin, zafír, smaragdok.
-Ezért megérte a küzdelem.- ámult el Jack.
-Igen meg.- Értett egyet Raveena, de őt mégsem öntötte el boldogsággal az arany látványa, akárcsak Christinát. Jack elkezdte felmérni az újonnan szerzett aranykészletét, Will viszont észrevette a kalózlányok csalódottságát.
-Ti nem erre számítottatok igaz?
-Hát…örülünk a kincseknek, de valahogy többre számítottunk.
-És ez így van jól.- Jelent meg Elizabeth szelleme.
-Te meg mit keresel itt?- Dobta el az aranyat Jack.
-Szellem. Már hetek óta a hajón van.- Magyarázta Will.
-Ki ez a nő?- Kérdezte Christy.
-Elizabeth Swann. A halott feleségem.
-Óh.
-Azért jöttem, mert valakik beszélni szeretnének veled Raveena.
-Velem?- Lepődött meg Raveena. Ám ez nem volt fogható ahhoz, amit akkor érzett mikor halott szülei, és nővére szelleme jelent meg.- Anya? Apa? Nővérem?
-Raveena. Kislányom. Nagyon büszkék vagyunk rád. Ne érezd úgy, hogy csalódottak vagyunk.- Mondta az apja.
-A saját életedet éled, és nem hagyod, hogy más irányítson. Vigyázz magadra!- mondta az anya.
-És ne félj attól, hogy nem találkozunk odaát. Várni fogunk. Szeretünk Raveena.- Mosolygott a húgára Shelly.
-Én is szeretlek titeket.- Nyeldeste a könnyeit Raveena.
-Christina és Will. A ti jutalmatok ti vagytok egymásnak. Mind a ketten csalódtattok a szerelemben, és azóta szenvedtek. Ti egymáshoz tartoztok.- Mondta Elizabeth, és eltűnt.
-Pont jó mondja, hogy csalódtak.- Morogta Jack.
-Igaza van.- Vallotta be Christina.
-Igen tudom.- Azzal Will arrébb vonta a lányt.
-Ezt még nem mondtam neked, de már évek óta álmodom rólad, csak nem tudtam, hogy te vagy az. Nem rég jöttem rá, hogy te vagy az, akit évek óta szeretek, és keresek.
-Már Port Royalban éreztem, hogy valami van vonz hozzád.- Mosolygott a lányra Will, és megcsókolta.
Raveena szülei nem sokára eltűntek, a kalózlány pedig megnyugodott lelkiismerettel állt.
-Úgy látom megint esküvő lesz.- Zökkentette ki Jack a lányt.
-Nem hinném. Szerintem többé nem fogadnak örökhűséget.
-Most már boldog vagy?
-Boldogabb nem is lehetnék. A családom szeret, a legjobb barátnőm megbocsátott, élek, és veled vagyok.- Mosolygott Raveena.
-Ez a beszéd.
-Akkor pakoljuk fel a hajót, és irány a….- Gondolkodott el Jack.
-Tulajdonképpen itt is maradhatnánk, amíg nem találunk mást.- Vetette fel Christina.
-Itt? Ez egy kopár hely.
-Nem, ez egy elátkozott hely. Nézd!- Indult ki Christy.
Kiérve a barlangból azt látták, hogy a kopár fáknak hatalmas lombkoronájuk van. A leégett házak színpompásak, az emberek pedig boldogan járnak-kelnek.
-Megállapíthatom, hogy vége ennek a kalandnak. S minden jól alakult.
-Minden jó, ha jó a vége.- Mondta Raveena, és a négy kalóz egymásra mosolygott.
-És nagy kópék vagyunk! Igyunk cimborák, Yo, ho!
Vége
Gray és McDowell valóban a kopár félszigeten tartózkodott a vak sötétben.
-Meglepett milyen könnyű dolgunk volt.- Tartott a kincset rejtő barlang felé Gray.
-Engem nem. Sejtettem, hogy könnyű dolgunk lesz. Azok a kalózok semmit nem értettek meg a legendából.- Mondta lekicsinylően McDowell.
-Ebben téved!
McDowell és Gray úgy fordultak a négy hang irányában, mintha szellem szólt volna hozzájuk. S valóban. A két férfi agyán átfutott, hogy Will és Raveena szellemét látják, Jack és Christy társaságában.
-De hisz maguk meghaltak.
-Csak majdnem.- Javította ki Raveena.- Ne olyan könnyű velünk elbánni.
-Most pedig meguntuk már ezt a majdnem győzünk, játékot.- vette át a szót Christy.
-Most az egyik fél itt veszíteni fog, a másik pedig győzni.
-Maguk lesznek a vesztesek!- Ígérte Gray, és kardot rántott. Will és Jack szintúgy. A három férfi egymásnak feszült.
-Veszíteni fognak, és kínok között halnak meg.- Emelte fel a két kezét McDowell. El akarta lökni a két lányt, de azok kinyújtották a karukat. A karkötő felfénylett, és egy-egy nyílvesző emelkedett ki. A két kalózlány egyszerre nyomta be a nyilak, követték. Rav és Christy elmondtak egy varázsigét. McDowell a helyoldalához szegeződött, a nyilak pedig szíven találták.
McDowell ruháját elöntötte a vörös vér, és hörgött.
-Mind legyetek átkozottak.- Köpte még utoljára, majd kilehelte a lelkét.
Graynek támadni nem volt ideje, se ereje, ugyanis Jack és Will olyan iramban támadtak, hogy csoda, ha egyáltalán Gray ki tudta védeni. A kardokat nem Will és Jack irányította, hanem a kard irányította a két kalózt.
Gray a hegy széléhez ért, és a kard kiesett a kezéből. Willék rá szegezték a kardjukat.
-És most? Megölnek?- Kérdezte gúnyosan.- Úgyse bírják megtenni.
-Ebben téved.- Azzal Will és Jack egyszerre szúrták le Grayt, aki a mélybe zuhant.
A két kalóz elnézte a zuhanó zsarnokot.
-Szerinted meghalt?- Kérdezte Will.
-Meg.- Válaszolta Jack, és a feléjük közeledő lányokhoz fordult.
-McDowell halott.- Közölte mosolyogva Raveena.
-Gray is.
-Könnyű volt.- Aggodalmaskodott Christy.
-Neked, mert csak az utolsó hetekben csatlakoztál hozzánk.- Mutatott rá Jack.
-Ez igaz. Kicsit üresnek érzem magam.- vallotta be Raveena.
-Ne szokd meg kedvesem, hamarosan úgyis újabb kalandba keveredünk.
-Igazság szerint, nem bánnám, ha egy időre elkerülnének a kalandok.
-Ezzel egyet kell értenem.- Mondta Will.
-Van még egy dolgunk! A Kalózok kincse. A jutalmunk.- Kapott észbe Jack.
-És azt hol leljük meg?- Kérdezte Christina.
-A kép.
-Máris hozom.
-Ne Jack!- Szólt a kalóznak Raveena, majd elmondott egy varázsigét, és a kép már a kezében is volt.
-Ilyet a rummal is tudsz?
-Bármivel.- Mosolygott Jackre a lány. Elkezdték tanulmányozni a képet.
-Nézzétek a háttért! Ott egy másik kép.- Szólt Will percek múlva. A másik kép egy barlangot ábrázolt, aminek halálfej alakja volt.
Jack iránytűje egyből megtalálta az irányt. A négy kalóz hosszú perceket gyalogolt, és hajnalban, mikor már a Nap kezdett feljönni, meglelték a barlangot.
Óvatosan bementek. Két fáklyával világítottak.
-Biztos jó helyen járunk?- Kérdezte Jack.
-Teljesen biztos.- Válaszolta Christina mikor beléptek egy aranytól ragyogó nagy terembe. Arany ékszerek, tárgyak, edények, rubin, zafír, smaragdok.
-Ezért megérte a küzdelem.- ámult el Jack.
-Igen meg.- Értett egyet Raveena, de őt mégsem öntötte el boldogsággal az arany látványa, akárcsak Christinát. Jack elkezdte felmérni az újonnan szerzett aranykészletét, Will viszont észrevette a kalózlányok csalódottságát.
-Ti nem erre számítottatok igaz?
-Hát…örülünk a kincseknek, de valahogy többre számítottunk.
-És ez így van jól.- Jelent meg Elizabeth szelleme.
-Te meg mit keresel itt?- Dobta el az aranyat Jack.
-Szellem. Már hetek óta a hajón van.- Magyarázta Will.
-Ki ez a nő?- Kérdezte Christy.
-Elizabeth Swann. A halott feleségem.
-Óh.
-Azért jöttem, mert valakik beszélni szeretnének veled Raveena.
-Velem?- Lepődött meg Raveena. Ám ez nem volt fogható ahhoz, amit akkor érzett mikor halott szülei, és nővére szelleme jelent meg.- Anya? Apa? Nővérem?
-Raveena. Kislányom. Nagyon büszkék vagyunk rád. Ne érezd úgy, hogy csalódottak vagyunk.- Mondta az apja.
-A saját életedet éled, és nem hagyod, hogy más irányítson. Vigyázz magadra!- mondta az anya.
-És ne félj attól, hogy nem találkozunk odaát. Várni fogunk. Szeretünk Raveena.- Mosolygott a húgára Shelly.
-Én is szeretlek titeket.- Nyeldeste a könnyeit Raveena.
-Christina és Will. A ti jutalmatok ti vagytok egymásnak. Mind a ketten csalódtattok a szerelemben, és azóta szenvedtek. Ti egymáshoz tartoztok.- Mondta Elizabeth, és eltűnt.
-Pont jó mondja, hogy csalódtak.- Morogta Jack.
-Igaza van.- Vallotta be Christina.
-Igen tudom.- Azzal Will arrébb vonta a lányt.
-Ezt még nem mondtam neked, de már évek óta álmodom rólad, csak nem tudtam, hogy te vagy az. Nem rég jöttem rá, hogy te vagy az, akit évek óta szeretek, és keresek.
-Már Port Royalban éreztem, hogy valami van vonz hozzád.- Mosolygott a lányra Will, és megcsókolta.
Raveena szülei nem sokára eltűntek, a kalózlány pedig megnyugodott lelkiismerettel állt.
-Úgy látom megint esküvő lesz.- Zökkentette ki Jack a lányt.
-Nem hinném. Szerintem többé nem fogadnak örökhűséget.
-Most már boldog vagy?
-Boldogabb nem is lehetnék. A családom szeret, a legjobb barátnőm megbocsátott, élek, és veled vagyok.- Mosolygott Raveena.
-Ez a beszéd.
-Akkor pakoljuk fel a hajót, és irány a….- Gondolkodott el Jack.
-Tulajdonképpen itt is maradhatnánk, amíg nem találunk mást.- Vetette fel Christina.
-Itt? Ez egy kopár hely.
-Nem, ez egy elátkozott hely. Nézd!- Indult ki Christy.
Kiérve a barlangból azt látták, hogy a kopár fáknak hatalmas lombkoronájuk van. A leégett házak színpompásak, az emberek pedig boldogan járnak-kelnek.
-Megállapíthatom, hogy vége ennek a kalandnak. S minden jól alakult.
-Minden jó, ha jó a vége.- Mondta Raveena, és a négy kalóz egymásra mosolygott.
-És nagy kópék vagyunk! Igyunk cimborák, Yo, ho!
Vége
|