5., rész –  Mia..

-Igen, Gibbs.. menjünk.. –felelte a kapitány majd Rachel után ő is odasétált a forráshoz, felvette kardját, pisztolyát, és egyebet, amit azelőtt ledobott magáról, majd elindult oda, ahova eddig tartottak.

Már egy ideje csak szótlanul lépkedtek, nem volt más zaj az egész szigeten, mint a madarak csicsergése, a tenger zúgása, és az, hogy lépkednek az erdőben. Aztán elértek egy olyan erdőrészhez, ahol az eddiginél és világosabbnak tűnt a nappal. Volt ott egy kis tisztás, amit fák vettek körül, és a közepén volt egy apró tavacska, bokrokkal övezve. A nagy, trópusiakhoz hasonlító növények szinte a pálmafák háromnegyedéig értek. A virágaik szinte minden színben pompáztak, volt kék, sárga, piros, lila, és egyéb más szirmokkal tarkítva. A tó felől halk csobbanások hallatszottak, de még nem látták a bokroktól a zaj okozóját.

Amint odaértek, megpillantották: egy lány fürdött a vízben, hosszú, fehér ruhában, de az mégsem lett vizes. Úgy volt a lányon, mintha csak a szél fújná, tökéletesen szárazon.

-Hát ez meg...? –csodálkozott Jack

-Ez.. ez az ötödik...-suttogta Rachel

-Mi?

-Ez az ötödik lélektöredék. Marvolo, miközben járta a tengert, találkozott egy lánnyal, aki szimpatikus volt a számára. Ám mivel a lelke négy darabja már akkor is hiányzott, ezért szerelemmel szeretni nem tudta a lányt, így nem esett nehezére „lélektárolót” csinálni belőle. Ő Mia..

A lány halkan dúdolgatott valami ismeretlen szövegen egy dalt, miközben a megrázta a haját.

-Most mit csináljunk? –kérdezte Will.

-Hát..Attól félek, hogy..Meg kell ölnünk..-sütötte le a szemét Rachel.

Kínos csend állt be közéjük, majd a lány elindult Mia felé.

A többiek ugyan követték, de közeltsem tudták, mi fog történni. Rachel megállt a tó szélén.

-Üdv, Mia. –mondta magabiztosan.

A tóban fürdő lány csak most vette észre, hogy nincs egyedül.

-Öh.. –csak ennyi jött ki a torkán.

-Mia.. –szólt Rachel.

-Kik vagytok ti? Miért jöttetek erre a szigetre?

-Mia.. figyelj..

-Ki vagy te?

-Rachel Crue vagyok. Ők pedig a barátaim, és....aa..az ismerőseim. –itt tekintete egy röpke pillanatig Jack-re siklott. – azért jöttünk, hogy.. Marvolo lélektöredéke miatt.

-Merrbool? Áh, már régen nem járt itt. Esetleg szólok neki, ha legközelebb erre jön. –felelte naivan a lány.

-Nem Mia, nem érted.. Marvolo ötödik lélektöredéké..öhm.. lélektöredékéhez jöttünk..

-Az.. micsoda? –kérdezte homlokát ráncolva a lány.

-Hm.. szegénynek elvette az eszét a túlzott világosság. –csóválta a fejét Jack.. Rachel egy rosszalló pillantást vetett rá, majd így szólt:

-Mia, hozzád jöttünk. Benned van Merrbool lelke.

A lány erre elkomorodott. Látszólag a legcsekélyebb jelét sem adta annak, hogy értené, miről beszél neki Rachel.

-Hogy.. micsoda? –kérdezte.

-El kell pusztítanunk a lelkét.

-Meg..meg akartok.. ölni?

Nem is lehetett tudni, hogy melyik vall most jobban Miára: a felháborodás, vagy a félelem. Aztán egyszer csak kiugrott a vízből, és futni kezdett – úgy, mintha pár cm-el lebegne a föld fölött.

-Várj, Mia! –kiáltott utána Rachel. –megoldhatjuk másképp! Csak gyere vissza!

-Hát, ez elszökött. –bólogatott Jack.

-Nem EZ. Ugyanúgy ember! És van neve is!

-Most úgy beszélsz, mintha nem te akarnád megölni.

-Te.. –de erre Rachel már nemigen tudott semmit mondani. Elindult a lány után, s a többiek követték.

-Hagyjatok! –kiabált Mia egy fa mögül.

-Mia! Nézd.. Sajnálom! Nem feltétlenül kell meghalnod!

-Persze, ezt mondod, hogy jöjjek elő. Aztán meg megöltök!

-Nem! Mia, nézd. Marvolo lelkét mindenképpen el kell pusztítanunk. Vagy veled, vagy nélküled. És ha szépen megnyugszol, akkor talán megoldhatjuk másképp!

-Talán.. igen, talán! És ha nem? Akkor kénytelenek lesztek megölni!

-Mia..

-Ne Miázz! Nem fogok odasétálni, hogy meghaljak! Majd ha Merrbool ideér..

-Nem! Hát nem érted? Nem jön többet! Nem szeret téged!

-HAZUDSZ! –kiáltotta a lány, és zokogásban tört ki.

-Nem érezhet semmi jót, semmi szépet, mert szétfoszlatta a lelkét.. és ha azt, ami benned van, megkapja, talán tud szeretni!

-Nem hiszek neked! –mondta Mia, és kidobott egy ananászszerű valamit a fa mögül.

-Gyere ide, kérlek.. –mondta Rachel, és elindult a lány felé. Akkor az kiugrott a fa mögül, és kapálózni, rugdalózni kezdett. Nekirontott Rachel-nek.

-Mia! .. Nyugodj meg! –mondta a lány, miközben mindkét kezével tartotta Miát.

-Nem lehet..azt mondta.. bizonygatta..megölelt.. hazudsz!! –zokogta a lány. Ahogy kapálózott Rachel karjaiban, megkarmolta a lány arcát, és abból folyni kezdett a vér.

Rachel az arcához kapott. Amint észrevette, hogy vérzik, azon kapta magát, hogy valami éles vájódik a bőrébe. Mia egy hegyes kaviccsal karmolászta. Már rengeteg helyen sebet talált magán, majd hirtelen lefogta Miát.

-Mia.. kérlek, nyugodj meg! –mondta Rachel. Ám a lány semmi jelét nem adta annak, hogy szándékában állna megnyugodni.

-A fene most már! -mondta Rachel, amikor újabb vérző sebet tudott magán. Egyszerűen halántékon vágta a lányt, s az elájult.

*

Már estefelé járt az idő, de még mindig olyan világos volt, mint amikor megérkeztek. A szentjánosbogarak apró lámpásokként röpdöstek a tűz körül, amit időközben Will rakott. A tűz ugyan nem világításnak szolgált, inkább egy kis melegségnek, mert akármennyire is kevésbé csökkent a világosság, a hőmérséklet lehűlt. Mindenki beszélgetett, vagy egyéb dolgokkal volt elfoglalva. Ez lehetett egy kulacs kiürítése, a tűz piszkálása, vagy a szentjánosbogarak bámulása. Az eszméletét vesztett Miára csal egy valaki figyelt, Rachel.

-Jack.. szerinted, mi legyen vele? –kérdezte aggódó pillantások közepette.

-Miss Crue. Tudja, a magam részéről mindegynek tartom, hogy miként teszi a dolgát. De ahhoz eléggé nagy lelkiismeret kell, hogy megöljük ezt a lányt. –szólt Jack.

-Mégis mit tehetnénk? Csak nagyobb kárt tenne másban, és magában is..

-Megkereshetnénk a többi lélekdarabot, és elpusztíthatnánk azokat. Ezt nem lenne muszáj. –felelte könnyedén.

-De ha Marvolo rájönne, és elkezdene üldözni, nem tudnánk legyőzni, mert ez az egy még életben tartaná..- sóhajtott Rachel.

-Hm.. akkor minden képpen meg kell ölnünk szegény párát.. - csóválta a fejét Jack. – vaagy.. legalábbis.. fel kell vágnunk..

A kapitány rásandított Rachelre, arra számított, hogy ezért a kifejezésért majd valami szidást, megrovást, vagy esetleg valami szemrehányást fog kapni. De nem. A lány csak nézett a tűzbe, és gondolkozott- legalábbis ezt lehetett róla feltételezni.

-Khm.. Rachel.. aaamiről.. délután.. öhm. „beszélgettünk”. Szóval, még nem mondta el.. a döntését.. –nézett Jack becstelenmágnás képpel. 

Rachel most pillantott fel az elmúlt 5 percben először. Tekintete fürkésző volt, miközben összehúzta szemöldökét.

-Milyen döntésemet? –kérdezte.

-Azt, hogy.. szóval..

-ÁÁÁ! –sikított valaki, majd fuldokló hang hallatszott. Mia felébredt, és hirtelen azt se tudta hol van, alig kapott levegőt.

-Mia! –szaladt oda Rachel- jól vagy?

A lány egy pillanatig ijedten meredt Rachel szemébe, majd megszólalt:

-Igen, persze..

-Biztos?

-igen, csak.. megijedtem.. –mondta a lány, majd felült, és körbenézett. Szeme rettegően időzött egy pillanatig a kardokon, amiket egy fatörzs mellé raktak, Jack mögé.

-Nos.. kérsz vizet? –kérdezte zavartan Ree.

-Mi? Ja, nem, nem köszönöm. –mosolygott Mia.

Egy ideig mindenki őt nézte, és azon gondolkoztak, hogy miért ilyen nyugodt. Aztán később feloldódott a hangulat, és – mindenki nagy csodálkozására – kezdett besötétedni. Amikor már éjfeketévé változott az égbolt, és felragyogtak az első, majd utolsó csillagok is, és a röpködő szentjánosbogarak száma vagy a duplájára nőtt, sárga fénycsíkokat hagyva maga után, már egészen megszokták az éjszakát. Mia odaült Jackhez.

-Szia. –szólt.

-Áh, üdvözlöm, Mia. –mondta Jack, miközben ivott egyet a kezében tartott rumospalackból.

-Magának van felesége? Menyasszonya? Valakije? –kérdezte a lány, és közelebb ült a kapitányhoz.

-Hah! –nevetett fel a kapitány, majd vigyorogva folytatta – ugyan, kinek kellene egy ilyen... kalóz, mint én?

-Érdekes, én azt hittem, hogy ön saját magát tartja a nők bálványának – mondta Rachel, majd vigyorogva elsétált.

-Nos, kapitány, kedve kihez lenne? –kérdezte Mia, majd közelebb hajolt Jackhez.

-Mia.. miből gondolja? –húzta fel a szemöldökét Jack.

-Hát.. –mondta Mia, majd megcsókolta Jacket. Az csak nézett, de mégsem próbált kiszabadulni a lány kissé túl szoros öleléséből. Nem is volt rá alkalma, Mia szinte azonnal elengedte. Kivett a kalóz mögül egy kardot, és a maga elé tartotta.

-Nem fogom hagyni, hogy megöljetek! –kiáltotta, majd egyenesen Rachelhez szaladt, és beleszúrta a hasába a kardot.